Itthon is lehet világszínvonalon vizsgálni az anyag legmélyebb szerkezetét

Publikálás dátuma
2019.11.08. 12:28

Fotó: ELTE
Mátyus Edit, az ELTE Természettudományi Karának kémikusa elnyerte a legrangosabb európai kutatási alap támogatását. A fiatal szakember azt tervezi, hogy itthon valósítja meg kutatási programját, amely a kémia ismeretlen területeire, a jelenlegi elméleti alapokon túlra merészkedik.
Az Európai Kutatási Tanács (European Research Council, ERC) legrangosabb, fiatal kutatóknak kiírt alapkutatási pályázatán 2019-ben támogatást nyert Mátyus Edit, az ELTE TTK Kémiai Intézete adjunktusának témája. Az ERC Starting Grant – amellyel minden évben azokat a kiváló európai kutatókat támogatják, akik már jelentős eredményeket értek el szakterületükön – másfél millió eurós támogatást jelent öt évre – olvasható az ELTE közleményében.
Mátyus Edit az ELTE Természettudományi Karán végzett, majd 2010-ben itt szerezte meg doktori fokozatát is. Az ezt követő években a világ élvonalába tartozó kutatóhelyeken ­– Princeton University, ETH Zürich, Cambridge University – dolgozott. Az itt szerzett tapasztalatokkal tért vissza Budapestre, és 2016-ban az ELTE-n saját kutatócsoportot alapított.
Mátyus Edit és kutatócsoportja a kémia és a fizika határterületén végez úttörő, egyelőre a világon is ritkának számító kutatásokat. Fő céljuk az, hogy minél pontosabban megértsék a molekuláris anyag belső szerkezetét és mozgását. Egy új elméleti keretrendszer szükséges ahhoz, hogy értelmezni lehessen napjaink részletes – nagy felbontású, lézeres színképelemzésre alapuló – kísérleti eredményeit. Ez vezethet fizikai állandók és mértékegységek definíciójának pontosításához, ami nélkülözhetetlen a jövő technológiai újításaihoz.
„A molekulák elméleti leírása érdekel bennünket, ebben szeretnénk minél pontosabb eredményeket elérni. A kísérleti eszközök rohamosan fejlődnek, ezért egyre részletesebb mérési adathalmazok állnak rendelkezésre. A probléma az, hogy jelenleg egy pont után nem értjük, hogy mit látunk. Mi ezen szeretnénk változtatni: elméleti kereteket kell kidolgozni ahhoz, hogy értelmezni tudjuk az adatokat, és így az eddigieknél is részletesebb képet kaphassunk az anyag legmélyebb szerkezetéről” – idézi a közlemény Mátyus Editet.
Az ERC által támogatott projekt célja tehát olyan elmélet- és módszerfejlesztés, amellyel jobban érthetővé válnak a kísérleti eredmények a molekulafizika területén. Az elnyert támogatás egy részéből olyan szuperszámítógépeket vásárolnak, amelyek felgyorsítják majd az új módszerek kipróbálását. „A mi munkánk igazi alapkutatás. Azt remélem, hogy olyan kérdéseket fogunk tudni megválaszolni, amelyekre egyelőre még senki sem tudja a választ. Van néhány olyan kérdésem, amelyeket évek óta viszek magammal” – mondta Mátyus Edit.
A közlemény szerint az ELTE fiatal kutatója azt tervezi, hogy itthon valósítja meg ERC-projektjét. Ez mindig a nyertes pályázó döntése, mert az elnyert támogatás személyhez, nem pedig intézményhez kötött, és az ERC-pályázatot nyert kutatókért versengenek a legjobb európai kutatóhelyek. „Az elméleti kémia területén versenyképes lehet egy itthoni kutatócsoport is. Az ELTE hagyományosan erős ezen a területen, illetve általában az elméleti-számításos kutatásokban és a matematikában. Az elméleti-számításos tudományterületeken elérhető eredmények ugyanis kevésbé meredeken skálázódnak az eszközpark, az infrastruktúra fejlesztésének anyagi ráfordításaival, nagyobb mértékben függnek a szellemi tőkétől. Az ilyen jellegű munkához van egy jó közeg az ELTE-n, és ezt az intellektuális potenciált érdemes lenne tovább erősíteni a jövőben” – mondta Mátyus Edit. 
„Nagyszerű dolog, hogy az európai kutatási térség tagjaként innen, Budapestről is részt vehetek a legrangosabb nemzetközi megmérettetéseken, és az Európai Kutatási Tanács pályázatain együtt versenyezhetek az európai topegyetemek kutatóival. Mindezt úgy, hogy közben a gyerekeim magyarul tanulnak, közel a nagyszülőkhöz és a rokonsághoz, meg persze a Balatonhoz.”
A kutató az ELTE hallgatóit is várja a csoportjába. „A kutatócsoportomban most öten vagyunk, és lenne kapacitásunk motivált, tehetséges hallgatókat is bevonni a munkánkba. Örülnék, ha a hallgatók is többet tudnának erről a kutatási területről" – tette hozzá a kémikus.
Szerző
Témák
kémikus ELTE

A genetikai sokszínűség tehette naggyá Rómát

Publikálás dátuma
2019.11.08. 11:57

Fotó: AB/NurPhoto / AFP
Már alapításakor is sok bevándorló érkezett a Közel-Keletről, Észak-Afrikából, Dél-Európából a városállamból 70 milliós birodalom központjába - állapították meg antropológusok DNS-vizsgálatok alapján.
Az ókori Róma városállamból vált egy 70 milliós birodalom központjává. Már alapításakor jelentős volt genetikai sokszínűsége a Közel-Keletről, Észak-Afrikából, Dél-Európából érkezett bevándorlóknak köszönhetően - írta egy nemzetközi kutatócsoport a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.
Jonathan Pritchard, a Stanford Egyetem szakértője, Alfredo Coppa, a római La Sapienza Egyetem munkatársa és Ron Pinhasi, a Bécsi Egyetem evolúciós antropológiai intézetének kutatója vezetésével a tudósok 127 ember DNS-ét vizsgálták meg, a leletek Rómában és Róma közelében lévő archaikus lelőhelyekről kerültek elő. A feltárt és elemzett emberi örökítőanyag 12 ezer éves időintervallumot ölelt fel.
Ezek az emberek a mezolitikum földtörténeti korban vadászként és gyűjtögetőként éltek a területen, az újkőkorszakban (neolitikumban) földművesekként. A réz-, bronz- és vaskorban kereskedők és kézművesek voltak, míg a Római Köztársaság és a császárság idején katonák, politikusok és rabszolgák, a későókorban pedig polgárok. A középkorban és a koraújkorban jobbágyok és nemesek voltak.
A tudósok két nagy Rómába irányuló migrációs mozgást azonosítottak, valamint a későbbi kisebb változásokat a népességszerkezetben. Egy hétezer évvel ezelőtt lezajlott bevándorlási hullám során földművesek érkeztek a mai Irán és Törökország területéről, és elnyomták az akkoriban Olaszországban letelepült vadászokat és gyűjtögetőket. A következő bevándorlási hullám a bronzkorban következett be 5-3 ezer éve. A technikai fejlődés eszközei, mint az állatok vontatta kocsik, az úthálózat és a vitorlás hajók minden eddiginél mobilabbá tették az embereket, növekedett a kereskedelem és különböző földközi-tengeri népcsoportok közötti interakciók. Így a vaskorszak végén, amikor megalapították Rómát, már olyan emberek éltek ott, akiknek elődei az ukrán sztyeppéről, a Közel-Keletről, Európa és Észak-Afrika egyéb részeiről érkeztek.
A fiatal Róma lakosai a genetikai adatok alapján nagyon különböző származásúak voltak. Utódaik az olasz félsziget egyik városállamából világbirodalommá emelték Rómát: a birodalom felölelte a teljes földközi-tengeri térséget, kiterjedt három kontinensre - Európára, Ázsiára és Afrikára.
A római köztársaság és császárság korában a metropolisz lakóinak száma több mint egymillió volt, a teljes birodalomban mintegy 70 millióan éltek. Akkoriban a legtöbb bevándorló a Földközi-tenger térségének keleti részéből érkezett az örök városba, kevesen a nyugati terültekről. A későókorban és a birodalom bukása következtében Róma lakossága a harcok és járványok hatására kevesebb mint 100 ezer főre csökkent. A középkorban és a koraújkorban újabb bevándorlók érkeztek. A kutatók eredményei szerint ezekben az időkben sok római közép- és kelet-európai felmenőkkel rendelkezett. Érkeztek ide longobárdok is a mai Magyarország területéről, szászok Angliából és vikingek Svédországból.
Szerző

Már 12 millió éve felegyenesedve járó emberelődöt találtak Németországban

Publikálás dátuma
2019.11.07. 14:15

Fotó: Sebastian Gollnow/dpa Picture-Alliance / AFP
Kombinálta a hátsó lábain járást a mellső lábakra építő mászással a Bajorországban talált emberszabású. A nemzetközi kutatócsoport szerint a felfedezés paradigmaváltást jelent az evolúció kutatásában.
Az eddig véltnél több millió évvel korábban kezdhetett felegyenesedve járni a mai ember és az emberszabásúak újonnan felfedezett lehetséges közös őse – írták a Nature című tudományos folyóiratban a Tübingeni Egyetem és a Senckenberg Humánevolúció-kutató Központ tudósai.
„Ez paradigmaváltást jelent az emberi evolúció kutatásában, a paleoantropológia alapjait kérdőjelezi meg az, hogy a felegyenesedés Európában alakult ki”

– mondta Madelaine Böhme, a kutatócsoport vezetője.

A tudósok 2015 és 2018 között fedezték fel egy addig ismeretlen ősi főemlős csontkövületeit a bajorországi Unterallgäu egyik agyagbányájában. A Danuvius guggenmosinak nevezett főemlős 11,62 millió évvel ezelőtt élt és valószínűleg képes volt két lábon járni, és négy lábon mászni.
„Eddig a felegyenesedett járás kizárólag az ember tulajdonsága volt. A Danuvius azonban nem ember, hanem emberszabású”

– magyarázta Böhme.

 A felegyenesedett járás eddigi legkorábbi bizonyítékai mintegy hatmillió évesek és Kréta szigetéről, valamint Kenyából származnak. A bajor agyagbányában a paleontológusok épségben megmaradt kar- és lábcsontokat, csigolyákat, kéz- és lábujjcsontokat találtak, amelyek legalább négy egyedtől származnak. „Ezek alapján rekonstruálhattuk, hogyan járt a Danuvius. Most először tudtunk több funkcionálisan fontos könyök-, csípő-, térd- és ugróízületet egyetlen csontvázon vizsgálni. Nagy meglepetésünkre néhány csont jobban emlékeztetett az emberére, mint a majmokéra” – mondta Böhme.
A Danuvius S-alakú gerincoszlopa segítségével tudott felegyenesedni, míg az emberszabású majmoknak egyszer görbülő gerincoszlopa van. 
„A Danuvius kombinálta a hátsó lábakra alapuló két lábon járást a mellső lábakra építő mászással”

– mondta David Begun, a tanulmány társszerzője, a Torontói Egyetem munkatársa.

 A kutatók megítélése szerint „az új emberelőd” nagyjából egy méter magas volt. A nőstény, amelynek csontjai előkerültek, 18 kilogrammos, a hím 31 kilogrammos lehetett. 
Szerző