Szívélyes találkozón fogadta várbéli rezidenciáján Orbán Viktor elvtárs Vlagyimir Putyin elvtársat, ahol megtárgyalták a kétoldalú baráti kapcsolatok időszerű kérdéseit. Napirendre kerültek olyan témák, mint testvéri népeink helyzete, a rakétaelhárító fegyverek és a kölcsönös segítségnyújtás aktuális kérdései egyaránt. A felek hangsúlyozták, hogy a kétoldalú szállítások volumene kiemelkedő mértékben gyarapodott.
Ma már akár így is hangozhatnának az orosz elnök magyarországi látogatásairól szóló tudósítások. Most sem álltunk messze ettől. A nép ugyanakkor még mindig nagyságrendekkel többet vár, több értelmet remél egy-egy ilyen találkozótól. A magyar-orosz vezérek múlt heti jattolásáról kiadott közlemények immár oly távol estek az értelem mezejétől, hogy a megzavarodott közönség a valóság legalsó szintjéhez szükséges mozaikdarabokat saját fantáziájával töltötte ki. Mivel például sokan nagyívű gázmegállapodást vártak, ilyet többen hallani is véltek az erről szót sem ejtő sajtótájékoztatón. Akadt olyan orgánum is, amely napokig hirdette, hogy mostantól több gázt kapunk a Barátság vezetéken, kevéssé törődve azzal az aprósággal, hogy a Barátság vezetéken olaj folyik. Mások szerint az oroszok olajtárolóinkat töltik fel, miközben e tárgyban Putyinék gázt emlegettek.
A káosz semmiféle feltűnést nem keltett. Kétségtelen: ma már senki sem vár ettől az egésztől semmit. Bőven beleférne, ha bejelentenék, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében mostantól a nagy magyar-orosz interkonnektoron nem kis-, hanem nagyfeszültségű áramot kapunk. Az ilyen beszámolókat egyre inkább úgy hallgatjuk, mint anno Kádár alatt a Hofi által csak altatógáznak nevezett kommunista rizsát.
Belegondolni is tereh, hogy az érzékszerveinket eltömő hülyeségpárában végül is miről beszélgethettek valójában.