Kreatív fojtás

In 't Veld holland liberális EP képviselő egy nyilvános beszélgetésen azt kérdezte Varga Judit igazságügyi minisztertől, hogy a magyar kormány támogatna-e egy átlátható európai mechanizmust a jogállamiságról. Varga nemmel válaszolt, mert ez szerinte megszegi az uniós szerződéseket. A vita harmadik résztvevője, Laczó László, a maastrichti egyetem tanársegédje gyorsan közbeszúrta: a Fidesznek nem kell megszegnie a törvényeket, mert meg tudja változtatni a törvényeket.

A közönségnek nagyon tetszett a közbevetés, Varga Juditnak, gondolom, kevésbé. Pedig épp a lényeget fogalmazza meg ez az egy mondat, pontosan azt, amit a Fidesz tesz, immár 2010 óta. Laczó megjegyzése még finom is volt: a Fidesz nem hogy meg tudja változtatni a törvényeket, egyszerűen megváltoztatja azokat. Vagy magához hajlítja, vagy a politikai ellenfelet próbálja be- vagy kiszorítani velük. Van, amikor egészen durván, személyre szabottan teszi, félredobva minden látszatot, máskor kreatív módon fojtogat.

Mostanság ez utóbbi korszakot éljük; az önkormányzati választás súlyos csapására lassan, de folyamatosan megszületnek a válaszok. A kifelé együttműködést hangoztató retorika mögött lázas munka folyik a kormányzati oldalon, nyugodtan állíthatjuk: Orbán Viktor megrendelésére és felügyeletével. Az első számú célpont nyilván a főváros, de lesújt a NER mindazon városokra, ahol merészeltek a választók változtatni, és lecserélni a fideszes vezetést. Az iparűzési adó Tuzson Bence által jegyzett törvénytervezete szerint az az elképzelés, hogy ezt az adónemet az önkormányzatoknak kötelezően a tömegközlekedésre kell fordítaniuk. Nehéz elhinni – még ha ezt hazudják is -, hogy a terv nem büntetés, nem Karácsony Gergely és az új városvezetés ellehetetlenítése – vö: alkalmatlan, ötszázszor -, mint ahogy azt is nehéz elhinni, hogy az építési engedélyek kiadásának elvétele a jegyzőktől nem a hatáskörök csonkításának szándékával született.

Egy hónap telt el a választás óta, a Fidesz nehezen ocsúdott fel a sokkhatás alól, de most már többé-kevésbé teljes fordulatszámmal működik. Pörgő kerekekkel tér vissza régi önmagához, és gyártja a törvényeket, vagy bünteti a renitens választókat. Friss az a hír is, hogy a múzeumi pályázatok eredményei is meglehetősen szelektívre sikeredtek: az ellenzék kezébe került városok múzeumai alig, vagy egyáltalán nem jutottak – szigorúan a zsűri döntése alapján – pénzhez, míg az okosan szavazó települések múzeumai többnyire megkapták az igényelt forrásokat.

Orbánnak láthatóan nincs új ötlete; a nemzeti együttműködés rendszere nála pontosan ezt jelenti. Ő zsebből akar kormányozni, és zsebre is megy, de szigorúan jogszabályi alapokon. Úgy, ahogy a maastrichti egyetemi tanársegéd is megjegyezte: a pillanatnyi szándékainak megfelelően jelöl ki valakit törvénygyártásra. Persze hogy elhárítja focizni jól tudó minisztere még a gondolatát is, hogy európai szintű átlátható mechanizmus legyen: akkor vajon hogyan lehetne akár durván, akár kreatív módon fojtogatni az ellenfelet?