Erdogan török elnök – hazai és nemzetközi tiltakozás és értetlenség közepette – ma Budapestre látogat.
Feltételezzük, hogy a magyar miniszterelnök tudja, mit csinál. Ha igaz, hogy a törökök szíriai bevonulása és egy biztonsági ütközőzóna létrehozása, valamint a korábban Washington és az EU szövetségeseként az ISIS ellen küzdő – a török kormány által terroristáknak tekintett – kurdok kivonulása onnan mind magyar érdek, akkor igaza kehet Orbán Viktornak, hogy Budapesten ölelkezik Erdogannal. Azzal a politikussal, aki terrorállami módszerekkel irtja ki az ellenzékét, és szíriai hadjáratában a kurdokra lövet. Ám ha feltételezzük, hogy létezik nemcsak érdek vezérelte, hanem erkölcsös politika is, a kormányfő diktatúrákhoz való vonzódásán túl semmi sem igazolja Erdogan látogatását.
Mégis marad hát a magyar érdek. Tényleg az volna? Az általános magyar érdek az, hogy az ország jó, de legalábbis kiegyensúlyozott viszonyt ápoljon mindenkivel – de úgy gondoljuk, hogy ebbe nem fér bele sem a diktatúrák dicsőítése, sem a kurd népirtás, még akkor sem, ha a kurdok sem angyalok.
Ámde: Törökország a NATO tagja. Mint ilyen került szembe – orosz fegyvervásárlásai miatt – Washingtonnal, ahol épp a minap ismerte el a képviselőház a török felelősséget az 1915-ös örmény genocídiumért, amit a török kormány mindmáig tagad. Évtizedek óta húzódik Ankara uniós tagsága, és erősen illetlen már a NATO-tagsága is, amint azt is nehéz kezelni, hogy Ankara Európát zsarolja egy újabb menekülthullám elindításával, miközben a menekültek túlnyomó többsége éppen a háború elől menekül, és a számuk a török-EU megállapodás után csökkent minimálisra. S persze: a törökök rengeteg menekültet tartanak életben a saját országukban.
Mindezt tudva: Magyarországnak egyetlen érdeke van. Nem a háborús török politika és diktatúra támogatása, nem az Európai Unió közös külpolitikájának megvétózása, hanem az Unió és a NATO erősítése, a közel-keleti béke megteremtése. Erdogan látogatása éppen szembemegy a magyar érdekkel.