Nem csak azért nehéz napok

Rongyok, lepedődarabok, papír, csíkokra vágott pelenka – ilyen eszközökkel próbálják túlélni a menstruációt azok, akiknek nincs pénzük megvenni az alapvető higiéniai eszközöket. Mint mindenfajta szegénységet, idehaza a menstruációhoz kapcsolódó nélkülözést is sokan tagadják, pedig a terepen dolgozók szerint a probléma nagyon is jelen van.

Még a parlamenti bizottságokon sem jutott túl az a tervezet, amely a női higiéniai termékek áfacsökkentéséről szólt – az LMP által benyújtott javaslatot október végén simán leszavazták a gazdasági és a népjóléti bizottságokban is. Márpedig a menstruációs szegénységgel foglalkozó civilek számításai szerint egy nő az élete során nagyságrendileg félmillió forintot költ el a legszükségesebb termékekre, a legszegényebb családok számára a havi 2-3000 forintos költség sokszor kigazdálkodhatatlan.

Mégis, a problémát nem csak a politikai döntéshozók jelentős része tagadja. Beszéltünk olyan védőnővel, aki már magát a menstruációs szegénység kifejezést sem értette, vagy legalábbis nem akarta megérteni. Azt állította: ezzel ő még nem találkozott, szerinte nem is létezik. Ehhez képest tavaly a legjobb adománygyűjtő kampány kategóriában nyert szakmai elismerést a #nemluxustaska kampány, amelynek során 10 ezer táskányi alapvető női higiénés és fehérneműcsomagot gyűjtöttek össze rászoruló nők számára.

Míg az Egyesült Királyságban végzett kutatásban például minden tizedik nő vallotta érintettnek magát, a kampány szervezői úgy becsülték: Magyarországon akár a 30 százalékot is elérheti ez a szám. Bár egyre többet beszélünk róla, a téma még mindig tabu, még a szociálisan érzékeny emberek sem szívesen gondolnak bele, hogy hogyan oldja meg ezt a kérdést például egy utcán élő nő.

Egy hátrányos helyzetű falvakban dolgozó civil szervezet vezetője azt mondja: a szegénységben élő családokban érthető módon előnyt élvez az alapvető élelmiszerek megvásárlása és a számlák befizetése, így sokszor nem jut ezekre a higiéniai termékekre. Ilyenkor kénytelenek múlt századi, nagyanyáinktól hallott megoldásokhoz folyamodni: papírt, vattát, vagy ha arra se jut, rossz lepedőket, rongyokat használnak fel, vagy a gyerekeknek való pelenkákat vagdossák kisebb csíkokra, ez jóval olcsóbb megoldás, mint megvenni a mozgó boltból a legolcsóbb, legkisebb tamponcsomagot, hat darabot háromszázért. Ezek a boltok ráadásul jóval többért árulják ezeket a termékeket, mint a nagy drogériák, ahová a falvakból nehéz eljutni.

Az is igaz, hogy a szegénység sokféle, a legtöbb családban a nők akár az ételről is lemondanak, hogy megvehessék maguknak ezeket az eszközöket – árnyalja a képet a terepen dolgozó szakember. A tisztánlátást ugyanakkor az is nehezíti, hogy a téma sok helyen tabu. A roma családokban például az apák előtt egyáltalán nem lehet erről a témáról beszélni. De az szinte minden szegénységben élő családra igaz, hogy nem beszélnek erről, nem kérnek segítséget. Hiszen szégyellik, ha nem tudják megvenni a lányaiknak a szükséges eszközöket, mert úgy érzik, rossz szülőnek fogják tartani őket.

Hiányzások jelzik a bajt

A Magyar Vöröskereszt #lánybólnővé elnevezésű programja tavaly indult, és kifejezetten az iskolás lányokat célozza meg. A szervezet először két hátrányos helyzetű járásban kereste meg az iskolák intézményfenntartójának vezetőit, mert feltételezték, hogy a lányok ciklikusan előforduló hiányzásai mögött idehaza is a menstruációs szegénység állhat. Az iskolafenntartó nyitottsága a Vöröskereszt számára azt bizonyította, hogy Magyarországon is vannak olyan családok – elsősorban a hátrányos helyzetű területeken –, amelyek nem tudják megvenni a lányaiknak azokat az egészségügyi eszközöket, amikkel komfortosan vészelhetik át az iskolában a menstruáció napjait.

„Ilyenkor gyakran a gyerekorvosok adnak igazolást arról, hogy görcsölt a gyerek hasa, de mindenki tudja, hogy valójában miről van szó. Ez egy olyan látens probléma, amit észrevesznek, akik kellően érzékenyek erre a kérdésre. Mégis sokszor rejtve marad a hiányzások valódi oka” – mondja Váradi Mariann a #lánybólnővé program szakmai vezetője, és hangsúlyozza, bár egyre többen szeretnék kutatni a témát, ez nehéz munka, mert nem léteznek korábbi adatok, statisztikák.

Megtörni a hallgatást

A programban dolgozók tapasztalatai szerint a pedagógusoknak, akik próbálnak odafigyelni a lányok ilyen jellegű gondjaira, a hiányzások mellett általában az tűnik fel, hogy az egyébként rövid felsőrészekben járó gyerek hosszú, bő ruhát visel, takargatja magát, kihagyja, ellógja a testnevelésórát, mert fél tőle, hogy a ruhája esetleg átvérzik, és megszégyenül a többiek előtt.

„Vannak tanárok, akik a maguk módján próbálják megoldani a problémát, például a sajátjukból adnak a bajban lévő lányoknak, vagy lecsípnek egy picit az osztálypénzből, hogy az ilyen esetekre legyen vésztartalék. De sajnos még az iskolákban dolgozó védőnőknek sincs erre elkülönített keretük” – mondja Váradi Mariann, aki szerint ez már csak azért is fontos lenne, mert sok lánynak az iskolában jön meg először. Ha az első menstruáció készületlenül éri őket, és nem tudják, kihez fordulhatnak a bajban, könnyen traumatikus lehet az első tapasztalat.

A november közepéig összesen 250 iskolába eljutó program célja amellett, hogy csökkentse az eszközhiányt, a felvilágosítás is. A 7. osztályos lányok három hónapra elengedő egészségügyi betétet kapnak a szponzorcég jóvoltából, emellett kérdezhetnek higiéniáról, betéthasználatról, testi fejlődésről. „Azért ezt a korosztályt választottuk, mert nem szerettük volna a szülőket megelőzni a felvilágosítással, fontos, hogy az első bizalmas információk a családtagoktól érkezzenek. Megkérdezzük a fiatalokat arról, hogy mik azok a témák, amikről hallani szeretnének, és egyelőre az látszik: a gyerekek ismeretei igencsak hiányosak, nem kapják meg a megfelelő válaszokat a kérdéseikre, mert nem is jó helyen keresik azokat” – mondja Váradi Mariann, aki azt meséli: előfordult, hogy egy iskolában dolgozó takarítónő azt kérte a Vöröskereszt munkatársaitól, magyarázzák el a lányoknak, pontosan hogyan kell az egészségügyi betétet használni, mert van, akinek az sem egyértelmű, hogy ki kell bontani a csomagból. A program vezetője azt is hangsúlyozza – a kampány lezárultával végre hitelesebb képet kaphatnak ennek a korosztálynak az ismereteiről, érdeklődéséről és a menstruációs szegénység mértékéről. Ugyanakkor az iskolai programok során a lányok egyéni szociális helyzetét szándékosan nem vizsgálták, hogy még véletlenül se bélyegezzenek meg senkit a betétcsomaggal.

Ahol a tisztálkodás is probléma

Az intim higiénia terén egyre többen a környezeti hatásokat is figyelembe véve a korábbiaknál sokkal fejlettebb, de újrahasználható, mosható betéteket, vagy orvosi szilikonból készült úgynevezett menstruációs kelyheket használnak. Ezek jellemzően drága, de sokáig használható tárgyak. A Magyar Vöröskereszt is kapott olyan kritikákat, hogy fenntarthatóbb lenne ilyen eszközökkel ellátni a menstruációs szegénységben érintett nőket, lányokat. Ezek az egyébként valóban korszerű és higiénikus termékek viszont nem nyújthatnak megoldást olyan helyeken, ahol a mosás és a mindennapos tisztálkodás sem megoldható vezetékes vagy meleg víz hiányában. A sokszor egy légtérben lakó, mélyszegénységben élő családoknál problémát jelenthet ezeknek a kifőzése, sterilizálása, ráadásul náluk a mosás sem annyira egyszerű művelet, mint egy átlagos családban, ahol a szennyest csak bedobják a mosógépbe, és a vizes ruha könnyedén megszárad a fűtőtest mellett – hívja fel a figyelmet egy hátrányos helyzetű falvakban dolgozó szakember. Ők gyakorlatilag minden hónapban fertőzésveszélyes körülmények között élik át a menstruáció napjait. Ráadásul ezek az újrahasználható eszközök fiatal lányok számára nem is mindig megfelelőek, a használatukat meg kell tanítani, ezért nekik egyelőre a hagyományos megoldások jelenthetnek segítséget.

„Meggyőződésem, hogy a probléma létezik, és valamilyen megoldást kell rá találni. Ha az áfacsökkentés valamiért nem megy, akkor mást. Szereljenek fel automatákat az iskolai mellékhelyiségekbe, ahonnan ingyen vagy minimális költséggel hozzáférhetnek ezekhez az eszközökhöz” – mondja Váradi Mariann, aki elismeri, ezekkel az automatákkal a nemzetközi tapasztalatok szerint az szokott lenni a gond, hogy többet vesznek el belőle, mint amennyit éppen használnak.

„Valószínűleg ahhoz még a mi társadalmunknak is fel kell nőnie, hogy az ingyen hozzáférhető, automatából kivehető termékeket valóban csak rászorultság esetén használjuk, és csak annyit vegyünk el, amennyire tényleg szükség van” – teszi hozzá a programvezető, aki szerint éppen ezért választották a női higiéniai termékek áfacsökkentését számos országban. Idehaza ugyanakkor eddig az a tapasztalat, hogy azok a termékcsoportok, amelyeknek csökkentették az áfáját, hosszú távon nem lettek olcsóbbak – a különbözetet gyorsan lenyelte a piac. Rövid távon jó lenne, ha legalább az iskolákban lenne egy készlet, amihez nyúlhatnak a pedagógusok, ha baj van, a lányok pedig tudnák, hogy kihez fordulhatnak. Azonban még ez is csak a legfiatalabbak legsürgetőbb problémáira lehetne megoldás, pedig nagyvárosi nők, idősebbek is érintettek. A kamaszok esetében viszont a nőiségük egészséges megélését is befolyásolhatják a nemi éréshez kapcsolódó első tapasztalatok, és akár későbbi pszichés gondokat, komplexusokat is okozhat, ha a menstruáció miatt méltatlan helyzetbe kerülnek.