A sok vita ellenére elég jól ismerjük az Európai Unió domináns, jobbközép frakciójának a politikáját. Tudjuk, hogy az EPP a gyakorlatban mit tett és mit tesz. A frakció egyik fontos tagja – tudtommal először - egy washingtoni háttérbeszélgetésen a gyakorlat elvi részét is tisztázta az elmúlt héten.
Az új tagok felvételéről szólt a beszélgetés, pontosabban a tárgyalások megkezdéséről Albániával és Észak-Macedóniával. Ismeretes, hogy a tagság egy része, köztük Magyarország, támogatja a további bővítést, de Franciaország például kifejezetten és határozottan ellenzi nemcsak a csatlakozási tárgyalások megkezdését Ukrajnával és Grúziával, de a két kisebb balkáni ország felvételét is. A kimenetelt nehéz megjósolni, de az biztos, hogy az új tagjelöltekre a régi szabályok vonatkoznának: többek között az is, hogy elfogadják a demokrácia, tehát a jogállam alaptörvényeit.
Az előadó emellett kitért egy új ellentmondásra, jelesül arra, hogy míg a tagjelölteknek továbbra is kötelező a demokratikus rend elfogadása, az Unió két, általa meg nem nevezett tagja már a puha diktatúrával flörtöl. Ez elvileg és a gyakorlatban is azt jelenti, hogy az Európai Uniót nem a demokrácia, hanem egyre inkább a politikai rend sokfélesége („diversity”) jellemzi. A felvételnél, magyarázta az előadó őszintén, még számít a demokratikus politikai elkötelezettség, de a későbbiek során az Unió már a sokféleség alapján áll.
Ehhez hasonló változás zajlott le az 1960-as évek közepén az amerikai külpolitikában is. 1956-ban ugyanis bebizonyosodott, hogy az USA képtelen felszabadítani Moszkva szövetségeseit, viszont egyfajta titoista kimenetelt esetleg el tud érni. Az akkor kibontakozó elgondolás szerint Washingtonnak inkább apró lépésekkel kell támogatnia azokat az országokat, amelyek vagy a külpolitikájukban, vagy a belpolitikájukban eltérnek a szovjet példától. Így lett a szovjet táboron belüli diversity, azaz sokféleség annak révén, hogy nem a teljes függetlenség vagy egy liberális-demokrata berendezkedés lett Washington célja, legalábbis rövid távon. (Az eredeti elgondolás a szovjet- és kommunista-ellenességéről ismert Zbigniew Brzezinskitől származott.)
Nem vitatom, hogy az EPP szerényebb célja megfelel az Unió minimális érdekeinek, elsősorban annak, hogy maga a szervezet fennmaradjon. A Brexit körüli elképesztő problémák bizonyítják, hogy az Unióból való önkéntes kilépés is komoly károkkal jár. Az még inkább nyilvánvaló, hogy az Unió még felfüggeszteni se tudja „rakoncátlan” tagjait, kizárásról pedig szó sincs. Sőt talán előnyös, ha a rosszalkodó tag a táboron belül marad.
Igaz, az Unió liberális, zöld, vagy éppenséggel szocialista frakciói továbbra is hangsúlyozzák a demokratikus értékek jelentőségét. A liberális demokrácia magyar híveinek jó tudni, hogy maradandó elveik továbbra is széleskörű támogatást élveznek Brüsszelben. De a mai kaotikus nemzetközi helyzetben, amikor még a NATO jövője is kétséges, az európai jobbközép elvtelensége és az uniós bürokrácia túlzott óvatossága van túlsúlyban.