Nem az a baj, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szereti a futballt. Az sem baj, hogy felújították a Puskás Ferenc Stadiont. Az baj, hogy az aréna építését hazugságok és korrupció kísérték.
Amikor a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) 2014-ben benyújtotta pályázatát a 2020-as Európa-bajnokság társrendezésére, akkor 2017-re vállalta az aréna felépítését, kormányhatározat rendelkezett arról (Orbán Viktor aláírásával), hogy a stadion nem lehet drágább százmilliárd forintnál. Sem a határidőt, sem az összeghatárt nem sikerült tartani, a stadion 190 milliárdért készült el, és pénteken avatták fel. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) háromszor kért magyarázatot Csányi Sándor MLSZ-elnöktől – aki egyben UEFA-alelnök is - a késésre, amire magyaros trükk volt a válasz. Megalakult két és fél évvel ezelőtt a Puskás Ferenc Stadion Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság (aki a nevet kitalálta, azzal százszor le kellene íratni a testület nevét és azt, hogy nem követünk el erőszakot a magyar nyelvvel szemben). A kormányhatározat szerint a testület legalább havonta egyszer ülésezik, elnöke Orbán Viktor, tagjai Csányi Sándor, Fürjes Balázs kiemelt budapesti beruházásokat felügyelő kormánybiztos és Seszták Miklós fejlesztési miniszter. A bizottság egyetlen ülést sem tartott ebben az összetételben. És ez baj, ahogy az aréna ára is baj.
Az is baj, hogy a parkolók kimaradtak a tervekből (természetesen nem a VIP-vendégeké), azzal az indokkal, a stadion környékén, a Dózsa György úton, Stefánia úton, Ifjúság útján bőven van hely a gépkocsival érkező szurkolóknak. Az Uruguay elleni stadionavató mérkőzésen ezeket az utakat zárták le az autósok elől. Persze egy hazugsággal több vagy kevesebb már igazán nem számít.
Azonban sokkal nagyobb probléma is van Orbán futballimádatával: minden város, kisváros kapott egy új stadiont, ahol a labdarúgócsapat tulajdonosa a miniszterelnök baráti köréhez tartozik. Az állami költségvetésből, tehát közpénzből, a mi adóforintjainkból, a megkérdezésünk nélkül 350 milliárd forint ment el (repült ki az ablakon) új stadionokra.
Közben lassan többen halnak meg a kórházba kerülők közül, mint amennyien élve kijönnek onnan, gyógyszert, kötszert a családtagok biztosítanak, nincs messze az idő, amikor az orvoshiány miatt a műtéteket is valamelyik ráérő rokon végzi el. Tanárnak a nagyon elhivatott pedagógusok mellett azok mennek el, akiket máshol nem alkalmaznak, annyira alacsony a fizetés és méltatlanok a körülmények. A családi pótlék összege tizenegy éve változatlan, tavaly, a családok évében 3212 család került utcára a bedőlt hitelei miatt.
A miniszterelnöki rajongásból hiányzik a mértékletesség, és ez nagy baj. Az baj, hogy ez az imádat minden mást felülír, háttérbe szorít, és sajnos nem terjed ki a kórházakra, iskolákra, nyugdíjasokra.
Az viszont nem baj, hogy az októberi önkormányzati választáson a magyar emberek jelezték, a futballon és a miniszterelnök haverjain kívül ők is itt vannak, rájuk is oda kell figyelni.
Sőt, ez kifejezetten jó.