A magyarok érdekeire oly gyakran hivatkozó Orbán-kormány erőteljes beavatkozásának következtében számos magyar tulajdonú kis és közepes tankönyves vállalkozás szűnt meg az elmúlt években – mutatott rá legújabb elemzésében a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (Tanosz). Az állami kiadók viszont megerősödtek, és egyházi tankönyvkiadóból is több lett az utóbbi nyolc évben.
A tankönyvpiac államosítása 2013-ban kezdődött a tankönyvfejlesztés, -rendelés és kiszállítás központosításával. Az új állami tankönyvfejlesztést az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) végezte, ami az állami tulajdonba vett Apáczai Kiadóval és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadóval együtt a legnagyobb hazai tankönyvkiadóvá vált. Az OFI 2016 óta az egri Eszterházy Károly Egyetem rektorának irányítása alatt működött. Idén decembertől ez változik: a tankönyvfejlesztés az Oktatási Hivatal feladata lesz. A tankönyvrendelést és iskolai kiszállítást pedig már évek óta egyetlen cég, a KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft. végzi.
A központosítást megelőzően, 2012-ben még 59 magánkiadó működött az országban, számuk 2019-re 40-re csökkent. Elsősorban azon közepes méretű magánkiadók száma csökkent drasztikusan, amelyek több tucat, esetenként száznál is több tankönyvcímmel rendelkeztek. A versenyhelyzet a legtöbb helyen megszűnt, a kínálat erősen leszűkült, a tankönyvkiadás néhány nagy, sok kiadvánnyal rendelkező állami kiadóra és több kis, pár címmel rendelkező egyházi és magánkiadóra polarizálódott.
A kormány további adminisztratív eszközökkel is igyekezett ellehetetleníteni a magánkiadókat: egy jogszabálymódosítás következtében 2014 januárjától már nincs lehetőségük új tankönyvek engedélyeztetésére, az idei évtől pedig – egy újabb törvénymódosítással – már azt sem tették lehetővé a kiadóknak, hogy a 2018 végén lejárt tankönyves engedélyeket meghosszabbíthassák.
Mindez oda vezetett, hogy több száz népszerű magánkiadós tankönyv került le a tankönyvjegyzékről, a listán szereplő alternatív tankönyvek aránya 30 százalékra csökkent az idei évre, míg 2012-ben ennek a dupláját is meghaladta. A tendencia várhatóan tovább folytatódik majd, a független kiadók tankönyvei – leszámítva az idegen nyelvi és szakképzési kiadványokat – teljesen eltűnhetnek a tankönyvjegyzékről. Ezzel szemben az egyházi kiadóknak – a köznevelési törvény nyári módosításával – egyszerűbbé tették tankönyveik engedélyeztetését és a hivatalos tankönyvjegyzékre kerülést.
Az erőszakos központosításnak, a magánkiadók kiszorításának az vált az egyik legfőbb céljává, hogy „népszerűbbé” tegyék a 2014-től sokmilliárdos uniós forrásból fejlesztett, úgynevezett „újgenerációs” állami tankönyveket. Az első kísérleti példányok 2015-ös megjelenése óta több alkalommal is a figyelem középpontjába kerültek ezek a kiadványok, elsősorban szakmai hibáktól hemzsegő, olykor botrányosnak is nevezhető tartalmaik miatt. Noha az elmúlt években folyamatosan javítgatták a köteteket, az újgenerációs tankönyvek továbbra sem népszerűek a pedagógusok, diákok, szülők körében. A kormány képviselői ennek ellenkezőjét állítják, de az állami tankönyvellátó adataiból egyértelműen kiderül, hogy minden más – korábban kifejlesztett állami, magánkiadós, egyházi – tankönyvhöz viszonyítva megrendelési arányuk alacsony, alig van olyan iskolai évfolyam, ahol a 20 százalékot meghaladja az újgenerációs tankönyvek aránya.
A Tanosz szerint kijelenthető, hogy a hazai tankönyvellátás eddig nem hozta el az átalakításoktól várt pozitív eredményeket. A tankönyvek minőségi javulását sem a szakmai szervezetek, sem az OFI által végzett felmérések nem igazolták vissza. Annyi biztos, hogy a tankönyvválaszték szűkült: tavaly még 3350 kötet közül választhattak a pedagógusok, idén 2754-ből. Ennek csupán harmada, mintegy 840 kiadvány magánkiadós tankönyv.
A népszerű köteteket megveszi az állam
– Könnyű azt mondani, hogy egyre népszerűbbek az állami kiadványok, ha korábbi magánkiadós tankönyvekkel növelik a példányszámokat – nyilatkozta lapunknak a Tanosz elnöke, Kereszty Péter, felidézve: miközben a kormány igyekszik ellehetetleníteni a nem állami tankönyvkiadókat, több népszerű magánkiadós kötet kiadási jogát megszerezte.
A tankönyvpiac központosítása, vagyis 2013 előtt például a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó és az Apáczai Kiadó is magánkézben volt, az államosítás ezek felvásárlásával kezdődött. Ha egész kiadókat nem is, egy-egy kiadványt azóta is bekebelezett az állam. Például a Krónika Nova Kiadó vezetése idén döntött úgy, hogy a jelenlegi keretek között nem tudnak tovább működni, ezért a pedagógusok körében népszerű Mohácsy-féle irodalomtankönyveinek kiadási jogát eladták az állami tankönyvkiadónak. Hasonlóképp járt
a Műszaki Könyvkiadó Hajdu-matek könyvsorozata is.
– Ezzel máris több százezerrel nőtt az állami kiadványok száma – mondta Kereszty Péter. Rámutatott: a szóban forgó tankönyvek tartalmilag semmit nem változtak, de amint állami kiadásba kerültek, az Oktatási Hivatalnak már nem volt gondja azzal, hogy meghosszabbítsa engedélyeiket – ha magánkiadásban maradnak, esélyük sem lett volna, hogy felkerüljenek a hivatalos tankönyvjegyzékre.
A Tanosz elnöke szerint a közeljövőben több más kisebb kiadó is hasonló sorsra juthat. De volt már példa arra az utóbbi években, hogy nagyobb kiadók is eltűntek a hivatalos tankönyvjegyzékről: a Dinasztia Tankönyvkiadó vagy a Maxim Könyvkiadó több mint száz címmel szerepeltek a 2012-es jegyzéken, ma már eggyel sem.
– Igazság szerint semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy nem hosszabbítják meg a magánkiadós kötetek engedélyeit. Ezek a jelenleg hatályban lévő Nemzeti alaptantervhez (Nat) és kerettantervekhez készültek, s mivel az új Nat mind a mai napig nem jelent meg, a korábban engedélyezett tankönyvek ma is használhatók lennének – fogalmazott Kereszty Péter. Hozzátette: a tankönyves szakmát nem az állami kiadó erősödése zavarja, hanem az, hogy a kormány szándékosan megszünteti a versenyhelyzetet és lehetőséget sem ad az iskoláknak arra, hogy egy sokszínű tankönyvjegyzékből válogathassanak.
