Rossz válasz a „dédi-boomra”

A kormány az egyházakra bízná a gazdag és egészséges idősek ellátását, az állami otthonoknak azonban nem segít.

Azok az idősotthonok, amelyeket január 1-je után vesznek fel az úgynevezett szolgáltatói nyilvántartásba, a kormány tervei szerint megtehetik, hogy kizárólag vagyonos, magas nyugdíjjal rendelkező és makkegészséges időseket vegyenek fel, ha ők vagy családjuk képes kifizetni az ellátásuk teljes költségét. Ezt az engedélyezett létszámuk 15 százalékáig eddig is megtehették a bentlakásos intézmények, függetlenül attól, hogy milyen fenntartói háttérrel működnek, de a jövőre nyíló intézményekben már akár minden helyre pénzes lakó költözhet. Ehhez kapcsolódik az a terv is, hogy az ilyen típusú egyházi intézmények „az eddiginél egyszerűbben szerezzenek jogosultságot állami finanszírozásra”, ha önkormányzattal szerződnek vagy másik egyházi intézménytől vesznek át feladatot. Az utóbbi időben viszont épp a kapacitásokhoz mért költségvetési támogatás korlátai miatt nem jöhettek létre új intézmények. Sok intézményvezető úgy értelmezi a változtatást, hogy januártól egyházak létrehozhatnak otthonokat, s ezeket is megilleti majd a kiegészítő egyházi támogatás, ha nem kizárólag mindent fizető lakókat vesznek fel. Az viszont rejtély, miért jó a költségvetésnek, hogy majdnem kétszer annyit utalnak az egyházi szociális intézményeknek, mint az állami vagy önkormányzati fenntartásúaknak.

A Kásler Miklós miniszter nevével fémjelzett, hétfőn este a parlamentnek benyújtott javaslat szerint „idősek otthonában …gondozási szükséglettel nem rendelkező személy …az ellátotti arányra tekintet nélkül is ellátható, ha valamennyi ellátást igénylő vagy helyette a szolgáltatási díjat megfizető más személy írásban vállalja a fenntartó által megállapított szolgáltatási díj, illetve egyszeri belépési összeg megfizetését”. A tervet sem az idősek szervezetei, sem gyakorló intézményvezetők nem ismerték, s a szociális szakma szakszervezeteiben sem hallottak róla. A módosítás fogadtatása vegyes.

Hegyesiné Orsós Éva elfogadhatatlannak tartja, hogy különbséget tegyenek egyházi intézmények egy köre és a többi idősotthon között, ahol nagyon hosszú a várólista és a várakozási idő. Az Életet az éveknek klubhálózat vezetője szerint a gazdagoknak jutó kiemelt figyelem megengedhetetlen azokkal szemben, akik valóban állandó gondozásra szorulnának, de kispénzűek.

Egy hajdúsági állami otthon vezetője kérdésünkre, hogy kitöltik-e a 15 százalékos keretet, ahová jó állapotú, teljes ellátást fizető gondozottakat vehetnek fel, azt felelte, ezen a vidéken még soha senki nem fizette ki a teljes térítési díjat, hiába ajánlották a lehetőséget, mert nincs pénzük az embereknek, alig tudják kifizetni a 96 ezer forintos havi térítést. Vannak ma is magánotthonok, ahová akár várakozási idő nélkül jutnak be a milliós beugrókat és 150-160 ezer forintnál is magasabb rendszeres díjakat kifizetni képes jó állapotú idős emberek, de náluk 160 gondozásra szoruló vár a 160 ágyra, amelyek többségén szintén ágyhoz kötött betegeket gondoznak. Egy borsodi intézményvezető azt mondta, amíg ez a lehetőség nem érinti a mostani várólistákat, addig mindegy, hogy mit tervez a kormány, bár zavaró, hogy nem látni a pontos célt.

A szociális szakértői névjegyzékből véletlenszerűen kiválasztott szakemberek közül jellemző módon csak egy már nyugdíjas egykori intézményvezető vállalta a nevét. A veszprémi Kisné Lovasi Mária azt üdvözli, hogy végre új otthonok létesülhetnek, de úgy látja, ez nem hoz megoldást a közelgő „dédi-boomra”, a 2030 körül gondozásra szoruló korba kerülő Ratkó-gyerekek ellátási szükségleteire. Ész nélkül kellene, fejleszteni, új idősotthonokat építeni, demens otthonokat létrehozni, ezekre a kihívásokra nem válasz, ha egy szűk rétegnek megengedik, hogy kifizesse a saját ellátását az állam helyett – tette hozzá. A kormány illetékesei tervek és valódi intézkedések helyett még mindig a szájukat tátják vagy a mostanihoz hasonló álmegoldásokban gondolkodnak, ha idősgondozásról van szó – hangzik a szakma sommás véleménye.

Természetesen kérdésekkel fordultunk a humántárcához, hogy kifejthessék, milyen célt szolgálnak a tervezett változtatások, de lapzártáig nem volt senki, aki jóváhagyhatta volna az elkészült válaszokat.