Tíz évenként újra ki kell találni magunkat

Yuval Noah Harari korunk egyik legbefolyásosabb gondolkodója. Legutóbbi könyvében megvizsgálja a világ társadalmait leginkább formáló, és a bolygónk jövőjét legnagyobb valószínűséggel befolyásoló erőket.

Yuval Noah Harari, a 43 éves izraeli történész professzor csaknem húszmillió példányt adott el könyveiből, a Sapiens, a Homo Deus, a 21 lecke a 21. századra című köteteiből. Ez utóbbi azért született, mert el akarta mesélni az emberiség történetét. Ugyanis az országok és az iskolák többségében csak saját országukról kapnak az emberek ismertetést, holott szükség van globális vízióra, hogy felkészülten lépjünk be az új évszázadba. A könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben.

Yuval Noah Harari úgy véli, a mesterséges intelligencia (AI) meg fogja változtatni az embereket, mint ahogy mi is mások vagyunk, mint a neandervölgyiek. És száz év múlva az emberek újra mások lesznek. A professzor az oktatás újragondolását is szükségesnek tartja, mert most először a történelemben nem tudjuk, hogy milyen kompetenciára lesz a jövőben szükségünk. Csak azt tudjuk, hogy a munkaerőpiac nagyon változékony lesz. A legfontosabb kompetencia az lesz, hogy ezt felismerjük. Tudni kell változtatni, egy kicsit módosítani a személyiségünkön. Lehet, hogy erre tíz évenként lesz szükség.

Az algoritmusok egyre terjedő használatát illetően Harari kifejtette: első lépésben szilárdabb kapcsolatot kell kiépíteni a politika és a tudományok között. A politikusoknak és a polgároknak is jobban ismerniük kell a tudományt, és a tudomány embereinek meg kell érteniük politikai felelősségüket. Nem szükséges téziseket felállítani, de meg kell érteni a klímaváltozás dinamikáját, az AI potenciális lehetőségeit. „Az emberek, akik azt mondják, hogy nincs jelentősége, hogy a hőmérséklet 2 C fokkal nő, egy kicsit melegebb lesz, vagy hogy az AI-k sohasem lesznek képesek helyettesíteni az emberi intuíciót, nem értik meg, milyen nagy kihívásokkal állunk szemben. A tudomány embereit is arra biztatnám, hogy amikor egy technológiát fejlesztenek ki, gondoljanak arra, hogy a politikusok mire fogják felhasználni. Már Szókratész, Jézus és Buddha is azt tanácsolták az embereknek, hogy ismerjék meg önmagukat. A kormányok és a vallások a meghekkelésünkre törekszenek. Ha jobban megismernek bennünket, mint mi önmagunkat, azt adnak el nekünk, amit akarnak, legyen az egy termék, vagy egy politikus” – figyelmeztetett Harari.

A technológia fejlesztői között kezdetben volt olyan naiv elképzelés, hogy az interneten terjeszteni lehet majd a szabadságot, az igazságot, és az lesz majd maga a Paradicsom. Vannak jó dolgok, de negatív következmények is: a hagyományos média hanyatlik, terjednek a hamis információk és a szélsőségek, valamint a tömeges ellenőrzés eszközei. Ha az ellenőrzés szabályozása kerül szóba, az emberek többsége nem érti, miről van szó. Harari úgy véli, hogy erről közvitát kellene indítani. Olyan kérdéseket kell felvetni, mint például ki rendelkezhet egészségügyi adatainkkal? Esetleg a biztosítónk vagy a munkaadónk?

Törvényes-e, hogy a Google, vagy a kormány hozzájuk férhet? Sok helyen a dossziét már nem emberek, hanem algoritmusok kezelik. A felvételi beszélgetéseknél is egyre inkább a technológiát veszik igénybe, amely elemzi az arckifejezést, a testbeszédet. Programot fejleszteni ki, hogy megtudják: hazudnak-e az emberek a vérnyomás alapján, amit távolról is mérni lehet. Törvényes-e ezt a technológiát használni egy tárgyalásnál, hogy valaki ezáltal előnyös helyzetbe kerüljön? Mindez valósággá, és végső soron politikai problémává válik.