Szabó család

Most már őszintén érdekelne részletekben is Szabó László nagykanizsai nyugdíjasnak a Liget Projektről formált véleménye. Miért gondolja úgy a derék polgár, hogy a Nemzeti Galériának nem a budai Várban, hanem egy közpark fái fölé magasodva kell állnia? Mi volt az a Néprajzi Múzeum monstruózus épületének terveiben, ami meggyőzte őt arról, hogy pont ilyennek kell lennie? Melyik a kedvenc eleme a Zene Háza koncepciójában? És a Magyar Innováció Háza – ő vajon mit remél, mi fog odakerülni? És hány unokával készül rendszeresen látogatni az új gyerekszínházat?

Persze csak idétlenkedek, hiszen pontosan tudom, hogy Szabó úr Nagykanizsán épp annyira mélyedt el a Liget Projekt terveiben, mint én a Kanizsa Mozi filmkínálatában. Nem azért indított petíciót, kérve a kormányt, „használjon fel minden törvényes lehetőséget a Liget Budapest Projekt megmentésére, és vigye végbe következetesen eredeti elhatározását”, mert már most élire rakja a filléreket, hogy ha eljön az ideje, múzeumról múzeumra járva élvezze a kultúrát a Városligetben. Szabó úr egyszerűen egy jó fideszes, akit megüt a guta, hogy Budapesten vesztett a pártja.

A baj csak az, hogy a fenti kérdéseket a budapestiek nyolcadik éve teszik fel az illetékeseknek, és kitartóan nem kapnak rájuk választ. Bemondásra kéne elhinnünk, hogy pont ezek az intézmények hiányoznak a budapesti palettáról, s hogy a hatalmas épületeknek a közparkban van a helyük, nem mondjuk valamely rozsdazónában.

Érvek helyett csak az erődemonstráció zajlik. Tiltakoztok? Akkor a ligetet elvesszük a fővárostól. Az új főpolgármester jelzi, hogy a város nem akarja mindennek a megépítését? Egy komplett „múzeumépítési konferencia” összetrombitálásával sulykoljuk az összes Szabó bácsinak Nagykanizsától Debrecenig, hogy valami piszok jó dolgot akartok megakadályozni. Bármi lesz is a vége, ti lesztek érte a felelősek.