A C8 józsefvárosi civil szervezet júniusban a Mátyás téri, uniós pénzből épített WC elé útjelző táblákat helyezett ki, jelezve, hol találjuk a legközelebbi nyilvános illemhelyet. E szerint a legközelebbi a hetedik kerületi Almássy téren (1,5 kilométerre), a következő a Klauzál téren van (1,8 kilométerre), a harmadik pedig az alig 3,7 kilométerre lévő Olimpia parkban.
„A bankokban, postákon, de még a nagyobb üzletekben sincs mindenki által használható nyilvános illemhely, az orvosi rendelőkben pedig pokoli a helyzet – mondja Andrea, aki kézbesítőként dolgozik, és munkanapjának jelentős részét útközben tölti. Hozzáteszi, hogy az éttermekbe általában csak akkor engedi be az embert, ha fogyaszt, de olyan is van, amikor biztonsági őr az öltözéke alapján dönti el, kit enged be a mosdóba és kit nem. „Volt, hogy egy jószándékú vendég odaadta a blokkot egy hajléktalannak, hogy azzal menjen le a mosdóba, de az őr nem engedte be” – mondta nemrég egy interjúban Lakatosné Judit, a Város Mindenkié aktivistája. Ő maga inkontinenciával küzd, vagyis a számára létfontosságú, hogy amikor szükséges, legyen a környéken használható illemhely, lehetőleg ingyen. De általában nincs.
Ma a fővárosban kicsivel több mint 80 nyilvános illemhely működik, hajszálra annyi, mint a 40-es években. Ha a Budapestre látogató turistákat is ideszámoljuk, akkor 24-25 ezer emberre jut egy. Csak összehasonlításképpen: a hasonló lélekszámú Bécsben több mint 200, Párizsban 400 nyilvános vécé működik. A francia fővárosban ráadásul az önkormányzati működtetésű illemhelyek egy része ingyen használható. A nyilvános vécék területi eloszlása is erősen egyenetlen. A legtöbb a belső kerületekben található, de van a fővárosnak több olyan része, ahol egy sincs (ilyen a III., a XXII. és a XVIII. kerület). Józsefváros képviselő-testülete májusban a civilek nyomására megszavazott ugyan 55 millió forintot további nyilvános illemhelyek létesítésére, ám ezeket eddig nem sikerült megnyitniuk. A helyzet most javulhat, tekintve, hogy az új polgármester, Pikó András tisztább és élhetőbb kerületet ígért, és ennek fontos eleme a tiszta és mindenki által használható nyilvános illemhely is.
Ha valaki nyilvános helyen végzi a dolgát, és ezt a közterület-felügyelők vagy a rendőrök észreveszik, szabálysértési bírságot köteles fizetni. Ez akár 50 ezer forint is lehet. És hogy a probléma nem csak a hajléktalanokat vagy a többi „földi haladót” sújtja, ékes példája, hogy 2014-ben az egykori főpolgármester, Demszky Gábor sem úszta meg bírság nélkül. Valaki lefényképezte, amint egy bokorban pisil, az egyik bulvárlap pedig ügyet csinált belőle. Két évvel ezelőtt az Utcajogász Egyesület az állampolgári jogok biztosához fordult egy utcai aktivista ügyében, akivel szemben a XI. kerületben indítottak eljárást, mert egy elhagyatott, bokros területen végezte a dolgát. Az ombudsman vizsgálódott, majd azt írta, hogy „szükséges és elvárható a természetes emberi szükségletek emberhez méltó és jogszerű elvégzésére alkalmas lehetőségek garanciális biztosítottsága”. Ami közérthetőbben azt jelenti, hogy azoknak is biztosítani kell a vécézés lehetőségét, akik az utcán élnek. És persze azoknak is, akik csak járnak-kelnek.
A Város Mindenkié és az Utcajogász akkor a belügyminiszternek és a fővárosnak is levelet írt az ügyben, kérve, hogy mondják ki: a közillemhelyek kérdése állami és önkormányzati feladat. A beadványokra csak nyugtató, de nem megnyugtató válaszok érkeztek.
A 80 fővárosi illemhely nagyobb részét (56-ot) a főváros cége, a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) Zrt. kezeli és működteti. Kérdésünkre az FCSM jelezte, hogy az illemhely-szolgáltatás Budapesten nem közfeladat, hanem vállalkozási tevékenység keretében végezhető szolgáltatás. Így az ő hálózatukat több tucat magánüzemeltetésű, ugyancsak fizetős egység egészíti ki. Ezen felül nagyjából 60 kisebb-nagyobb üzletház és bevásárlóközpont ingyenesen használható toalettjeibe is be lehet térni. Ami az FCSM-et illeti, az üzemeltetésében lévő közvécékben évente több mint 1,2 millió látogató fordult meg, ami 180 forintos „alapdíjjal” számolva is 200 milliós árbevételt jelent. (A belső kerületekben nem ritka a 250-300 forintos ár sem.) Ám úgy tűnik, ez még az üzemeltetés költségeit sem fedezi egészen, nem beszélve az állandó korszerűsítésről. A Népszavának küldött adatokból kiderül, hogy az elmúlt két évben mindössze két illemhelyet sikerült felújítaniuk, és négy automata berendezést létesíteniük. A nagyobbik gond azonban az, hogy – ahogy írják – társaságuknak „nincs közép- vagy hosszú távú stratégiája a nyilvános illemhelyek bővítésére”.
