Vétek lenne

Minőségi és színvonalas bánat ért, gondoltam, az a legkevesebb, ha iszom rá egy első osztályú whiskyt. Nemcsak afféle jó, nemcsak afféle iható, nemcsak afféle puccos whiskyre gondoltam, mint amilyet még a hozzám hasonló, afféle felkapaszkodott, plebejus prolik is meg tudnak fizetni úgy évente egyszer, hanem olyanra, ami elérhetetlen. 
Vannak afféle jó, iható, színvonalas whiskyk, amik belekerülnek 15-20 ezer forintba is, de ha az ember nagyon szívja a fogát, és nagyon elveszíti az eszét, akkor öt-hat évente egyszer egy ilyet mégiscsak megvesz, otthon kiteszi a polcra, feltéve persze, ha van éppen otthona és van abban polca, aztán nézegeti a palackot egy ideig. Nem issza meg. Alkalom kell hozzá, s bánat, minimum. De én most nem ezekre a megfizethetően drága whiskykre gondolok, hanem a tízszer drágábbakra. Olyan whiskyt innék, amiből nem egy palack kerül 18 ezer forintba, hanem egyetlen deci. Kérek egy feles whiskyt abból a 25 éves Glenlivetből, mondanám a bárban, mire azt válaszolná a pultos, hogy 9 ezer forint lesz. Rendben, mondanám én, de az igazság kedvéért megremegne a hangom. 
Azaz dehogy. Nem remegne meg, mert nincs igazság. Nem volt, nincs, és nem is lesz. És igazi barátság sincs. Hadd ne soroljam, hogy még mi minden nincsen. Nincsen örök szerelem, az pláne nincs. Az úgynevezett egzisztencia felülírja. Árulások vannak a barátságok és szerelmek helyett. Nem nagyok, ne gondolják. Nem nagy dolgokról beszélek, csak a kicsi, ótvaros, köpetnyi árulásocskákról, amik elférnek egy kitakarítatlan kapualjban, és gyűlnek, mint a mocsok, maguktól. Ez a legrosszabb. Hogy még csak nem is parancsra gyűlnek ezek a mocskok bennetek, hanem önszorgalomból. Fáj az ember szíve, de hát az a dolga, hogy fájjon. Hiszen nincsen igazi barátság, nincsen igazi szerelem, csak az a minőségi, színvonalas, első osztályú bánat van, ami az embertől minőségi, színvonalas, első osztályú whiskyt követel. Bele kell dögleni, azért. Hogy ne lehessen megfizetni, azért. Hogy ne legyen indokolható, azért. 
Mennyire elegem van az indokaitokból, uramisten. Az érvekből, a magyarázatokból, a kibújókból, a hazugságokból, a megúszásokból. Kell valami végre, ami indokolhatatlan. Találtam is egy 25 éves Glenlivetet, amiből egy 7 decis palack 100 ezer 780 forint. Plusz áfa. Összesen 127 ezer 990 forint, mert az áfát bizony le kell nyelni. Azt írta erről a whiskyről a hirdetés, hogy „a Glenlivet bőven nagykorú palackozása egy figyelemreméltó single malt whisky, amelyet vétek lenne kihagyni”. Vétek. Röhögnöm kell, ezt írják, vétek lenne kihagyni. Ez szép. Tudnék arról mesélni, hogy mi az igazi vétek. A bűn. Vagyis a bűnöcske, hibácska, a szaros kis árulásocska, ami mind onnan ismerhető fel, hogy túlélhető, hiszen éppen eleve ezzel a céllal követődnek el, a túlélés miatt. Nekem kell valami most, ami indokolhatatlan, ami céltalan, kell végre valami, ami igaz, de amit nem tudtok megindokolni semmivel, éppen ez kell, ez segíthet túlélni most ebben a kitakaríthatatlanul bemocskolt kapualjban.
Szerző
Kácsor Zsolt

Audi a didit

Három a magyar hazugság, plusz a ráadás, pont annyi, ahányszor Borkai vagy az ügyében illetékes fideszes országnagy kinyitotta a közpénzlesőjét.
A sor azzal kezdődött, hogy Borkai a szex- és korrupciós botránya után hetekig sunyított arról, mi a szándéka a választáson. A helyi fideszesek pedig orrukat befogva, de szavaztak rá, mivel úgy vélték, utána – mélykeresztény pártját megkímélendő – nyilván rögtön lemond. Ezután Borkai testőrök mögül megüzente, hogy immár köti a győriek döntése. A maradás valószínűsíthető oka persze az volt, hogy a kormánypárt sokkot kapott, látva: ha nem indult volna Győrben két kamugyanús civil alakulat, az ellenzék ott is úgy elverte volna a Fideszt, mint a pucér fenekű dobot. Mivel egy időközi választáson nem akartak megkockáztatni egy újabb vereséget, így a patinás polgárváros nyakán hagyták Borkait. 
A helyi fideszesek mindezt azzal nyugtázták, hogy Borkai alatt ömlik a városba a pénz. Igaz, hogy ennek a forrása az Audi, a német autógyártó és Borkai között pedig mindössze annyi az összefüggés, hogy az előbbi jelképe a négy karika, Borkaié meg az olimpiai öt karika volt – már ameddig ki nem tették az olimpiai bizottságból. Viszont az összefüggés fordítva is igaz: így amikor kiderült, hogy az Audi időközben a lassan kibontakozó recesszió miatt 10 százalékkal csökkenti a munkások számát, a Fidesz rádöbbenhetett, hogy nem Borkaival kellene nekifutni egy rázósabb időszaknak. Így aztán hopp, a pártban hirtelen győzött a keresztény erkölcs, Borkainak pedig mennie kell. 
Még egy kockázatos választás is jobb, mint hogy Borkai folyamatosan arra emlékeztesse a választókat: valamiért a Fidesz más vezetői is gyanúsan szeretik a luxusjachtokon meg a magánrepcsiken tölteni az idejüket. És a választóknak már arról is van némi sejtésük, hogy mit csinálhatnak ott.

Magyar érdek

Erdogan török elnök – hazai és nemzetközi tiltakozás és értetlenség közepette – ma Budapestre látogat. 
Feltételezzük, hogy a magyar miniszterelnök tudja, mit csinál. Ha igaz, hogy a törökök szíriai bevonulása és egy biztonsági ütközőzóna létrehozása, valamint a korábban Washington és az EU szövetségeseként az ISIS ellen küzdő – a török kormány által terroristáknak tekintett – kurdok kivonulása onnan mind magyar érdek, akkor igaza kehet Orbán Viktornak, hogy Budapesten ölelkezik Erdogannal. Azzal a politikussal, aki terrorállami módszerekkel irtja ki az ellenzékét, és szíriai hadjáratában a kurdokra lövet. Ám ha feltételezzük, hogy létezik nemcsak érdek vezérelte, hanem erkölcsös politika is, a kormányfő diktatúrákhoz való vonzódásán túl semmi sem igazolja Erdogan látogatását.
Mégis marad hát a magyar érdek. Tényleg az volna? Az általános magyar érdek az, hogy az ország jó, de legalábbis kiegyensúlyozott viszonyt ápoljon mindenkivel – de úgy gondoljuk, hogy ebbe nem fér bele sem a diktatúrák dicsőítése, sem a kurd népirtás, még akkor sem, ha a kurdok sem angyalok. 
Ámde: Törökország a NATO tagja. Mint ilyen került szembe – orosz fegyvervásárlásai miatt – Washingtonnal, ahol épp a minap ismerte el a képviselőház a török felelősséget az 1915-ös örmény genocídiumért, amit a török kormány mindmáig tagad. Évtizedek óta húzódik Ankara uniós tagsága, és erősen illetlen már a NATO-tagsága is, amint azt is nehéz kezelni, hogy Ankara Európát zsarolja egy újabb menekülthullám elindításával, miközben a menekültek túlnyomó többsége éppen a háború elől menekül, és a számuk a török-EU megállapodás után csökkent minimálisra. S persze: a törökök rengeteg menekültet tartanak életben a saját országukban.
Mindezt tudva: Magyarországnak egyetlen érdeke van. Nem a háborús török politika és diktatúra támogatása, nem az Európai Unió közös külpolitikájának megvétózása, hanem az Unió és a NATO erősítése, a közel-keleti béke megteremtése. Erdogan látogatása éppen szembemegy a magyar érdekkel.
Szerző
Friss Róbert