„Bántó, síri csend uralkodott”

Örömet jelent, hogy mi, akik nem hallgattunk, sikert értünk el – kommentálta a győri polgármester lemondásának hírét Gégény István, a keresztény SZEMlélek portál főszerkesztője. Az egyházban közben úgy tettek, mintha meg se történt volna a Borkai-ügy.

Blogként indult, ma már – saját meghatározása szerint – keresztény értékmagazinként működik a SZEMlélek. Gégény István főszerkesztő katolikus nagycsaládban nevelkedett Nyíregyházán, a helyi katolikus gimnáziumban érettségizett. Budapesten civil (laikus) teológiai, katolikus hittanári végzettséget szerzett.

Jelenleg a Győr mellett lévő Győrújfaluban él. Elkötelezett a keresztény értékrend iránt, ezért is várta, hogy katolikus méltóságok vagy egyházi szervezetek véleményt nyilvánítsanak a Borkai-féle botrányról.

Miután kiderült, hogy Borkai Zsolt, Győr fideszes polgármestere szexpartin vett részt egy jachton, és az „Ördög ügyvédje” blog ismeretlen szerzője súlyos korrupciós vádakat is megfogalmazott vele szemben, lapunk megkereste Veres András győri püspököt, a katolikus püspöki kar elnökét. A polgármester és a püspök ugyanis számos rendezvényen együtt szerepelt. Kapcsolatuk nem korlátozódott vallási eseményekre: idén tavasszal a női kézilabdások meccsén is közös fotó készült róluk.

Veres püspök nem kívánt nyilatkozni. Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnöke sem mutatta jelét felháborodásnak. „A választási kampány során nyilvánosságra hozott, a jelöltek magánéletét érintő, beazonosíthatatlan forrásból származó információk nem a választás tétjéről szólnak. Káros és romboló ezeket terjeszteni, a közvéleményt ilyen módon sokkolni” – közölte kérdésünkre.

Pedig a Borkai-botrány kirobbanása előtt közzétett választási felhívásában a KÉSZ még fontosnak tartotta annak vizsgálatát, hogy a jelöltek „az elmúlt években figyelembe vették-e a keresztény értékeket, mint például a keresztény erkölcsöt”. Makláry Ákos azonban lapunk értésére adta, hogy a felhívásukban megfogalmazott szempontok a „politikai tevékenységre” vonatkoztak.

Mivel a remélve várt egyházi megszólalás elmaradt, a SZEMlélek szerkesztősége úgy döntött, maga jelentet meg állásfoglalást. „Ami velünk most történik, nem magánügy. Különösen akkor nem, ha a keresztény jelző nem csupán időnként kerül elő politikai szereplők részéről, hanem rendszerszintű hivatkozási ponttá teszik országunk vezetői” – olvasható a szerkesztőségi dokumentumban.

Ha nem is kezdeményezője, Gégény István később egyik szervezője és aláírója volt annak a petíciónak, amelyben „Győr igen, Borkai nem!” címmel győri polgárok Borkai Zsolt távozását követelték. A petícióhoz eddig mintegy kétezren csatlakoztak.

Gégény István szerint az igazi kérdés nem az, hogy a győriek kis szavazatkülönbséggel miért választották újra polgármesterré (a Fideszből időközben kilépett) Borkait. Ennél lényegesebb: hogyan fordulhatott elő egyáltalán, hogy elindult a választáson?

Valami nagyon eldurvult, a Borkai-ügy csak a jéghegy csúcsa. Egyre-másra esnek ki a csontvázak és az aranyrögök a szekrényből – utalt a kampányban előkerült magánéleti és korrupciógyanús botrányokra a főszerkesztő.

Elmondta, hogy a SZEMlélek állásfoglalását eredetileg püspökök, papok, tekintélyes egyházi értelmiségiek aláírásaival szerették volna nyilvánosságra hozni. Csakhogy a megkeresettek közül mindössze két katolikus személyiség állt volna kötélnek. A szerkesztőség ezért úgy gondolta: ha nincs sok név, akkor inkább ne legyen egy sem.

Elszomorító tapasztalat – jegyezte meg Gégény –, hogy az egyházi emberek igyekeztek „eltolni maguktól az ügyet. Senki nem akart belekeveredni.”

Gégény István a nyáron találkozott Borkai Zsolttal. Kedvesen elbeszélgettek, eszébe se jutott, hogy kételkedjen a polgármester tisztességében. Aztán bebizonyosodott, hogy „kicsapongó életmódot” folytat, és a jelek szerint nem légből kapott állítás az sem, hogy vezetése idején „gazemberségek kísérték” Győr fejlődését. Gégény megérti, hogy mindenki számára „nagyon-nagyon kellemetlen”, ami kiderült, de a katolikus egyháznak éppen ilyen esetekben kellene hallatnia a hangját.

Akadt olyan püspök is, aki kifogásolta, hogy a SZEMlélek miért pont akkor, pár nappal az önkormányzati választás előtt akarja megjelentetni állásfoglalását. Gégény magában arra gondolt: „Miért, mikor jelentessük meg, ha nem most?!”

Belső katolikus fórumokon is bántó, síri csend uralkodott – folytatta a főszerkesztő. Egyértelműnek tartja, hogy a hallgatásban anyagi érdekek is közrejátszottak. Az egyház gazdasági értelemben kiszolgáltatott a kormánynak. Gégény István szerint az egyház képviselői „csak akkor merészelnek bírálatot mondani, ha nincsenek függő viszonyban. Tudják, hova igazodjanak, melyik politikai erőt szabad kritizálniuk, és melyiket nem.”.

A katolikus egyháznak erkölcsi iránytűként kellene működnie a társadalomban. A Borkai-ügy rámutatott arra – jelentette ki a főszerkesztő –, hogy Magyarországon napjainkban nem tesz eleget ennek a feladatának.

Meggyőződése, hogy azok döntöttek jól, akik nem a hallgatást választották. „Valószínű, hogy a fellépésünk hozzájárult Borkai távozásához, ami utat nyit ahhoz, hogy a közélet visszatérjen a normális mederbe” – állapította meg Gégény István. A tanulság szerinte az egyház számára is az: a jövőben bátran szólaljanak meg azok, akik félelemből vagy más okból ezúttal némák maradtak.