Lovász László: Nem tudom, nem kellett volna-e már lemondanom az MTA-törvény miatt

Publikálás dátuma
2019.11.13. 06:35

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
„Újra kell gondolni az Akadémia küldetését” – mondta a tudós testület elnöke.
Lassan három hónapja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) a kormány döntésének következtében elveszítette kutatóhálózatát. Ez hogyan változtatta meg az Akadémia mindennapjait? Érezzük a kutatóintézetek hiányát. Hogy egy példát mondjak: az MTA gyakran kap a törvény által előírt véleményezésre különböző szakmai anyagokat, amiket mindig továbbítottunk az adott témát ismerő intézetnek. Ezt most nem tudjuk megtenni, egy kissé el vagyunk akadva. Sok technikai részletről is tárgyalni kell még, például eddig egyértelmű volt, hogy valamelyik tudományos bizottságunk ülésezhetett valamelyik intézet épületében, most egyezkedni kell, hogy helyet kaphassanak néhány órára. Visszás helyzet alakult ki a fiatal kutatókat támogató Lendület-pályázatok tekintetében is: a pályázatokat az Akadémia írja ki és bírálja el, de a program támogatásának összegét a kutatóhálózat új fenntartója, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) kapta meg. Ez jelentős terhet ró mindkét intézmény adminisztrációjára. Remélem, meg tudunk majd állapodni abban, hogy a Lendület-program finanszírozása vissza kerülhessen az MTA-hoz.
A tudományos életben milyen szerepe lehet ezután az Akadémiának? Az MTA-nak tejesen újra kell gondolnia küldetését, stratégiáját, a december másodikára összehívott rendkívüli közgyűlésen erről is szó esik majd. Ebben az új helyzetben az Akadémiának jobban el kell majd mozdulnia abba az irányba, hogy az egész tudományosság képviselője legyen.
Eddig nem így volt? De igen, csakhogy értelemszerűen sokkal szorosabb kapcsolat fűzött minket saját kutatóintézeteinkhez, mint például az ipari kutatóhelyekhez, egyetemi tanszékekhez. Mostantól olyan stratégiát kell kialakítanunk, amellyel mindhárom oldalt ugyanúgy tudjuk segíteni. Az Akadémiának egy olyan közös fórummá kell válnia, ahol sikerülhet áthidalni az olyan választóvonalakat is, mint amilyenek például a fiatalabb és idősebb tudósgeneráció, a társadalomtudományok és természettudományok, vagy éppen a határon túli magyarok, a vidéki magyarok, a budapesti magyarok között húzódnak. Mindemellett az MTA-nak nagyon fontos nemzetközi kapcsolatai is vannak, a magyar tudományt képviselnünk kell európai és világszervezetekben.
Az MTA nemzetközi megítélésére, szerepére hatással volt a kutatóhálózat elvesztése? A nemzetközi megítélés nem változik ilyen gyorsan, de sajnos van olyan nemzetközi szervezet, amelyből ki kellett lépnünk. Ilyen a Science Europe, ami a kutatóintézeteket működtető szervezetek európai egyesülete. Nagy szükség lenne rá, hogy valaki itt is képviselje Magyarországot, de a szervezet szigorú politikamentességet vár el tagjaitól. Bízom benne, hogy a november 20-23. között Budapesten megrendezésre kerülő World Science Forumon, amelynek mottója a tudomány felelősségéről szól, és ahova mintegy ezer résztvevőt, köztük sok vezető tudóst, tudománypolitikust várunk, tovább erősíthetjük nemzetközi kapcsolatainkat.
Az Akadémia megcsonkítása elleni tüntetések idején sokakban felmerült, le kellene mondani a fórumot. Ön számolt ezzel a lehetőséggel? Értettem, miért születtek ilyen és ehhez hasonló javaslatok, de úgy gondoltam, az MTA-nak éppen most nagyon fontos, hogy kifejezze, mennyi más hangsúlyos tevékenységet végez. Az nem jó, ha magunkba fordulunk és a sebeinket nyalogatjuk. Igenis ki kell állni és a fő cél érdekében, ami az Akadémia számára a magyar tudomány gondozása, még hangsúlyosabban ki kell fejezni elkötelezettségünket. Technikai okokból már amúgy sem lehetett volna lemondani a rendezvényt, de ha még lett is volna rá mód, nem értettem volna vele egyet, mert az elmúlt másfél év eseményei után éppen hogy láthatóbbá kell tennünk magunkat.
A fórumon szóba kerülhet az MTA és a magyar kormány között az elmúlt időszakban lezajlott harc? Nincs ilyen programpont, de például a tudományfinanszírozás kérdései biztosan előjönnek, ahogy a tudományos kutatás szabadsága is. Sokan azt hiszik, ez utóbbi arról szól, hogy valakinek úgy kell tudományos dolgozatot írnia, hogy ne kerüljön érte börtönbe. Vannak olyan országok, ahol ez előfordulhat, nálunk persze nem. Az viszont már valós – és nehezebb – kérdés, hogy az adott kutató munkájának finanszírozása, a kutatási lehetőségei hogyan függnek a tudományos eredmények politikai értelmezésétől.
Szeptember végén jelent meg egy kutatás arról, hogy egy év alatt jelentősen megugrott azoknak a tudósoknak a száma, akik a kormány intézkedései miatt máshol folytatnák pályájukat. Az MTA tehet még valamit ez ellen? Továbbra is mindent meg akarunk tenni annak érdekében, hogy a kutatók elvándorlása akár külföldre, akár nem tudományos munkakörbe, ne legyen nagyon nagy. Remélem, azért születtek ilyen felmérési eredmények, mert a kutatás egy érzelmileg telített időszakban készült, és valójában nem akarnak ilyen sokan elmenni. Ettől függetlenül a trendekre oda kell figyelni, és bízom abban, a kormány tesz majd olyan gesztust vagy ad olyan jelzést, ami pozitívan befolyásolhatja egy fiatal kutató jövőképét. Ezzel együtt azt is el kellene érni, hogy Magyarországra is jöjjenek külföldi kutatók, főleg fiatalok.
Nem jönnek? Jönnek, de nem elegen. Ebben sok minden benne van, egyrészt már vannak kialakult, hagyományos célállomások, Magyarország sajnos nem tartozik ezek közé. Másrészt nálunk olyan bürokratikus nehézségekkel is szembe kell nézni, mint a doktori fokozat honosíttatása. Egy elismert, középkorú külföldi kutató nem kaphat magyar egyetemen docensi állást anélkül sem, hogy végig kellene mennie egy habilitációs folyamaton, amit egyikük-másikuk megalázónak is érezhet, hiszen hiába van kiemelkedő teljesítménye, nemzetközi renoméja, mi ezt nem hisszük el és újból levizsgáztatjuk. Harmadrészt nálunk a bérek is nagyon alacsonyak a kutatói, egyetemi oktatói szférában.
Az új állami kutatóhálózattal van kapcsolata? Havonta egyszer szoktam beszélni az ELKH elnökével, Maróth Miklóssal. Úgy tudom, az ELKH még küzd az alakulás nehézségeivel, az irányítási rendszernek még meg kell találnia azokat a módszereket, csatornákat, ügymeneteket, amik a leghatékonyabbak. Én ebből a szempontból megértő vagyok, tudom, amikor az Akadémián új vezetés van, hónapokba telik, amíg kialakul a testületi, titkársági működés. A kutatóhálózat erős, jól szervezett, így ebben az átmeneti időszakban is tud komolyabb bonyodalmak nélkül működni. Azt látom, a tudományos szempontok az intézetigazgatókon, az irányító testületen keresztül érvényesülnek, és remélem, hogy ez így is marad.
Januártól működik a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács is, erről tud valamit? Nem. Csak annyit, amennyi a törvényben le van írva. Januárban kell létrejönnie az alkalmazott tudományokra, innovációra fókuszáló Bay Zoltán Intézethálózatnak is, de erről sem tudok többet. Nagyon remélem, az Akadémiát egy ponton bevonják a folyamatokba, hiszen nekünk van a legtöbb tapasztalatunk, a legszélesebb kapcsolatrendszerünk.
Jövő májusban új elnököt választ az Akadémia. Az egyik legesélyesebb jelöltként tartják számon Freund Tamás jelenlegi alelnököt, aki nemrég kínos helyzetbe került. Egy Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett, kiszivárgott levélrészletben a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő, a közéletet és a fiatalságot „mételyező” társadalomtudósokról írt. Én ezt egy hibának tartom Freund Tamás részéről, de az ő dolga, hogy tisztázza. A teljes levelet egyébként azóta sem láttam, csak a sajtóban megjelent részleteket. Én ebbe az ügybe nem tudok belefolyni.
Ön hatodik éve vezeti az MTA-t, van valami, amit megbánt, vagy másképpen csinálna? Az utóbbi másfél évben nem tudtam lefeküdni anélkül a gondolat nélkül, hogy ma nem csináltam-e valamit rosszul. Például még ma sem tudom, nem kellett volna-e másfél évvel ezelőtt lemondanom, tiltakozásul a törvény ellen, ami elvette az Akadémia finanszírozását, majd a kutatóhálózatot. Ha így tettem volna, nagy valószínűség szerint ügyvezető elnökként úgyis folytatnom kellett volna. De továbbra sem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre.
Az elkövetkezőkben milyen lehet az MTA és a kormány viszonya? Bízom abban, hogy a kormánnyal fel lehet újítani egy olyan párbeszédet, ami a magyar tudomány jövőjéről szól. Budapestnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a régió tudományos fővárosa legyen. Igaz, még fejleszteni kell az infrastruktúrát, kellene egy komoly kongresszusi központ, de a magyar tudósok sikeresek, európai tudományos szervezetek működésében, vezetésében is részt veszünk.
Lehet tudományos főváros Budapest egy megcsonkított MTA-val? Az Akadémia nemzetközi kapcsolatrendszere megmaradt, ha jól együtt tudunk működni az ELKH-val és az egyetemekkel, szerintem jó esély van rá. Persze nehezebb lett a dolgunk, de nem vált lehetetlenné.
Szerző

A MÁV-vezetők helyett a szakszervezet dolgozik

Publikálás dátuma
2019.11.13. 06:00

Fotó: Koncz Márton / Népszava
A vasutasok szakszervezetei tudják, hogy kellene rendbe tenni a céget, a MÁV és a kormány azt számolja, mennyi pénz kell a béremelésekre.
Át nem gondolt intézkedések sorozata juttatta ide a MÁV-ot, hogy már az utazóközönség is érzi a bajt – értékelte a mostani helyzetet a Vasutasok Szakszervezetének elnöke. Tegnap nyilvánosságra hozott követeléscsomagjuk 14 pontban foglalja össze az állami cég szakszervezeteinek céljait és megoldási javaslatait, amelyeket Meleg János elmondása szerint  teljesen rendhagyó módon a MÁV vezérkarának kérésére raktak össze a kritikus létszámhiány orvoslására.  A cég vezetői most a hétfőn este nekik átadott lista tételeit vizsgálják és számolják azok fedezetét, de a szakszervezetek biztosak benne, hogy ha megvalósítanák terveiket, a MÁV-ot ki lehetne rángatni a mélypontról és színvonalasabbá lehetne tenni a szolgáltatást. Meleg János  azt hangsúlyozta, egy új típusú 3 éves béralkura van szükség, s fontosnak tartják A munka törvénykönyve módosítását is, hogy vissza lehessen csökkenteni a napi munkaidőt a mostani 8 óra 20 percről 7,6 órára, ami a legutóbbi változtatásig működött. - Sorra temetjük a 62-63 éves kollégákat, nem érik meg a nyugdíjkorhatárt – érvelt a VSZ elnöke, hogy miért kellene lefaragni a terhelést és miért követelik évek óta a rugalmas nyugdíjba vonulás visszaállítását is. A MÁV nem reagált kérdéseinkre.  A VSZ mellett a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete Szolidaritás (VDSzSz Szolidaritás) és a Mozdonyvezetők szakszervezete is a szétszabdalt cég egyes vállalatainak integrációját sürgeti, másrészt annak az áldatlan helyzetnek a rendezését, hogy ma egy forgalmi szolgálattevőre 7-8 főnök jut, s mind ellenőrizni akar valamit, hogy munkája létjogosultságát igazolja. A szakszervezetek kifogásolják az utóbbi évek fejlesztéseinek színvonalát és lassúságát is. Szerintük elfogadhatatlan, hogy a hazai vasúti pályáknak csak a negyede kétvágányos, az 1500 milliárdos fejlesztés ellenére a többség csak egy sínpárból áll, ezért ha baleset történik a balatoni vonalon, oda és vissza is órákra megbénul a vasúti forgalom. Azt is tűrhetetlennek tartják a munkavállalók képviselői, hogy a vállalatnál nem végzik el a kötelező alkatrészcseréket, inkább javítanak, toldozgatnak, s szerintük a képzést is meg kellene reformálni, mert ma nincsenek felkészült szerelők az új mozdonyok, szerelvények karbantartására, a számítógépes rendszerek használatára. Kifogásolják, hogy a korábban kiszervezett, de azóta ismét a MÁV kötelékébe tartozó területek dolgozói nem kapták vissza a kedvezményes utazásra jogosító igazolványaikat. Hárommilliós hűségpénzt vezetnének be, de a VSZ elnöke szerint ez nem járna mindenkinek: az igazgatók nem kapnának, a váltókezelők és más hiányszakmák képviselői igen. Szorgalmazzák munkásszállók, szolgálati lakások építését is, mert a főváros környékén már szinte megoldhatatlan a munkaszervezés. Az érdekvédők itt biztosan nyitott kapukat döngetnek, a MÁV két szálló építését tervezi. A legnagyobb állami közszolgáltató cég vezetői két hét múlva ülnek ismét tárgyalóasztalhoz a dolgozók képviselőivel, akkor kiderül, mit akarnak, mit tudnak megvalósítani a szakszervezeti követelésekből.    

Tart a bérharc

 A jövő évtől a gazdaság teljesítőképességét, az infláció, a GDP és a termelékenységi mutató alakulását vegyék figyelembe az állami közszolgáltató cégek béremeléseinek kiszámításakor is – ezt a versenyszférában is tervezett módszert javasolták a Közszolgáltató Vállalkozások Konzultációs Fórumának (KVKF) tegnapi ülésén a szakszervezetek és a cégek, illetve az őket tömörítő munkaadói szövetség, a Stratosz vezetői. Abban is egyetértés volt, hogy az államnak több pénzt kell adni a bérekre, ha el akarja kerülni ezeknek a szolgáltatásoknak az összeomlását. Mindkét oldal szükségesnek tartja a cafetéria csomag átalakítását is, hogy a szegényebbek a szállásra adott pénzből élelmiszert vehessenek. A kormányt képviselő Fónagy János a kormány elé viszi a követeléseket, de nem tudni, mikor születik válasz vagy döntés a kérdésekről.   

Témák
MÁV béremelés

Az amerikai Kongresszus elé viszi a magyar jogállamiság kérdéseit Cseh Katalin

Publikálás dátuma
2019.11.12. 21:48

Fotó: Molnár Ádám
A világ közvéleménye nem maradhat közömbös a demokratikus jogsértésekkel kapcsolatban – közölte a Momentum EP-képviselője.
„Az amerikai Kongresszus elé viszem a magyar jogállamiság kérdéseit az Európai Parlament amerikai delegációs csoportjának tagjaként” – közölte Cseh Katalin a Facebook-oldalán. A Momentum EP-képviselője hozzátette: az Egyesült Államok Kongresszusának szerdai meghallgatására tájékoztató anyagot küldött, amelyben világossá tette: a világ közvéleménye nem maradhat közömbös a demokratikus jogsértésekkel kapcsolatban. „A magyar jogállamisággal kapcsolatos visszásságokat, a növekvő orosz befolyást és Orbán Viktor egyre szorosabb kapcsolatát a világ diktátoraival egyre nehezebben rejti el a kormány” – tette hozzá. Mint írta, a Kongresszust a jogállamiság és a külpolitika területén összesen 18 területen tájékoztatja a Magyarországon jelen levő problémákról – szó esik többek között a médiaszabadságról, a civil szervezetek vagy éppen a CEU ellehetetlenítéséről. A meghallgatáson a magyar folyamatok mellett a NATO jövője is szóba fog kerülni, amelyhez három pontos javaslatcsomagot mellékelt:
  • A NATO szerveinek élénk figyelemmel kell kísérniük azon tagországokat, amelyek autoriter országokkal működnek együtt és megfelelő lépéseket kell tenniük velük szemben.
  • Az orosz dezinformáció elleni küzdelem fontos eleme a média szabadság erősítésére, amit például a Szabad Európa Rádió újraindítása és a független magyar média támogatása szolgálhat.
  • Az EU mellett a NATO-nak is szerepet kell vállalnia a jogállamiság normáinak kikényszerítésében – akár a NATO országokon belül is.
Szerző