A német ipart meglehetősen pesszimista hangulat jellemzi: 2018 közepe óta meredeken romlik az üzleti bizalom és idén szeptember-októberben a mutató 2009 vége óta nem látott szintekre süllyedt. A hazai export ugyan a nyár közepéig ellenállónak tűnt a németországi tendenciával szemben, az augusztusi adatokban azonban már világosan látszik a kedvezőtlen hatás, jövőre pedig az OTP Bank Elemzési Központja szerint 3 százalék közelébe csökkenhet a magyar GDP-növekedés üteme az idei 5 százalékot közelítő szintről. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Hány céget érint, és az örökké emlegetett járműipar mellett mely szektorokban van ok az aggodalomra? Ezt vette górcső alá az OTP Business Trend szakcikksorozat legújabb darabja.
Több oka is van a német ipari szektor gyengélkedésének. Egyrészt az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború, és leginkább ennek kedvezőtlen világgazdasági hatása közvetetten kedvezőtlenül érinti a tartós fogyasztási cikkek globális vásárlását, amelyek termelésében Németország meghatározó szereplő. A folyamat azonban leginkább az autóipar gyengélkedéséhez köthető, mivel az európai autók forgalombahozási szabályozásának szigorodása megemeli a gyártók költségeit, miközben a környezetvédelmi szabályozással kapcsolatos jövőbeli bizonytalanság nem kedvez a fogyasztói kedvnek sem. Nem segít a német autóiparnak az sem, hogy a fogyasztói kereslet erősen eltolódott a szabadidőautók irányába, miközben Németország klasszikusan a szedánokban erős. Az elektromos, illetve hibrid autók gyártásában sem sikerült a nemzetközi mezőny élére állnia a német szektornak.
Magyar szempontból egyáltalán nem mindegy, mi történik a német gazdasággal, hiszen 2018-ban a teljes magyar exporttevékenység 27 százaléka irányult Németországba, amely így továbbra is Magyarország legfontosabb külkereskedelmi partnere. A leginkább érintett iparág – amely megszenvedheti a németországi pesszimizmust – a legnagyobb németországi exportot bonyolító feldolgozóipar, bár kiemelkedő a gépjármű-értékesítés és –javítás részesedése is.
A 2018-as adatok szerint a magyarországi járműipar mintegy 600 cége a külföldi bevételek 47 százalékát a Németországba irányuló export révén könyvelhette el. A számítógépek és elektronika-, illetve optikai termékek gyártásával foglalkozó 1100 vállalkozás külföldről származó bevételeinek valamivel több, mint minden negyedik forintja érkezett Németországból. De nagy volt a német export aránya a villamos berendezések, illetve a gépek és gépi berendezések gyártásában is, a két alágazatban összesen több mint 2600 vállalkozás az érintett. Összesen mintegy 6000 vállalat működik Magyarországon német háttérrel, vagy jelentősen támaszkodva a német piacra – mert ágazatuk több mint 80 százalékban eleve exportra termel, és a német piac viszi el az exportértékesítés jelentős részét –, e társaságok pedig mintegy 300 ezer embernek adnak munkát. Ez a néhány ezer cég ugyanis jelentős mértékben hozzájárul a GDP termeléséhez, és közvetve is hatalmas a jelentősége annak, hogy milyen állapotban vannak. A nagyvállalatok ugyanis – amelyek az ipari export négyötödét adják – egy sor kisebb beszállítóval állnak kapcsolatban, amelyek így szintén megérzik, ha akadozik a kivitel, tehát a termelési volumen csökkenése továbbgyűrűzhet a kis és közepes vállalkozások körébe is. Könnyű belátni, hogy ha egyetlen autógyártó 3 hetes leállása nyomot hagy a GDP-adatban – ahogy történt az már korábban –, akkor egy jelentősebb megrendelés-csökkenés akár komoly rést is üthet benne, hiszen ez esetben több ezer cég és azok beszállítói is kénytelenek lesznek behúzni a féket. A problémát jól illusztrálja, hogy az OECD számításai szerint a hazai export hozzáadott érték tartalmát egységnyinek véve a tovagyűrűző hatások további 36 százalékos többletértéket generálnak. Ez a többlet eredmény jelenhet meg később például magasabb bérekben vagy foglalkoztatásban, kedvezőtlen esetben viszont ellenkező előjellel.
Ráadásul a gyártásnál nem is áll meg a probléma. Ha a feldolgozóipar megszenvedi a német pesszimizmust, az a szolgáltatások terén is érezteti majd a hatását. A Németországba irányuló szolgáltatásexport nem éri el az ipar értékét, valamivel több, mint 1420 milliárd forintot tett ki tavaly. Ebből a csaknem 300 milliárd forint értékű szállítás lehet az, amelyet érzékenyen érinthet az ipar esetleges visszaesése. De persze ennek is lehet továbbgyűrűző hatása.
A német ipar kedvezőtlen folyamatai még aligha látszódtak a legutóbbi, második negyedéves GDP adatban, hiszen az éves alapon 5,2 százalékos negyedév/negyedév alapon pedig az 1,1 százalékos szezonálisan igazított növekedés csak enyhe lassulást jelent a megelőző negyedévekhez képest. Miközben a német ipar gyengélkedése 2018 második fele óta tart, a hazai ipar az idei nyár közepéig látszólag meglehetősen jól teljesített, például a júliusi év/év növekedés még közel 9 százalékos volt. A kedvező tendenciában szerepet játszottak az elmúlt években termelőre forduló nagy autóipari beruházások is. Az augusztusi index azonban már jelentősebben, 2,8 százalékra csökkent, Ráadásul március óta - az elektronikai szektort leszámítva - a termelési szint hónapok óta stagnál vagy csökken.
A korábbi években a hazai ipar jelentősen reagált a német ipari ciklus minden ingadozására. Ugyan a kapcsolat az elmúlt években kicsit meggyengülhetett a jelentősen bővülő hazai termelési kapacitások miatt, érzékenységünk radikálisan biztos nem csökkent. A kérdés így az, hogy a német ipar gyengélkedése mennyire lehet tartós és súlyos. Ezzel kapcsolatban a legtöbb elemző úgy véli, hogy drasztikus recesszióval nem, elhúzódóbb stagnálásközeli helyzettel azonban mindenképpen érdemes számolni. Összegezve: a kis és nyitott magyar gazdaság - a német ipari értéklánchoz köthető erőteljes kapcsolódásai miatt - aligha tudja magát kivonni a kedvezőtlen folyamatokból. Ez az egyik oka annak, hogy a 2018-as 5 százalékot közelítő növekedési dinamika után az OTP Bank Elemzési Központja jövőre 3 százalék közeli gazdasági növekedésre számít Magyarországon.
