Átlagosan legalább harmadával kellene emelni a hazai lakossági vízdíjakat csak az évi százmilliárdos szintfenntartó beruházások fedezésére – vélekedett lapunk kérdésére Kovács Károly, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség (Maszesz) elnöke az októberi Víz Világtalálkozó általuk szervezett, „Megelőzni a vízválságot” című, hansúlyaiban némiképp eltérő csütörtöki "kísérőkonferenciáján”.
Miután a konferencia elején, az "anyarendezvényről" egyfajta átzsilipelésként, a kormány és a vendéglátó Nemzeti Közszolgálati Egyetem képviselői elsősorban globális kérdéseket vetettek fel, a világtalálkozót dicsérték, illetve bemutatták a "vízdiplomata"-képzést, némiképp sűrűsödött a tartalom. Pontosabban átkerült a hangsúly a víz magyarországi válságjeleire. Miközben vízvezeték- és csatornaellátottságunk eléri a fejlett országok szintjét, nálunk elsősorban a rendszerek elavultsága okoz egyre komolyabb gondokat. Bár szó szerint nem hangzott el, a felszólalások alapján egyértelműnek tetszett, hogy a legnagyobb gondnak a lakossági vízdíjak 2012-es befagyasztását, 2013-as, 10 százalékos csökkentését, illetve e szint változatlanságát tartják.
A témában a legélesebben talán Szalóki Szilvia, a kormányfüggetlen Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnökhelyettese fogalmazott. Visszaigazolta korábbi megszólalók – így Szöllősi-Nagy András, az Unesco-IHP kormányközi tanácsa elnökhelyettese, Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára, illetve Galambos Péter, a Hawle Kft. ügyvezetője – megjegyzéseit, miszerint a terület kormányzati kezelése széttagolt és egyre feszítőbb a szakemberhiány. Nagyságrendileg helyesnek nevezte Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke számadatait, amiben a szakember évi százmilliárdos, összesen pedig 1500 milliárdos állagfenntartó beruházásokat tartott szükségesnek.
Szalóki Szilvia szerint jelenleg a víziközművagyon fenntarthatatlan felélése zajlik. Ezt nagyarányú jogszabályváltozásokkal látja orvosolhatónak, amit, úgy véli, senki sem mer meglépni. Politikai nyomásra lenne szükség, amit – más energetikai ágazatoktól eltérően – itt kevéssé tapasztal. Nehezen vethető össze a nonprofit víziközműágazat és a nyereségérdekelt energiaipar érdekérvényesítő képessége – fogalmazott ennek kapcsán. Az irány egyértelmű: úgy látja, valamikor eljön a pont, amikor lépni kell. A hatóság addig is a hatályos szabályok szerint rendszeresen méri az ágazat költségeit, annak érdekében is, hogy ha ez elérkezik, álljanak rendelkezésre adatok. Évente megteszik díjjavaslatukat is. (A felszólalás hangulatából ítélve ez áremelésre vonatkozhat, amit tehát a jelek szerint a kormány elvet, de kiegészítő kérdéseinkre az elnökhelyettes nem kívánt nyilatkozni.) Kurdi Viktor szerint a hazai víziközművek gazdaságilag ellehetetlenültek. Csak ahhoz, hogy az ágazat dolgozóinak bére ismét meghaladja az országos átlagot, személyenként legalább havi nettó 60 ezer forintra, összesen évi 14 milliárd forintra lenne szükség. Az iparág önrész híján az állami pályázatok évi néhány milliárdos keretét sem képes teljes egészében lekötni - tette hozzá.
Kovács Károly ceruzája, ha lehet, még vastagabban fog. Lapunk kérdésére úgy számolt, hogy a rendszerek teljes megújítása 10-15 ezer milliárd forintot igényelne, ami 50 éves élettartamot alapul véve évi 200-300 milliárd forint. (Mivel a víziközmű-ágazat éves bevétele körülbelül ugyanennyi, ebből akár száz százalékos áremelési nyomás is következhet.)
Paksi Piroska, a Fővárosi Vízművek ügyfélszolgálati vezetője komoly eredményt tulajdonít a vízhasználat-csökkentési kampányoknak, hiszen a fővárosi fogyasztás az elmúlt évtizedek során kevesebb mint a felére esett. Igaz, ehhez az ipari termelés visszaesése is jelentősen hozzájárult - tette hozzá. Kovács Károly ugyanakkor – rávilágítva a világszintű és a helyi gondok közötti, kevéssé ismert különbségekre - arra hívta fel a figyelmet, hogy ez még tovább csökkenti a felhasználás kétszeresére méretezett rendszerek megtérülését. A Maszesz elnöke emlékeztetett egy felmérésre, amiben a megkérdezettek a jelenlegi víz- és csatornadíjak több ezerszeresét is méltányosnak tartották volna az ivóvíz literjéért. Ennek kapcsán a konferencia részt vevői visszatérően szemléletformálást sürgettek, akár a kormánytól is. Többen úgy vélték, az emberek ma leginkább csak a rezsicsökkentés üzenetét értik, más, hasonlóan lényeges tények viszont a többség számára már „bonyolultak”.
Ha kevéssé látványosan is, de az ágazat egyre több hibaelhárításra szorul – hangsúlyozta kérdésünkre Kovács Károly. Ennek egyik szembeötlő jele, hogy nálunk a szennyeződések miatt változatlanul klórozzák a vizet, míg ez számos nyugat-európai országban már szükségtelen. A résztvevők többször felhívták a figyelmet a rendszerekből egyre nagyobb mennyiségben elszivárgó vízre is.
