Kabát, gomb

A kormány puritán, a tíz parancsolatot szigorúan betartó képviselői az önző, pénzéhes magán tankönyvkiadóktól (is) féltik a magyar családokat. Ezért szent küldetésüknek tekintik, hogy megtisztítsák a piacot – és az iskolákat – a drága, ördögi magánkiadványoktól. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha egységes állami tankönyvekből tanulnak a gyerekek.

Az már mindegy, hogy mit tanulnak (a fenét érdekli, mennyi marhaság került bele a sietve összeeszkábált, „újgenerációs” művekbe), a lényeg, hogy el lehessen mondani: annyira olcsó, hogy ingyen van (legalábbis amíg kölcsönzi a gyerek az iskolától). Annyira olcsó, hogy a kidolgozásuk alsó hangon 5-6 milliárd forint uniós forrást emésztett fel. Annyira olcsó, hogy talán még ennél is többe kerül a filléres tankönyvek előállításával megbízott veszteséges cégek kipárnázása. De erről az egyszerű adófizetőnek nem kell tudnia. Ahogy arról sem, hogy amíg a puritán állami vállalat 40-50 millió forintból fejleszt egyetlen silány minőségű tankönyvet, addig a harácsoló magánkiadók ennyi pénzből egy egész tankönyvcsaládot elő tudnak állítani.

Kérdés, mindez az ablakon kidobott pénz lesz-e, ha jövőre valóban bevezetik az új Nemzeti alaptantervet (Nat), az ahhoz kapcsolódó új kerettanterveket – amikhez elvben új tankönyvekre is szükség lenne. Bár az Orbán-kormánytól nem áll távol a magyar és más uniós adófizetők pénzének herdálása, nem valószínű, hogy így lesz. Sokkal valószínűbb, hogy a Natot és a tanterveket igazítják majd úgy, hogy azoknak az utóbbi években kiadott tankönyvcsodák is megfeleljenek. Most egyszerűbbnek tűnik a gombhoz varratni a kabátot.

Persze elkerülhetetlen, hogy a könyvek is átessenek egy kis ráncfelvarráson. Nem véletlen, hogy a tankönyvfejlesztés decembertől az Oktatási Hivatalhoz kerül – ahhoz az Oktatási Hivatalhoz, ahol az antiszemita írókért rajongó Takaró Mihály irodalomtörténészt is foglalkoztatják. Az meg nem probléma, ha bemérésre, tesztelésre, a tanárok felkészítésére már nincs idő; majd kipróbálják élesben.