Volner úgy számol, hogy havi 6-10 millióból tud pártot alapítani

„Szigorúan oligarchák nélkül, kizárólag mikroadományokból” gyűjti a pénzt Volner János a pártalapításhoz.

Volner János parlamenti képviselő úgy számol, hogy havi 6-10 millió forint támogatásra van szükség az általa elképzelt új párt anyagi hátterének megteremtéséhez és felfuttatásához. A pártalapítás gondolatával kacérkodik Pálinkás József, az első Orbán-kormány miniszterere, volt MTA-elnök is. Ceglédi Zoltán politikai elemző nem fűz vérmes reményeket a most formálódó kezdeményezésekhez.

A volt jobbikos Volner János a közelmúltban kilépett a Toroczkai László-féle Mi Hazánk parlamenti képviselői csoportjából is, és „agytrösztként” létrehozta az Európa Öröksége Intézetet. A köztévében nemrég arról beszélt, hogy százötven értelmiségivel összefogva egy „szalonképes, mérsékelt, jobbközép” párt alapításán dolgozik: a folyamat az anyagi lehetőségek felmérésénél tart.

A Népszavának nyilatkozva Volner János közölte, hogy – mivel szerinte „független média Magyarországon gyakorlatilag nincs” – az egyetlen bármikor hozzáférhető, hatékony kommunikációs csatornát a közösségi média jelenti. Az elmúlt időszakban a Facebook és a Google is a jelentős havi hirdetési büdzsével rendelkező ügyfelek számára kedvezően módosította az algoritmusait. Kalkulációja szerint egy kellő ismétlésszámú, hatékony kampányhoz és annak humán hátteréhez „a képviselői kereteimen felül havi legalább 6-10 millió forint szükséges. Szigorúan oligarchák nélkül, kizárólag mikroadományokból”.

Ennyiből – állította Volner – a mai politikai környezetben már fél év alatt fel lehet húzni egy szalonképes anti-establishment pártot 7-8 százalékra. Gyakorlatilag ennyin múlik, hogy marad-e az „Orbán vagy Gyurcsány” dilemma mindörökké. Viszonyításképpen hozzátette: a tavaly szeptemberben bejegyzett Mi Hazánkat októbertől kezdte el külsősként segíteni egy erőteljes kampánnyal, február első napjaiban pedig már 3 százalékra mérték.

A politikus úgy látja, egy rendszerkritikus, erős értelmiségi bázissal rendelkező, szalonképes pártra most még nagyobb az igény. Nagyon sokan gondolják azt, hogy sem a Fidesz, sem a baloldal nem kormányozta megfelelően az országot, számukra „valósággal megváltás lenne egy jó szívvel választható, normális alternatíva”.

Az idei év valószínűleg döntő lesz – válaszolta Volner arra a kérdésünkre, mikor dől el, hogy létrejön-e az új párt. Egyelőre a párt nevéről korai lenne beszélni, „legyen elég annyi, hogy a domaineket már lefoglaltam”.

Az általa életre hívott Európa Öröksége Intézet civil társaságként működik, munkatársa és székhelye nincs, a Parlamentet, a képviselői irodaházat használják, vagy egy-egy különtermet, amikor szükséges. Az intézet – állapította meg – alapvetően a benne közreműködő értelmiségiek önkéntes munkájára épül: „a törvény adta kereteken belül természetesen támogatom a céljainkat a képviselői kereteimből is”.

Volner János, amikor a Pálinkás József nevével fémjelzett kezdeményezésről kérdeztük, kijelentette: „több akadémikus barátom is aktívan érdeklődik egy ilyen párt iránt, különösen most, hogy a Fidesz alaposan felbolydította az akadémiai közeget. Pálinkás József mindig egy olyan koponya volt, akire érdemes odafigyelni. Rövidesen meg fogom ismerni a pártalapításra vonatkozó elképzeléseit, aztán meglátjuk, mit tartogat a jövő”.

Pálinkás József – aki a Felelős Értelmiség nevezetű társaság vezetője – több interjúban is hangsúlyozta, szerinte szükség van egy „polgári, szabadelvű-konzervatív politikai formációra.” A VálaszOnline.hu-nak például elmondta: két jelentős választói csoportot lát. Az egyik befogta az orrát és leszavazott az úgynevezett összefogásra, mert elege volt a Fideszből. A másik befogta az orrát és leszavazott a Fideszre – mert amazokra azért mégsem. A lényeg, hogy mindkét oldal szavazói között sokan vannak a befogott orrúak, akiknek az elkötelezettsége nem erős, inkább a másik oldal elutasítása miatt szavaznak, jobb híján. És a harmadik csoportról se feledkezzünk meg: akik nem mentek el szavazni.

Pálinkás megkeresésünkre most csak annyit mondott, „egyelőre kivár.”

Ceglédi Zoltán politikai elemző lapunknak hangsúlyozta, hogy olyan piaci rés biztos nincs Magyarországon, ahol a visszatérő, múltbéli jobboldal váltja le, „növi ki” Orbán Viktor – általa szélsőjobboldalinak minősített – kormányzását. A „kiábrándult fideszes szavazó” önfelmentő mítosza helyett szerinte a kiábrándult ellenzéki szavazóval kell foglalkozni.

Még a Fideszre sincs szükség ahhoz, hogy egy ilyen formáció hamar légüres térbe találja magát – állította. Amennyiben ugyanis létrejön egy külön induló, önálló konzervatív párt, akkor azt az agresszív ellenzéki nyilvánosság „eszi meg”, mondván, ezeket „biztos a Fidesz fizeti”, azért nem mennek be a választási pártba, közös listába. Ha meg úgy alakul meg, hogy rögtön deklarálja, maga nem is indul a választáson, csak valami más listába integrálódva, akkor saját szavazói nem lesznek. Hiszen melyik kiábrándult fideszest izgatná a lehetőség, hogy „egy nullkilométeres párt megkéri, szavazzon az MSZP-s listára, mert ott valami volt jobbikost vagy huszonnyolc évvel ezelőtti MDF-es minisztert is beraktak a kilencedik helyre”.

Az ellenzék a saját szempontjait és a választási törvényt valóban megértve akkor jár el helyesen – magyarázta az elemző –, ha 2022-ben a koordinált egyéni jelöltállítás mellett kettő, esetleg három országos lista állítására törekszik. Ceglédi szerint egyrészt egy hagyományos, lomhább, balos-összefogós anyahajó, másodiknak egy progresszív-liberális gyorsnaszád, „és lehet egy konzervatív, politúros mentőcsónak a sétapálcás öreguraknak, ha és amennyiben üzembiztosan küszöb fölött vannak addigra.”