Lovász László: Nem tudom, nem kellett volna-e már lemondanom az MTA-törvény miatt

„Újra kell gondolni az Akadémia küldetését” – mondta a tudós testület elnöke.

Lassan három hónapja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a kormány döntésének következtében elveszítette kutatóhálózatát. Ez hogyan változtatta meg az Akadémia mindennapjait?

Érezzük a kutatóintézetek hiányát. Hogy egy példát mondjak: az MTA gyakran kap a törvény által előírt véleményezésre különböző szakmai anyagokat, amiket mindig továbbítottunk az adott témát ismerő intézetnek. Ezt most nem tudjuk megtenni, egy kissé el vagyunk akadva. Sok technikai részletről is tárgyalni kell még, például eddig egyértelmű volt, hogy valamelyik tudományos bizottságunk ülésezhetett valamelyik intézet épületében, most egyezkedni kell, hogy helyet kaphassanak néhány órára. Visszás helyzet alakult ki a fiatal kutatókat támogató Lendület-pályázatok tekintetében is: a pályázatokat az Akadémia írja ki és bírálja el, de a program támogatásának összegét a kutatóhálózat új fenntartója, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) kapta meg. Ez jelentős terhet ró mindkét intézmény adminisztrációjára. Remélem, meg tudunk majd állapodni abban, hogy a Lendület-program finanszírozása vissza kerülhessen az MTA-hoz.

A tudományos életben milyen szerepe lehet ezután az Akadémiának?

Az MTA-nak tejesen újra kell gondolnia küldetését, stratégiáját, a december másodikára összehívott rendkívüli közgyűlésen erről is szó esik majd. Ebben az új helyzetben az Akadémiának jobban el kell majd mozdulnia abba az irányba, hogy az egész tudományosság képviselője legyen.

Eddig nem így volt?

De igen, csakhogy értelemszerűen sokkal szorosabb kapcsolat fűzött minket saját kutatóintézeteinkhez, mint például az ipari kutatóhelyekhez, egyetemi tanszékekhez. Mostantól olyan stratégiát kell kialakítanunk, amellyel mindhárom oldalt ugyanúgy tudjuk segíteni. Az Akadémiának egy olyan közös fórummá kell válnia, ahol sikerülhet áthidalni az olyan választóvonalakat is, mint amilyenek például a fiatalabb és idősebb tudósgeneráció, a társadalomtudományok és természettudományok, vagy éppen a határon túli magyarok, a vidéki magyarok, a budapesti magyarok között húzódnak. Mindemellett az MTA-nak nagyon fontos nemzetközi kapcsolatai is vannak, a magyar tudományt képviselnünk kell európai és világszervezetekben.

Az MTA nemzetközi megítélésére, szerepére hatással volt a kutatóhálózat elvesztése?

A nemzetközi megítélés nem változik ilyen gyorsan, de sajnos van olyan nemzetközi szervezet, amelyből ki kellett lépnünk. Ilyen a Science Europe, ami a kutatóintézeteket működtető szervezetek európai egyesülete. Nagy szükség lenne rá, hogy valaki itt is képviselje Magyarországot, de a szervezet szigorú politikamentességet vár el tagjaitól. Bízom benne, hogy a november 20-23. között Budapesten megrendezésre kerülő World Science Forumon, amelynek mottója a tudomány felelősségéről szól, és ahova mintegy ezer résztvevőt, köztük sok vezető tudóst, tudománypolitikust várunk, tovább erősíthetjük nemzetközi kapcsolatainkat.

Az Akadémia megcsonkítása elleni tüntetések idején sokakban felmerült, le kellene mondani a fórumot. Ön számolt ezzel a lehetőséggel?

Értettem, miért születtek ilyen és ehhez hasonló javaslatok, de úgy gondoltam, az MTA-nak éppen most nagyon fontos, hogy kifejezze, mennyi más hangsúlyos tevékenységet végez. Az nem jó, ha magunkba fordulunk és a sebeinket nyalogatjuk. Igenis ki kell állni és a fő cél érdekében, ami az Akadémia számára a magyar tudomány gondozása, még hangsúlyosabban ki kell fejezni elkötelezettségünket. Technikai okokból már amúgy sem lehetett volna lemondani a rendezvényt, de ha még lett is volna rá mód, nem értettem volna vele egyet, mert az elmúlt másfél év eseményei után éppen hogy láthatóbbá kell tennünk magunkat.

A fórumon szóba kerülhet az MTA és a magyar kormány között az elmúlt időszakban lezajlott harc?

Nincs ilyen programpont, de például a tudományfinanszírozás kérdései biztosan előjönnek, ahogy a tudományos kutatás szabadsága is. Sokan azt hiszik, ez utóbbi arról szól, hogy valakinek úgy kell tudományos dolgozatot írnia, hogy ne kerüljön érte börtönbe. Vannak olyan országok, ahol ez előfordulhat, nálunk persze nem. Az viszont már valós – és nehezebb – kérdés, hogy az adott kutató munkájának finanszírozása, a kutatási lehetőségei hogyan függnek a tudományos eredmények politikai értelmezésétől.

Szeptember végén jelent meg egy kutatás arról, hogy egy év alatt jelentősen megugrott azoknak a tudósoknak a száma, akik a kormány intézkedései miatt máshol folytatnák pályájukat. Az MTA tehet még valamit ez ellen?

Továbbra is mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy a kutatók elvándorlása akár külföldre, akár nem tudományos munkakörbe, ne legyen nagyon nagy. Remélem, azért születtek ilyen felmérési eredmények, mert a kutatás egy érzelmileg telített időszakban készült, és valójában nem akarnak ilyen sokan elmenni. Ettől függetlenül a trendekre oda kell figyelni, és bízom abban, a kormány tesz majd olyan gesztust vagy ad olyan jelzést, ami pozitívan befolyásolhatja egy fiatal kutató jövőképét. Ezzel együtt azt is el kellene érni, hogy Magyarországra is jöjjenek külföldi kutatók, főleg fiatalok.

Nem jönnek?

Jönnek, de nem elegen. Ebben sok minden benne van, egyrészt már vannak kialakult, hagyományos célállomások, Magyarország sajnos nem tartozik ezek közé. Másrészt nálunk olyan bürokratikus nehézségekkel is szembe kell nézni, mint a doktori fokozat honosíttatása. Egy elismert, középkorú külföldi kutató nem kaphat magyar egyetemen docensi állást anélkül sem, hogy végig kellene mennie egy habilitációs folyamaton, amit egyikük-másikuk megalázónak is érezhet, hiszen hiába van kiemelkedő teljesítménye, nemzetközi renoméja, mi ezt nem hisszük el és újból levizsgáztatjuk. Harmadrészt nálunk a bérek is nagyon alacsonyak a kutatói, egyetemi oktatói szférában.

Az új állami kutatóhálózattal van kapcsolata?

Havonta egyszer szoktam beszélni az ELKH elnökével, Maróth Miklóssal. Úgy tudom, az ELKH még küzd az alakulás nehézségeivel, az irányítási rendszernek még meg kell találnia azokat a módszereket, csatornákat, ügymeneteket, amik a leghatékonyabbak. Én ebből a szempontból megértő vagyok, tudom, amikor az Akadémián új vezetés van, hónapokba telik, amíg kialakul a testületi, titkársági működés. A kutatóhálózat erős, jól szervezett, így ebben az átmeneti időszakban is tud komolyabb bonyodalmak nélkül működni. Azt látom, a tudományos szempontok az intézetigazgatókon, az irányító testületen keresztül érvényesülnek, és remélem, hogy ez így is marad.

Januártól működik a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács is, erről tud valamit?

Nem. Csak annyit, amennyi a törvényben le van írva. Januárban kell létrejönnie az alkalmazott tudományokra, innovációra fókuszáló Bay Zoltán Intézethálózatnak is, de erről sem tudok többet. Nagyon remélem, az Akadémiát egy ponton bevonják a folyamatokba, hiszen nekünk van a legtöbb tapasztalatunk, a legszélesebb kapcsolatrendszerünk.

Jövő májusban új elnököt választ az Akadémia. Az egyik legesélyesebb jelöltként tartják számon Freund Tamás jelenlegi alelnököt, aki nemrég kínos helyzetbe került. Egy Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett, kiszivárgott levélrészletben a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő, a közéletet és a fiatalságot „mételyező” társadalomtudósokról írt.

Én ezt egy hibának tartom Freund Tamás részéről, de az ő dolga, hogy tisztázza. A teljes levelet egyébként azóta sem láttam, csak a sajtóban megjelent részleteket. Én ebbe az ügybe nem tudok belefolyni.

Ön hatodik éve vezeti az MTA-t, van valami, amit megbánt, vagy másképpen csinálna?

Az utóbbi másfél évben nem tudtam lefeküdni anélkül a gondolat nélkül, hogy ma nem csináltam-e valamit rosszul. Például még ma sem tudom, nem kellett volna-e másfél évvel ezelőtt lemondanom, tiltakozásul a törvény ellen, ami elvette az Akadémia finanszírozását, majd a kutatóhálózatot. Ha így tettem volna, nagy valószínűség szerint ügyvezető elnökként úgyis folytatnom kellett volna. De továbbra sem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre.

Az elkövetkezőkben milyen lehet az MTA és a kormány viszonya?

Bízom abban, hogy a kormánnyal fel lehet újítani egy olyan párbeszédet, ami a magyar tudomány jövőjéről szól. Budapestnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a régió tudományos fővárosa legyen. Igaz, még fejleszteni kell az infrastruktúrát, kellene egy komoly kongresszusi központ, de a magyar tudósok sikeresek, európai tudományos szervezetek működésében, vezetésében is részt veszünk.

Lehet tudományos főváros Budapest egy megcsonkított MTA-val?

Az Akadémia nemzetközi kapcsolatrendszere megmaradt, ha jól együtt tudunk működni az ELKH-val és az egyetemekkel, szerintem jó esély van rá. Persze nehezebb lett a dolgunk, de nem vált lehetetlenné.