Rónay Tamás;
Európa jövője;
2019-11-13 10:10:46
Múlt szombaton ünnepelte nemcsak Németország, hanem egész Európa a Berlini Fal leomlásának harmincadik évfordulóját. Az esemény az egész kontinens jövőjét meghatározta. Erősítette az együvé tartozás érzését, a demokráciába vetett hitet, megalapozta közös Európánkat. Azt gondoltuk, győzedelmeskedett a liberális demokrácia, amely az Európai Unió bonyolult konstrukciójának alapkövét jelenti.
A kétezres évek végétől azonban súlyos válságok söpörtek végig nemcsak a világon, hanem Európában is. A megszorítások miatt sérülékenyebbé váltak a társadalmak, sokan nehezen fogadták el, hogy a bankok jelentős összegeket kaptak, miközben a lakosság egy része elszegényedett. A krízist a menekültválság tetézte.
Ez a sérülékenység máig megmaradt. A populisták, jobboldali radikálisok ugyan áttörést nem tudtak elérni az európai politikában, komoly pozíciókat vesztettek idén mind európai, mind regionális szinten, de Európa helyzetét ingataggá, bizonytalanná tették. Azon politikusok hibája is ez, akik nem látták be: nincs más megoldás, össze kell fogniuk, őszinte együttműködésre kell törekedniük, mert ha nem teszik meg, saját társadalmuk, sőt Európa jövőjét veszélyeztetik.
Az együttműködés hiányának következményei érezhetőek Spanyolországban. A mérsékelt pártok éveken át egymást ostorozták, miközben szinte észrevétlenül kúszott felfelé a szélsőjobboldali Vox, amely riasztó ideológiát hirdet. A bal- és a jobboldal felelőssége is, hogy a kirekesztést hirdető, gyűlölködő párt vasárnap 15 százalékot szerzett. Kormányzati tényezővé nem válik ugyan, de elérte, hogy a korábbinál is bizonytalanabb helyzet alakuljon ki az országban, ahol a tradicionális pártok még mindig úgy viselkednek, mintha kétpárti lenne a politikai rendszer.
A spanyol bizonytalanságra lenne orvosság: kompromisszumkészséggel, nagyvonalúsággal, no és a mérsékelt pártok összefogásával. De van ennél nagyobb gond is, mégpedig a német politikai vákuum. Nem vált be ugyanis az a stratégia, amely szerint a CDU kiválasztja Angela Merkel utódát, akinek három éve van arra, hogy felkészüljön a szövetségi kormányzásra. Kiderült, Annegret Kramp-Karrenbauer nem Merkel szintű politikus, így egyre kisebb az esély arra, hogy ő követi majd a kancellári székben. Márpedig drámai következményekkel jár majd Európa jövőjére nézve, ha 2021-ig, a nagykoalíció mandátumának lejártáig nem sikerül megnyugtató megoldást találni. Németország nélkül ugyanis elképzelhetetlen az EU válságainak megoldása, és egyáltalán, a közös Európa egybetartása.
Állandó bizonytalansági tényező a Brexit is. Már-már bohózatba illik, milyen váratlan fordulatok történtek a britek EU-ból való kilépéséről szóló 2016-os referendum óta, és semmi garancia sincs arra, hogy a decemberi előrehozott választás egyértelmű viszonyokat teremt.
Említhetnénk még az olasz, a francia bizonytalanságot, az osztrák kormányalakítás nehézségeit is. Mindezek a zavarok okozói és következményei is annak, hogy a szellemiség, ami a Berlini Fal leomlása után jellemezte Európát, mintha köddé vált volna.