A genetikai sokszínűség tehette naggyá Rómát

Publikálás dátuma
2019.11.08. 11:57

Fotó: AB/NurPhoto / AFP
Már alapításakor is sok bevándorló érkezett a Közel-Keletről, Észak-Afrikából, Dél-Európából a városállamból 70 milliós birodalom központjába - állapították meg antropológusok DNS-vizsgálatok alapján.
Az ókori Róma városállamból vált egy 70 milliós birodalom központjává. Már alapításakor jelentős volt genetikai sokszínűsége a Közel-Keletről, Észak-Afrikából, Dél-Európából érkezett bevándorlóknak köszönhetően - írta egy nemzetközi kutatócsoport a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.
Jonathan Pritchard, a Stanford Egyetem szakértője, Alfredo Coppa, a római La Sapienza Egyetem munkatársa és Ron Pinhasi, a Bécsi Egyetem evolúciós antropológiai intézetének kutatója vezetésével a tudósok 127 ember DNS-ét vizsgálták meg, a leletek Rómában és Róma közelében lévő archaikus lelőhelyekről kerültek elő. A feltárt és elemzett emberi örökítőanyag 12 ezer éves időintervallumot ölelt fel.
Ezek az emberek a mezolitikum földtörténeti korban vadászként és gyűjtögetőként éltek a területen, az újkőkorszakban (neolitikumban) földművesekként. A réz-, bronz- és vaskorban kereskedők és kézművesek voltak, míg a Római Köztársaság és a császárság idején katonák, politikusok és rabszolgák, a későókorban pedig polgárok. A középkorban és a koraújkorban jobbágyok és nemesek voltak.
A tudósok két nagy Rómába irányuló migrációs mozgást azonosítottak, valamint a későbbi kisebb változásokat a népességszerkezetben. Egy hétezer évvel ezelőtt lezajlott bevándorlási hullám során földművesek érkeztek a mai Irán és Törökország területéről, és elnyomták az akkoriban Olaszországban letelepült vadászokat és gyűjtögetőket. A következő bevándorlási hullám a bronzkorban következett be 5-3 ezer éve. A technikai fejlődés eszközei, mint az állatok vontatta kocsik, az úthálózat és a vitorlás hajók minden eddiginél mobilabbá tették az embereket, növekedett a kereskedelem és különböző földközi-tengeri népcsoportok közötti interakciók. Így a vaskorszak végén, amikor megalapították Rómát, már olyan emberek éltek ott, akiknek elődei az ukrán sztyeppéről, a Közel-Keletről, Európa és Észak-Afrika egyéb részeiről érkeztek.
A fiatal Róma lakosai a genetikai adatok alapján nagyon különböző származásúak voltak. Utódaik az olasz félsziget egyik városállamából világbirodalommá emelték Rómát: a birodalom felölelte a teljes földközi-tengeri térséget, kiterjedt három kontinensre - Európára, Ázsiára és Afrikára.
A római köztársaság és császárság korában a metropolisz lakóinak száma több mint egymillió volt, a teljes birodalomban mintegy 70 millióan éltek. Akkoriban a legtöbb bevándorló a Földközi-tenger térségének keleti részéből érkezett az örök városba, kevesen a nyugati terültekről. A későókorban és a birodalom bukása következtében Róma lakossága a harcok és járványok hatására kevesebb mint 100 ezer főre csökkent. A középkorban és a koraújkorban újabb bevándorlók érkeztek. A kutatók eredményei szerint ezekben az időkben sok római közép- és kelet-európai felmenőkkel rendelkezett. Érkeztek ide longobárdok is a mai Magyarország területéről, szászok Angliából és vikingek Svédországból.
Szerző

Már 12 millió éve felegyenesedve járó emberelődöt találtak Németországban

Publikálás dátuma
2019.11.07. 14:15

Fotó: Sebastian Gollnow/dpa Picture-Alliance / AFP
Kombinálta a hátsó lábain járást a mellső lábakra építő mászással a Bajorországban talált emberszabású. A nemzetközi kutatócsoport szerint a felfedezés paradigmaváltást jelent az evolúció kutatásában.
Az eddig véltnél több millió évvel korábban kezdhetett felegyenesedve járni a mai ember és az emberszabásúak újonnan felfedezett lehetséges közös őse – írták a Nature című tudományos folyóiratban a Tübingeni Egyetem és a Senckenberg Humánevolúció-kutató Központ tudósai.
„Ez paradigmaváltást jelent az emberi evolúció kutatásában, a paleoantropológia alapjait kérdőjelezi meg az, hogy a felegyenesedés Európában alakult ki”

– mondta Madelaine Böhme, a kutatócsoport vezetője.

A tudósok 2015 és 2018 között fedezték fel egy addig ismeretlen ősi főemlős csontkövületeit a bajorországi Unterallgäu egyik agyagbányájában. A Danuvius guggenmosinak nevezett főemlős 11,62 millió évvel ezelőtt élt és valószínűleg képes volt két lábon járni, és négy lábon mászni.
„Eddig a felegyenesedett járás kizárólag az ember tulajdonsága volt. A Danuvius azonban nem ember, hanem emberszabású”

– magyarázta Böhme.

 A felegyenesedett járás eddigi legkorábbi bizonyítékai mintegy hatmillió évesek és Kréta szigetéről, valamint Kenyából származnak. A bajor agyagbányában a paleontológusok épségben megmaradt kar- és lábcsontokat, csigolyákat, kéz- és lábujjcsontokat találtak, amelyek legalább négy egyedtől származnak. „Ezek alapján rekonstruálhattuk, hogyan járt a Danuvius. Most először tudtunk több funkcionálisan fontos könyök-, csípő-, térd- és ugróízületet egyetlen csontvázon vizsgálni. Nagy meglepetésünkre néhány csont jobban emlékeztetett az emberére, mint a majmokéra” – mondta Böhme.
A Danuvius S-alakú gerincoszlopa segítségével tudott felegyenesedni, míg az emberszabású majmoknak egyszer görbülő gerincoszlopa van. 
„A Danuvius kombinálta a hátsó lábakra alapuló két lábon járást a mellső lábakra építő mászással”

– mondta David Begun, a tanulmány társszerzője, a Torontói Egyetem munkatársa.

 A kutatók megítélése szerint „az új emberelőd” nagyjából egy méter magas volt. A nőstény, amelynek csontjai előkerültek, 18 kilogrammos, a hím 31 kilogrammos lehetett. 
Szerző

Genetikai ollóval kezelnek rákos betegeket Amerikában

Publikálás dátuma
2019.11.07. 09:15

Fotó: VOISIN / AFP/PHANIE
Génszerkesztéssel extraerővel dúsítják a beteg sejteket a daganatok elleni harchoz az Egyesült Államokban.
Először alkalmazták a 2015-ös év tudományos áttörésének választott CRISPR genomszerkesztési módszert daganatos betegségek ellen az Egyesült Államokban. Az egyszerűen programozható génszerkesztő bioszerszám, a genetikai olló biztonságosnak tűnik a három érintett beteg esetében, de túl korai megítélni, hogy javítani fogja-e túlélési esélyüket – közölték szerdán a Pennsylvaniai Egyetem kutatói.
Az orvosok a betegek véréből kiszűrték az immunrendszer T-sejtjeit, amelyeket genetikailag módosítottak, hogy felismerjék a rákos sejteket és felvegyék ellenük a harcot. A beavatkozás minimális és kezelhető mellékhatásokkal járt.
Két betegnél a myeloma multiplexet, az immunrendszer plazmasejtjeinek rosszindulatú daganatos megbetegedését kezelték, a harmadik a kötőszövetben lévő szarkómában szenvedett. Mindhármuknál korábban eredménytelennek bizonyultak a hagyományos eljárások.
A genomszerkesztés során kitöröltek három gént, amelyek akadályozták a T-sejtek képességét, hogy támadásba induljon a betegség ellen, és egy új, negyedik génnel segítették a T-sejteket feladatuk ellátásában.
„Ez a legkomplikáltabb genetikai, sejtszerkesztés, amelyet eddig megpróbáltak. A beavatkozás bizonyítja, hogy biztonságosan lehet génszerkesztést végezni ezeken a sejteken”

– mondta Edward Stadtmauer, a philadelphiai székhelyű intézmény kutatója, az Amerikai Hematológiai Társaság által közzétett a tanulmány vezető szerzője.

Eddig a sejtek életképesek maradtak és szaporodnak – tette hozzá Stadtmauer. Két-három hónap után az egyik daganatos beteg állapota súlyosbodott, egy másiké stabil maradt. A harmadik betegnél a közelmúltban végezték el a genomszerkesztést, ezért még nem tudni, miként reagál szervezete. A kutatók azt tervezik, hogy 15 további betegen végzik el a beavatkozást, és vizsgálják annak biztonságosságát, és hatékonyságát.
A génszerkesztés a DNS maradandó megváltoztatásának a módja, hogy egy betegség alapvető okait támadják meg. Az új tanulmány azonban nem a DNS megváltoztatását célozza meg a beteg szervezetében, hanem annak  
Kínai kutatók már kipróbálták a génszerkesztési technológiát daganatos betegek esetében, de ez az első eset, hogy az ázsiai országon kívül alkalmazták a genomszerkesztés ezen technológiáját, amely annyira új eljárás, hogy több mint két évbe tellett, hogy az illetékes amerikai hatóság engedélyt adott kipróbálására.
Szerző