Az elmúlt évben összesen 3,2 millió tartózkodási engedélyt adtak ki az Unió területén a nem uniós polgárok számára. Ez 0,4 százalékos emelkedésnek felel meg 2017-hez képest, vagyis mintegy 13 ezerrel több ilyen dokumentumot adtak ki. Ez azt jelenti, hogy három év óta folyamatosan növekszik az Európai Unióban a nem uniós polgárok számára kiadott tartózkodási engedélyek száma. Az esetek 28 százalékában családi okokból kérelmezik az okmányt, 27 százalékban foglalkoztatás, illetve munkavállalás miatt, minden ötödik engedélyt pedig oktatási okokból bocsátják ki.
Az előző évihez viszonyított 2017-es emelkedés elsősorban arra vezethető vissza, hogy nőtt a valamely uniós országban tanuló nem EU-s állampolgárok száma. E tekintetben igen jelentős, 21 százalékos az emelkedés, ami 83 ezer engedélynek felel meg. A családi okok miatt kiadott dokumentumok száma tíz százalékkal emelkedett (83 ezer engedély). Érdekes módon azonban ezzel együtt jelentős mértékben csökkent a munkavállalás miatt kiadott tartózkodási engedélyek száma, 12 százalékkal, azaz 124 ezerrel.
2017-ben még messze a munkavállalás volt a dokumentum kiadásának első számú oka. Akkor nagyjából hasonló engedélyt bocsátottak ki az EU-ban családügyi, illetve „egyéb” okokra hivatkozva. (Az egyébbe tartoznak például a politikai okok miatt az Unióban letelepedni kívánók.) Korábban minden hiedelemmel szemben csak egyszer, 2009-ben volt példa arra, hogy a legtöbb engedélyt a munkavállalás miatt adták ki. Az utóbbi tíz évben az esetek nagy többségében családügyi okokat kell keresni a háttérben.
A legtöbb tartózkodási engedélyt Lengyelországban, Németországban és az Egyesült Királyságban adták ki. Lengyelországban bocsátották ki például az uniós okmányok 20 százalékát (635 ezer főnek), Németországban a 17 százalékát (544 ezer). A további sorrend: Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Svédország. Az adott ország lakosságának számarányához viszonyítva a legtöbb tartózkodási engedélyt a máltai hatóságok bocsátják ki: ezer főre lebontva 35-öt. Az államot Ciprus (24), Lengyelország (17), Szlovénia (14), valamint Luxemburg (13) követi.
Lengyelország listavezető abban a tekintetben is, hogy itt bocsátják ki a legtöbb tartózkodási engedélyt amiatt, mert a kérelmező az országban kíván továbbtanulni. Az esetek 37 százalékában ez az ok, ami 328 ezer dokumentumnak felel meg. Nagy-Britanniában és Németországban majdnem 200 ezer ilyen okmányt bocsátottak ki.
Az egyéb kategóriában Németország áll az élen, s az adat megerősíti azt, hiába csökkent az Európába érkezett menekültek száma 2017-ben, majd 2018-ban, a berlini kormány továbbra is szívén viselte a sorsukat, vagy legalábbis sokkal nagyobb mértékben, mint más uniós tagállamok. Az ország hatóságai ugyanis 185 ezer tartózkodási engedélyt bocsátottak ki menedékkérők számára, 23 ezer esetben pedig humanitárius okokból döntöttek így. Ennek alapján cseppet sem meglepő, hogy a Németország által kiadott több mint 543 ezer tartózkodási engedélyből a legtöbb, 124 575, szíriaiaknak jutott, majd jóval leszakadva az afganisztániak (39469) és az irakiak (26 788) következtek a sorban. A Németországba vándoroltak csak töredéke választja az országot oktatási célból.
Németországon kívül Svédországban adták ki szíriaiak számára a legtöbb tartózkodási engedélyt, igaz, itt már egészen más arányokról van szó: a 124 ezerből majdnem 16 ezer jutott a polgárháború által sújtott közel-keleti állam lakóinak. A második helyen itt is az afgánok állnak, a harmadikon pedig az indiaiak. Egyetlen EU-s államként Ausztriában végeztek az élen afgánok: a 46 ezer engedélyből hét és félezret kaptak az ország polgárai. Itt egyébként fordított a sorrend a némethez és a svédhez képest, mert a szírek állnak második helyen.
Négy uniós tagországban egyébként indiaiak kaptak legnagyobb számban tartózkodási engedélyt, Cipruson, Máltán, Luxemburgban, valamint Hollandiában.
Az Eurostat adataiból érdekes regionális eltérésekre derül fény. Miközben Közép- és Kelet-Európában, beleértve Magyarországot is, elsősorban a mind súlyosabb munkaerőhiány miatt az ukránok számára bocsátanak ki a legnagyobb számban tartózkodási engedélyt, más országokban eltérő tendenciák érvényesülnek. Görögországban és Olaszországban például az albánok kapták a legtöbb ilyen okmányt, Romániában a moldovaiak, Portugáliában a szintén portugál anyanyelvű brazilok, Szlovéniában és Horvátországban a boszniaiak, Spanyolországban a marokkóiak, Finnországban az oroszok.
Különösen érdekes azonban, hogy az EU-ból távozó Nagy-Britanniában tavaly összesen 450 ezer engedélyt adtak ki, ennek valamivel több mint az ötödét kínaiak kapták: több mint százezer ázsiai telepedhetett le az országban, az indiaiak második helyre szorultak. Nem meglepő, hogy ez esetben az oktatás a legfőbb ok: kínai diákok érkeznek nagy számban a szigetországba. A munkavállalás aránya a kibocsátott engedélyek tekintetében csak 24 százalék.
Az adatokból az is kiderül, hogy az EU-ban kiadott tartózkodási engedélyek több mint a felén tíz Unión kívüli állam polgárai osztoztak. A legnagyobb haszonélvező Ukrajna, tavaly északkeleti szomszédunk 527 ezer állampolgára telepedhetett le legálisan az EU területén, 78 százalékuk a lengyel hatóságoktól jutott megfelelő dokumentumhoz. Ám a kínaiak sem panaszkodhatnak, 206 ezren telepedhettek le, körülbelül ötven százalékuk Nagy-Britanniában. A harmadik helyen az indiaiak állnak 197 ezerrel. A további sorrend Szíriaiak (174 ezer, 71 százalékuk Németországban kapott ilyen okmányt), fehéroroszok (138 ezer, 92 százalékuk Lengyelországban telepedett le), marokkóiak (127 ezer, 45 százalékuk Spanyolországot választotta), egyesült államokbeliek (120 ezer), brazilok (88 ezer), törökök (80 ezer), valamint oroszok (75 ezer).
