Meghalt Karinthy Márton

Publikálás dátuma
2019.11.06. 17:42

Fotó: Major Attila
Életének 71. évében elhunyt Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgató, színházrendező, író, a Karinthy Színház és elődje, a Hököm Színpad alapító igazgatója - közölte a Karinthy Színház.
Karinthy Márton 1949-ben született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el, Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában. 1973-1975 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1975-1977 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1977-1980 között a Thália Színház, 1980-1982 között a Népszínház rendezője. 1978-1980 között a Gorsiumi Nyári Játékok rendezőjeként is dolgozott. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában. 1982-ben megalapította a Hököm Színpadot, a háború utáni első magánszínházat, amelynek rendezője és igazgatója volt. 1988-ban a teátrum nevét Karinthy Színházra változtatva költöztek a mai helyre, a volt Haladás mozi épületébe a Bartók Béla út 130. alá. A helyiség felújítását a vállalkozás maga finanszírozta. A színház az elmúlt évtizedek alatt sokat fejlődött, legutóbb 2010 nyarán bővült csaknem kétszeresére az előcsarnok, új közönségforgalmi terekkel kiegészülve, a színpadra forgószínpad, süllyesztő került. 2011-ben a színház feletti lakást kényelmes próbateremmé alakították, amely stúdió előadások megtartására is alkalmas. 2012 őszére a két szintet egybenyitották, a terem pedig a Hököm Stúdió nevet kapta. A színház változatos repertoárjából ő rendezte többek között a Büszkeség és balítéletet, az Arzén és levendulát, a Tanút, a Bástyasétány 77-et és a Szellemidézést, amelynek bemutatója tisztelgés volt apja, a darab szerzője és nagyapja családja, - akikről a darab szól - emléke előtt. 2003-ban jelent meg nagy sikerű könyve, az Ördöggörcs, amely elsősorban Karinthy Gáborról, a nagybátyjáról szól, az ő történetével kapcsolatban pedig önmagáról, a családról is. A könyv 2012-ben svédül is megjelent. 2007 végén A vihar kapuja címmel jelent meg kötete, amely Karinthy rendező osztályának (1968-1973) történetét meséli el. A 2012-es könyvhétre került a boltokba a Magyarnak lenni sorozatban az Okosan kell szeretni magyarságunkat című kötete. 2013-ban munkája elismeréseként Kossuth-díjat kapott sajátos szellemiségű, nagy közönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői tevékenységéért, írói munkásságáért, a Karinthy-hagyomány és -szellemiség ápolásáért, továbbviteléért. 2016-ban Vámos László-díjat kapott. A közlemény kiemeli: Karinthy Márton úgy rendelkezett, hogy lánya, Karinthy Vera és két közeli munkatársa viszi tovább a Karinthy Színházat, amely ezután is folytatni kívánja a Karinthy Márton által megalapozott szellemiségű, polgári, szórakoztató színházat.
Szerző
Frissítve: 2019.11.06. 20:58

„Megmenteni – ezt is”

Publikálás dátuma
2019.11.06. 12:30
Mihail Bulgakov, Lev Tolsztoj
Fotó: Wikipédia
A zseniális, orvosból íróvá lett Mihail Bulgakov korai novellái saját élményekből táplálkoznak. Nem hasonlíthatóak a Mester és Margaritához, de maradandó alkotások.
A pályakezdés mindig, mindenhol emberpróbáló periódus. De kiváltképp ilyen lehetett egy frissen végzett orvos számára a 20. század eleji Oroszország kis falusi kórházában, melyet az özönvízszerű esőzések vagy az apokaliptikus hófúvások hosszú hetekre teljesen elzárnak a világtól. Ahol persze, mindig valami egészen újat, még sosem próbáltat kell csinálnia, gyakorlásra esély sincs, rögtön élesben kell megoldani a súlyos problémát. A tét pedig – méghozzá szó szerint – élet vagy halál. A doktor úr tehát csak magára számíthat: az egyetemen tanultak kavargó emlékeire, az intuícióira és a szerencsére. Nem véletlen tehát, hogy a szorongás, a félelem valamilyen komplikált esettől, minden napját beárnyékolja. Mert felelősség csak őt terheli, s e nyomás csak fokozza a magányérzetet „egyedül vagyok. Nagyon egyedül vagyok.” De a bénító gátlásokat mindig legyőzi a segítés elemi szakmai-emberi parancsa: „Megmenteni – ezt is. Meg ezt is! Mindegyiket!” Ez a fiatal orvos sikerének végső titka: a tapasztalatok hiányát ugyanis jórészt ellensúlyozza a személyiség minden energiáját, képességét mozgósító szenvedélyes gyógyítási szándék. Az írónak e novellafüzér esetében nem nagyon kellett a fantáziájára hagyatkoznia: maga is orvosegyetemet végzett, s kezdőként ilyen vidéki kórházban praktizált. Belülről ismerte tehát ezt a világot, ezért válhat az elbeszélésmód helyenként riportszerűen valóság közelivé. Például akkor, amikor a falusi páciensek babonáiról, felvilágosulatlanságáról ír. A tudatlanságról, mely néha egyenesen anekdotikus történetté kerekíthető: a maláriás beteg egyszerre beveszi a több napra való gyógyszert, hogy ezzel akkor már ne legyen gond. Súlyosabb kihívás a kezdő orvos – és népnevelő, humanista értelmiségi – számára, hogy az itteniek egyszerűen nem félnek az olyan súlyos, végzetes betegségtől, mint a szifilisz, a kezelést tehát pillanatra sem veszik komolyan. A doktor úr azonban a reménytelennek tűnő küzdelmet is vállalja, így maradva hű szakmája erkölcsiségéhez. A Morfium című elbeszélésben az ismert téma elevenedik meg: az orvos, aki másoknál könnyebben hozzájuthat a gyógyításban is használt kábítószerekhez, idővel (s épp a feszültség szorításában) maga válik függővé. Egy másik novella (Én öltem) arra a paradoxonra épül, hogy az életmentésre felesküdött orvos a körülmények kényszerére gyilkossá válik. A polgárháború idején egy fehér különítmény parancsnoka szadista módon kínozza a hatalmába került embereket – nőket, férfiakat egyaránt. Az orvos, akit a megsebesült parancsnokhoz hívtak, igazságot szolgáltat: revolverével kivégzi a tömeggyilkost. Az erkölcsi világrend épp ezáltal áll helyre. A kötet darabjai, melyek most Kiss Ilona fordításában jelentek meg, Bulgakov korai pályaszakaszának művei közé tartoznak. Persze, más esztétikai minőséget képviselnek, mint az életmű csúcsteljesítménye, A Mester és Margarita, ennek ellenére a zseniális író munkásságának maradandó részét képezik. Infó:  Mihail Bulgakov: Egy fiatal orvos feljegyzései Magvető, 2019           

Zenekari munka és a fennmaradás ára

Publikálás dátuma
2019.11.05. 19:31

Sólyom András Élet, öröm, zene címmel készített filmet a 25 éves Budafoki Dohnányi Zenekarról.
A rendező-operatőr másfél évig követte az együttest, az alkotásban megszólal Hollerung Gábor, aki már 1989-92 között az akkor még Budafoki Ifjúsági Zenekar karmestere volt, majd 1993-tól a már intézményesült Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar karmestere, majd ügyvezetője lett. Elbeszéléseiből nem csak arra a munkájára derül fény, amelyet a magas zenei színvonal eléréséért tett, hanem arra a tevékenységére is, amelyet az együttes anyagi biztonságának, szervezeti létének megteremtésért végzett az elmúlt évtizedekben. Igen, nem szégyen Sting koncerten játszani, arénabeli mega-filmzene hangversenyt rendezni, főleg, ha ez az ára fennmaradásnak, derül ki a filmből. És ez utóbbiak színvonalas szimfonikus zenék, amelyek magát a műfajt kedveltethetik meg a közönséggel. De játszik az együttes a Müpában, a Zeneakadémián, van rezidens zeneszerzője Gyöngyösi Levente személyében, kortárs magyar zene is gyakran szerepel műsorukon. Abból is ízelítőt kapunk, hogyan végzi Hollerung zeneismertetői tevékenységét, akár egy vidéki tornateremben is – muzsikustársaival együtt. Megszólalnak a hangszeres művészek is, akik mindannyian az együttesben uralkodó jó hangulatot emelik ki, és beszélnek arról, hogy az sem ritka, ha valamelyik szólamvezető vitába száll a „főnökkel", a karmesterrel. A közönségbemutató november 9-én lesz Az Uránia moziban, majd egyszer-egyszer decemberben és januárban is látható lesz a film.  
Szerző