Fékek és botok

A féktelen jókedv is végződhet sírással, hát még a féktelen kormányzás! – jutott eszembe, amikor meghallottam a házelnökünk bölcselkedését a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen október 23-án. Aki véletlenül nem hallotta volna, annak itt a szöveg lényege: „A fékek és egyensúlyok rendszere, egy hülyeség, azt felejtsék el… Az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”

Így nyilatkozott a jogállam legfőbb biztosítékáról a magyar Országgyűlés elnöke, dr. Kövér László.

A végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom szétválasztásának az az értelme, hogy azok egymástól függetlenül működjenek. Ha kölcsönösen ellenőrzik egymás tevékenységét, nem engedik, hogy bármelyikük önkényesen alakítsa az ország, az állampolgárok életét. Ezt hívják a fékek és ellensúlyok rendszerének.

Magyarországon ez az elv régen nem érvényesül, hiszen a parlamenti kétharmados többség kénye-kedve szerint hozza az átgondolatlannál átgondolatlanabb törvényeket. Az ellenzék akadékoskodása csak szúnyogcsípés a Fidesz-KDNP lába szárán. Polt Péter mint örökös legfőbb ügyész gondoskodik róla, hogy vád alá helyezzenek bárkit, aki nekik nem tetszik, de feltétlenül büntetlenül maradjanak bizonyos baráti társaságok, rokonok gazdasági bűncselekményei, vesztegetései és közbeszerzési manipulációi.

A parlamenti többség diktatúrájának biztonságát garantálja Handó Tünde, aki az Országos Bírói Hivatal éléről alkotmánybíróvá avanzsált. Egyúttal éberen őrködik a férje által írott alaptörvény be nem tartása fölött. A miniszteri székektől az Akadémiáig, az állami cégek és bankok vezetésétől a szemétszállításig minden létező végrehajtói poszt a Fidesz kezében van. Kivégezte a fékezőként funkcionáló szakhatóságokat is, és kormányhivatali Bólogató Jánossá fokozta le őket.

Ebbe a – Kövér László szerinti – idillbe hasított bele az október 13-i újabb fülkeforradalom. Kiderült, hogy a főváros és több vidéki nagyváros sem kér abból, hogy továbbra is a kormányzati akaratot gondolkodás nélkül végrehajtó képviselő testületei és polgármesterei legyenek! Elegük lett a kormányzati korrupcióból, arroganciából, az igazi önkormányzatiság megszűnéséből, termőföldjeik, természetvédelmi területeik elkonfiskálásából. Így lett számos ellenzéki képviselőjelöltből és polgármester jelöltből városi és kerületi szinten többséggel rendelkező polgármester, főpolgármester és képviselő testület.

A parlamenti többség ugyanolyan demokratikus akaratnyilvánítás eredményeképpen uralkodik most az ország házában, mint az egy évvel később megválasztott önkormányzati képviselő testületek, polgármesterek és a főpolgármester. Ezeken a településeken két dudás van egy csárdában?

A kormány mindeközben rendületlen buzgalommal einstandolja az EU milliárdjait, a kastélyokat; építi a stadionokat, vérezteti ki a civil szervezeteket, az egészségügyet, és nevezi ki az iskolaigazgatókat. A főváros pedig nem győzi leállítani a túlméretezett építkezéseket, védelmezni a Városligetet, a Római part természetességét.

Az önkormányzást komolyan gondoló települések elutasítják a korrupciót. Nem szeretnék, ha a közös pénzük elveszítené közpénz jellegét. Maguk akarják eldönteni, hogy stadiont építsenek-e vagy kórházat korszerűsítsenek. Nem óhajtják finanszírozni képviselőik és polgármestereik magán dorbézolását.

Ez lenne tehát a bot a kormányzati kerékpár küllői között?

A miniszterelnök néhány nap gondolkodás után kinyilatkoztatta: ha a főváros nem akar épületeket a Ligetbe, akkor azok nem lesznek. Tőle azonban már azt is megtanultuk, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit csinál, számos keserű tapasztalatot gyűjthettünk ennek igazságáról.

Kinek van e pillanatban hatékonyabb, ütőképesebb bot a kezében? A kormánynak joga van törvénytelenül törvényt hozni, óriásplakátokon és sajtótermékeken gyűlöletet és álhíreket terjeszteni, krumplit és tűzifát osztani, rezsit csökkenteni. A helyi önkormányzatoknak nagyon ügyesnek kell lenniük, hogy kitapogassák a számukra még szabadon hagyott mozgástér határait. Nem lesz könnyű dolguk, hogy visszautasítsák a kormány visszautasíthatatlan ajánlatait.

Bot nincs a kezükben, de feltett szándékuk, hogy fékezzék a kormány haladási sebességét városaik, kerületük kizsigerelésében, tönkretételében, lakosságuk semmibe vételében. Erejük csak az összefogásban van, és a választók bizalmából táplálkozik. Ha ezt a botot okosan használják, ha nem egymás és önmaguk küllői közé dugdossák a botokat, a dolog jól is elsülhet 2022-ben.

Ellenkező esetben lesz két rommá tört kerékpárunk, mely fékezés nélkül száguldott a szakadékba.

A szerző Podmaniczky-díjas városvédő