Nagy lemaradásban a kkv-k: a kormány sokadik nekifutásra próbálkozik új stratégiával

Publikálás dátuma
2019.11.18. 07:30

Fotó: Shutterstock
A magyar kisvállalkozások szinte minden tekintetben gyengébben teljesítenek uniós versenytársaiktól. A kabinet új stratégiát készített számukra.
Az elmúlt 20-30 év sokadik próbálkozásaként az Orbán-kormány új, a kis- és középvállalkozásokra (kkv) kidolgozott stratégiát alkotott. Palkovics László innovációs miniszter egy a kkv-knak szentelt konferencián elmondta, a kormány célja a 2019-2030 közötti időszakot felölelő kkv-stratégia elfogadásával, hogy a stabilan működő kisvállalkozói kört megerősítse. Igény volna rá, hogy a munkavállalók mintegy 71 százalékát foglalkoztató szféra versenykép(telen)ségével kormányzati szinten kezdjenek valamit. Ez persze nem megy az érintett cégek nélkül, épp ezért a program kettős célt tűz ki maga elé: egyrészt az arra képes kis cégeket fel kell készíteni a nemzetközi versenyre, miközben a a kis családi vállalkozások számára is értelmezhető jövőképet kellene biztosítani. A kis és közepes vállalkozások, azaz a kkk-v fogalma nagyon széles, hiszen idetartozik a 250-500 főt foglalkoztató, hazai értelemben nagyvállalatnak számító, a nemzetközi értékláncba beszállító, termelő, szolgáltató, ritkábban fejlesztő cég, de a sor másik végén ott vannak az öt fő alatti mikrovállalkozások is. Ilyen széles spektrumra azonban nem lehet egységes stratégiát alkotni, ennek ellenére megpróbálkozik vele a kormány. A célok ambiciózusak: a  digitális gazdaságra való felkészítés mellett megjelenik az a vágy is, hogy 2030-ra a termelékenység a jelenlegi szint másfélszeresére, 65 százalékra nő, a kkv-k a GDP-ből jobban kiveszik a részüket, és az export részarányuk pedig a jelenlegi 30-százalékról 45 százalékra emelkedik. Mindez jelentős előrelépés volna, hiszen az elmúlt évek fejlődése ellenére magyar kkv-k termelékenysége alig 44 százaléka az EU átlagnak, igaz a V4-ek szintjének 96 százalékát teljesítik. A 140 oldalas anyagban azonban hiába kerestük a megoldásokat részletező fejezeteket. A stratégia összeállítóinak energiájából annyira futotta, hogy föltérképezzék a magyar kisvállalati szektor problémáit. Valódi megoldások helyett pedig csak olyan közhelyszerű célokat fogalmaztak meg, mind a kkv-barát adókörnyezet kiépítése, az adminisztrációs terhek csökkentése, a cégek felkészítése a digitális gazdaságra. A problématérkép viszont alapos lett: a kkv-szektor termelékenysége elmarad az uniós átlagtól, a szabályozó környezet minősége és hatékonysága pedig jóval alulmúlja a cseh, lengyel, szlovák (V3) szintet is, a kutatás-fejlesztés (K+F) teljesítménye „vegyes képet mutat”, a magyar gazdaság digitális fejlettsége az utolsók között van az EU-ban, a hitelállomány messze elmarad az uniós átlagtól, a kkv-k nem használják az e-kereskedelmet, alacsony a felnőttképzésben résztvevők aránya, a munkaerő megtartása, toborzása nagyobb nehézséget okoz, mint a V3-ak vállalkozóinak. Egyeletlen mutatóban vagyunk a V3 országoknál jobb helyzetben, az a magyar kkv-szektor exportja – ám ez is néhány cég nagy teljesítményének köszönhető. Ezekre kihívásokra válaszul az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) anyaga a vállalkozásbarát adózási környezet megteremtését, az e-kormányzat eszközeinek fejlesztését, a kkv-k innovációs, digitális teljesítményének erősítését, a finanszírozás javítását, a „szükséges tudás megszerzését” ígéri. Ám ezek üres lózungok, hiszen az adózóbarát környezet – amit nem stratégiai célnak, hanem minimumkövetelménynek kellene tekinteni -, olyan intézkedésekből állna össze, mint a ”kkv adónemek erősítése” vagy „további adócsökkentést lehetővé tevő gazdaságfehérítést célzó intézkedések kidolgozása”. A balti-államok a '90-es években egy évtized alatt felépítették az e-kormányzást, ezzel hatalmas versenyképességi előnyre tettek szert. Ehhez képest 2019-ben az ITM stratégiája, a „vállalkozói online felület kialakítását” javasolja – ez egy online tér lenne, ahol a kkv-k egymással és az állammal digitálisan intézhetnék ügyeiket. De olyan, újdonságnak korántsem nem nevezhető intézkedéseket is ígérnek, mint online hatósági ügyek intézése vagy az elektronikus számlázás ösztönzése. Az ITM szerint (is) kkv- szektor bővülésének egyik legnagyobb akadálya a tőkehiány – ez a probléma is mintegy 30-40 éve ismert. A stratégia szerint ugyan a szektor hitelállomány az elmúlt években bővült, de még messze elmarad a fejlett hitelfinanszírozási rendszerrel rendelkező országok szintjétől. A dokumentum olyan megoldásokat számol, mint kkv-kat támogató tőkealapok „megerősítése”, garanciaprogramok „felülvizsgálata és kiterjesztése”, a „kkv finanszírozás koordinációs mechanizmusának létrehozás” - jelentsen ez bármit is, vagyis ezen a területen sem ad válaszokat arra az ITM és a kormány, hogy mit szeretne adni a kkv-k számára. Csak a részfeladatokat szignálták ki a társminisztériumokra, amelyek fél-egy éven belül újabb részstratégiákkal boldogítják majd a kkv szektort.  

Stratégiával már tele a padlás

 Az elmúlt tíz évből – amióta a Fidesz kormányoz – az utóbbi öt esztendőben sikerült számottevő gazdasági növekedést elérni, ennek ellenére a magyar cégek és az egész gazdaság lemaradt az uniótól, regionális versenytársak pedig már mind elhúztak mellettünk. Ezt a problémát már 10-15 évvel ezelőtt azonosították a kutatók, ám a kormányzati gazdaságpolitikai műhelyek csak az elmúlt években kezdtek stratégiákat gyártani: külön programmal állta elő a gazdaságpolitikáért felelős Pénzügyminisztérium, az ezért egyáltalán nem felelős jegybank, és az elmúlt években újra gazdaságpolitikai centrummá magát kinövő ITM, pontosabban Palkovics László. Ez utóbbi tárca ugyan hivatkozik mind a két másikra, de azokon túl nem lépett. A programok közül mesze a legmerészebb és legkidolgozottabb azé az MNB-é, amelynek nem is lenne feladata stratégiát alkotni.

Szerző

Beragadhat a főváros a kukaholdingba

Publikálás dátuma
2019.11.18. 06:45

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A jelek szerint máris lepattant a kormányról Karácsony Gergely ötlete, amivel „kiléptetné” a budapesti szemétszállítást a kukadíjbevételeket osztó állami holdingból. Pedig az új városvezetés ezzel is az éghajlatváltozás ellen küzdene.
A kormány nyitott minden, a főpolgármester által megfogalmazott javaslat vizsgálatára – közölte lapunkkal Bártfai-Mager Andrea, az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő felügyeletét végző nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter hivatala annak kapcsán, hogy Karácsony Gergely főpolgármester „kiléptetné” a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt.-t a kukaholdingnak nevezett társaságból. Fontos tudni, hogy amíg nem állami kézben volt a szemétszállítás, addig a különböző üzleti körök extraprofitot szedtek a szemétszállítási díjakon a magyar családok kárára – fűzi tovább a szót a tárca nélküli miniszter sajtó- és kommunikációs főosztálya. A rezsicsökkentés eredményeként az árak csökkentek az ország minden pontján átlag 35 százalékkal. 2016 óta az állam koordinálja és finanszírozza a szemétszállítást nonprofit-alapon, és a rezsicsökkentés védelmében biztosítja a fix árat – zárul a lapunknak küldött üzenet. Szakértők szerint a díjfixálás és az NHKV előnyeinek ecstelésével a kukaholdingot felügyelő, nyitottságát hangoztató miniszter lényegében ki is zárja a megegyezés lehetőségét. Ráadásul a közlés több ponton lényegi kiegészítésekre szorul. Fontos tudni például, hogy amiként eddig, úgy a szemétszállítás most sincs állami kézben. Bár a magánzók kitiltása nyomán néhány külföldi hátterű szolgáltató csoport – például a Remondis, az AVE vagy a Saubermacher - valóban állami tulajdonba került, a hulladékcégek túlnyomó többsége változatlanul önkormányzati. Ha tehát a kormány korábbi üzleti köröket vádol azzal, hogy úgymond extraprofitot szedtek a magyar családokon, akkor e gyanú alól nem mentesíthetők a Fidesz-KDNP-s polgármesterek sem. A miniszteri közlés némi jóindulattal inkább arra a valós eseménysorra húzható rá, hogy 2016-ban a kormánytöbbség az újonnan alapított, állami NHKV-ra testálta a hulladékbeszedés ellenértékének kiszámlázását és begyűjtését, amely összeget aztán méltányosan vissza kellene osztania a kukákat rendületlenül ürítő önkormányzati társaságoknak. Erre utalhat az a kitételük, hogy 2016 óta az állam „koordinálja és finanszírozza” a fixáras szemétszállítást. Úgyszintén ellentmondásra utal, hogy az eddigi egyszeri, 2013 július 1-i hulladékos rezsicsökkentés során az árak 10 százalékkal mérséklődtek. Azt, hogy ebből hogy jön ki 35 százalék, Bártfai-Mager Andrea stábja pontosító kérdésünkre sem árulta el. A rezsicsökkentési döntést számos bírálat éri, például amiatt, mert tartósította az országon belüli jelentős díjkülönbségeket. Ráadásul az átláthatatlan NHKV rendszertelenül és késve utal vitatott összegeket a begyűjtést végző kukásoknak, de lakossági számlázásukat is számos bírálat érte. Budapest új vezetése továbbra is fenntartja igényét arra, hogy ismét a Fővárosi Önkormányzat határozhassa meg a helyi díjakat, amit az FKF maga számlázhasson ki és szedhessen be – erősítette meg lapunk érdeklődésére Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős szocialista főpolgármester-helyettes. Ez kétségkívül jogszabálymódosítást igényelne, ám e tárgyban a kormánytól mindeddig nem kaptak kedvező jelzést. Mindazonáltal az ügy kimenetelét illetően változatlanul derűlátó. A korábbi évek során minden központosított szolgáltatás színvonala csökkent, legyen szó akár oktatásról vagy egészségügyről – indokolta szándékaikat a főpolgármester-helyettes. Az állam ma a helyi közműveket, így a víz- és csatornaszolgáltatást, illetve a hulladékkezelést is fojtogatja. A háztartások által befizetett díjat az FKF nem kapja vissza teljes egészében az NHKV-tól, ami fejlesztésektől von el forrásokat – vázolta lapunknak Tüttő Kata. Az új városvezetés legfőképp azért szeretné visszakapni a díjmegállapítási és -beszedési jogokat, hogy az eddiginél jóval nagyobb arányban és sebességgel növeljék a válogatott (szelektív) hulladék arányát – szögezte le az MSZP-s politikus. Noha nyilván Budapest fejlesztéséért küzdenek, Tüttő Kata szerint a probléma országos szintű. A Fidesz-kormány is aláírta ugyanis azokat az uniós vállalásokat, miszerint 2025-re Magyarország egész területén 55 százalékra kellene növelni a szelektív, 2035-re pedig 10 százalék alá kellene szorítani a lerakóba szállított hulladék arányát. Ehhez képest a fővárosi szemét körülbelül fele ma is lerakóban végzi, a fennmaradó mennyiség jelentős részét pedig elégetik. A válogatott hulladék aránya jelenleg nagy jóindulattal 15 százalék. Bár kétségkívül akadnak elérhető szelektív gyűjtők, a tapasztalatok alapján a főpolgármester-helyettes kimondhatónak tartja, hogy a díjbeszedés központosítása nem hozta meg az Orbán-kormány által is vállalt célokhoz szükséges eredményt, illetve tartósítja a lemaradást. Az egész rendszer átalakítását célzó tárgyalásokat éppenséggel a közös vállalások elérése érdekében nyitnák meg. Ahhoz, hogy a lemaradást sokkal nagyobb sebességre kapcsolva behozzuk, a városoknak autonómiára van szükségük – hangsúlyozta. Egy új díjrendszerrel növelnék a lakosság érdekeltségét a hulladék leválogatásában. Azok rezsije, akik ezt vállalnák, értelemszerűen csökkenne. Így a változtatásra komoly társadalmi igény is érzékelhető. Az úgynevezett körforgásos gazdaságra való áttérési szándék a Karácsony Gergely által már kihirdetett klímavészhelyzetből következik. Ennek keretében főképp a keletkező hulladék mennyiségét szorítanák le. De ösztönöznék a komposztálást, illeve az égetés helyett az anyagában újrahasznosítást. Ha az Orbán-kormány a gyűlöletkampányokra költött pénzeknek csak a felét a környezettudatosság népszerűsítésére fordította volna, már éllovasok lennénk e téren – véli Tüttő Kata.

Még az átfutási idő sem rövidült

Máig nem teljesült még Orbán Viktor és Tarlós István eredeti tervekhez képest igencsak kigyengített, 2018. novemberi, FKF-ről kötött megállapodása sem – tudtuk meg. Tarlós István tavaly november elején szinte Karácsony Gergelyéhez hasonló hévvel jelentette, hogy ez év március elejétől az FKF visszakapja az NHKV-tól a számlázást. Egyszersmind elismerte, hogy az NHKV tetemes tartozást halmozott fel a fővárosi kukacég felé. A kormányfő és az ex-polgármester néhány héttel későbbi, látványos megállapodása viszont már csak azt rögzítette, hogy az NHKV a negyedévesről áttér a havi számlarendezésre. Ez év márciusi tudakozódásunkra ugyanakkor az FKF elismerte: bár a felek együttműködőek, a számlázás átfutási ideje nem rövidült le. Furamód Tarlós István ezt mégsem hányta a kormányfő szemére: inkább nem válaszoltak későbbi megkereséseire. Friss értesüléseink szerint érdemi változás azóta sem állt be, bár az NHKV fizetési fegyelme talán javult. Elvben ez is eredmény lenne: a kukaholding egy politikai leszámolás-szerű akcióban tavaly ősszel a pénzcsap elzárásával az Észak-Kelet-Pest és Nógrád megye százezer háztartásáért felelős Zöld Hidat a hulladékbegyűjtés feladására szorította.

A fideszes szövetségvezér is változást sürget

Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke, Tab fideszes polgármestere is üdvözölné, ha a helyhatóságok visszakapnák hulladékdíj-megállapítási jogukat. - Mi a véleménye arról, hogy a főváros „kilépne” a kukaholdingból? - Ehhez törvényt kellene módosítani. Több irány lehetséges. Az első, hogy a helyhatóságok visszakapják a hulladékdíj-megállapítási és -beszedési jogukat. Mivel számuk az összeolvadásokkal mára hatékonnyá vált, magam is ezt tartom célravezetőnek. Az állami kézbe került cégeket szintén az önkormányzatok elidegeníthetetlen tulajdonába kellene adni. Koordináló-szakmai felügyeleti szervként megmaradna az NHKV is. És akkor nekiállhatnánk a körforgásos gazdaság kialakításának. A másik lehetőség, hogy mindent államosítunk. A harmadik, a mostani, vegyes rendszer, látszik, hogy nem működik. Ha most az FKF kilépne és megkapná a díjbeszedés jogát, az NHKV gazdálkodása hirtelen összeomlana, így fenntartása még az eddiginél is több közpénzt igényelne. - A kabinet évente tízmilliárdokat utal az NHKV-nak. - A lakosság körülbelül harmadától nem folyik be a hulladékkezelési díj. Míg ezt korábban az önkormányzatok belső tartalékok feltárásával vagy akár díjemeléssel ellensúlyozták, most a kialakuló rést a költségvetésnek kell betömnie, ami egy évi több százmilliárdos piacon súlyos tízmilliárdokra rúg. - A kormány a rezsicsökkentés előnyeit hangsúlyozza. - Ez valóban fontos, mert a monopolhelyzetű cégek egy részét meg kellett rendszabályozni. A gazdálkodást ugyanakkor az elmúlt évek során nem sikerült az új, elvárt helyzethez igazítani. Az ágazatot így ma hitelek tartják életben. Az NHKV tartozása a hulladékszállítók felé átlag fél év, pedig a lakosság már ütemesen kapja tőlük a számlákat. Azt a társaságot, ami viseli a költségeket, de nem felel a bevételeiért, nem cégnek, hanem intézménynek hívják. 35 százalékkal nem a díjak mérséklődtek, hanem ennyit vontak ki az ágazatból: tíz százalékos rezsicsökkentés, infláció, béremelkedés, lerakási díj stb. Nem állítom, hogy további költségek nem faraghatók le, de annak, ami most van, a továbbműködéshez évi 40 milliárdos állami támogatás kell. Nem feltétlenül lenne szükség díjemelésre. Látok tartalékokat, átszervezési lehetőségeket, csökkenhetnének az adó jellegű terhek. Az önkormányzati cégek esetleges nyereségérdekelt hulladékgazdálkodási tevékenységük hasznát szintén a lakossági ellátásra fordíthatnák.
Szerző

Tömegrendezvényekre több száz milliárdot költene a kormány

Publikálás dátuma
2019.11.16. 06:00

Fotó: Kovács Tamás / MTI
Az 500 milliárd forintot is elérheti a következő néhány évben Magyarországon megrendezendő világesemények költsége. A budapestiek felkészülhetnek az akár több napig tartó lezárásokra is.
A következő négy év mindegyikében lesz olyan sport- vagy kulturális rendezvény, amely százezreket mozgathat meg, így tesztelve a főváros közlekedési, szállodai és idegenforgalmi infrastruktúráját.  Jövőre Budapestről rajtol el a Giro d'Italia kerékpárosverseny, amely hasonló mértékű lezárásokat igényel majd, mint a két héttel ezelőtti Erdogan látogatás, ugyanis a rajt napján – amely egy pénteki napra esik -,  a tervek szerint lezárják a fél várost. Ugyancsak jelentős tömegeket mozgat majd meg 2020 szeptember második felében tartandó Eucharisztikus Világkongresszus, amely várhatóan több tízezer hívőt, zarándokot vonz, és jelentős részük a határon túlról érkezik. Az egyházi rendezvények fő helyszíne a most elkészült Puskás Stadion lesz, illetve a még fejlesztés alatt álló Hungexpo vásárközpont. Ez utóbbi ad helyet a 2021-es Vadászati Világkiállításnak is, amit ötven év után rendezhet meg újra Magyarország. A Hungexpo fejlesztésére a kormány 2019-2021 között összesen 55 milliárd forintot tervez elkölteni, ebből többek között két új pavilon és egy kongresszusi központ is épül. Ezek, valamint a fővárosban tervezett további beruházások stabil bevételt biztosítanak majd a NER udvari építőinek. A vásárváros területe ugyan állami tulajdonban van és egy állami cég, az Expo Park Kft. kezeli, ám az épületeit francia tulajdonban lévő Hungexpo Zrt. hasznosítja. Az Expo Park tavalyi haszna 250 millió forint volt, árbevétele 893 millió forintra rúgott. Még ha emelne is az állami cég a bérleti díjakon, a beruházás megtérülése az adófizetők számára meglehetősen kétséges, így az 55 milliárdos ráfordítás sokkal inkább a 2020-2021-es állami rendezvények költségeinek része, mint az Expo Park üzleti fejlesztéseinek. Ha üzleti alapon döntöttek volna a beruházásról, akkor nem kellene azt teljes egészében költségvetési támogatásból megvalósítani, pedig a kormány nagyvonalúan erről döntött.  Magyarország Szlovákiával karöltve 2022 első napjaiban rendezi meg a férfi kézilabda Európai Bajnokságot (EB). A magyar helyszínek Tatabánya, Budapest, Szeged, illetve Debrecen lesz. A EB-re megépülő három új sportcsarnok ára legkevesebb 150 milliárd forint lesz, erre rakódnak majd a tényleges rendezés költségei, vagyis a végszámla bőven meghaladhatja a 170 milliárd forintot is. A Magyar Kézilabda Szövetség mossa kezeit, ugyanis egy nyári közleményben kifejtették, hogy ők az EB lebonyolításért felelősek, az, hogy az infrastruktúrai miből és menyiért épül fel már kormányzati kérdés. A szövetség szerint így az építési kiadásokat ugyanúgy hiba ide sorolni, mint a Puskás Stadion bruttó 216 milliárd forintos költségét a futball Eb rendezési költségei között nyilvántartani. Az MKSZ érvelése részben meg is áll, ám az adófizetők szempontjából mindegy, hogy a kézilabda EB fővárosi helyszínéül szolgáló „konferenciaközpont” nettó 70-115 milliárdos építési költségét hova sorolják, azt végső soron ki kell fizetni. Mindeközben nem lehet tudni, hogy hosszútávon fenntarthatóak lesznek-e ezen építmények, ugyanis az erről szóló tanulmányok nem nyilvánosak. Ugyan a turisztikai szakma évek óta lobbizik egy új konferencia központért – ennek helyéül Soroksári út térségét jelölték meg és erre a projektre el is különítettek 5 milliárd forintot –, de ez független a Ferencvárosi pályaudvar mellett, a volt Bólyai Katonai Főiskola lebontott területén (és nem a Népligetben) épülő kézilabdacsarnoktól. Azt sem vizsgálta senki, hogy miként lehet a fővárosban életképes egyszerre a 20 ezer fős népligeti és 12,5 ezer fős Papp László Aréna. Arról nem is beszélve, hogy eközben a Hungexpo fejlesztése is számol egy konferenciaközponttal. A fővárosi helyszín mellett Tatabányán, Szegeden és a Debrecenben rendeznek kézilabda eb meccseket, a már működő Veszprém Aréna időközben kiesett a rendezési helyszínek közül. Tatabányán és Szegeden egy-egy új csarnok épül 20-25 milliárd forintból, míg Debrecenben a 2002-ben épült, 7500 fős befogadóképességű, a szabályoknak amúgy megfelelő Főnix csarnokot újítják fel, szintén milliárdokból.  A legbizonytalanabb a sorsa a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezésnek. A kormány ugyan aláírta a szervezőkkel a megállapodást, ám az önkormányzati választások után újranyitotta a kérdést, és a fővárosi önkormányzatra bízta annak eldöntést, hogy a kiszemelt helyszínen, a Csepel-szigettől északra fekvő területen felépüljön-e egy 40 ezer fős aréna. A főváros új vezetése nem támogatja a terület ilyetén hasznosítását – így a mintegy 100-150 milliárd forintos stadionberuházás sorsa egyelőre a levegőben lóg. Ráadásul, ha Budapest végül elállna a rendezés jogától, azt nagy valószínűséggel Debrecen átveszi. Ezzel a főváros ugyan megszabadul egy projekttől, illetve a rendezéssel járó előnyöktől és hátrányoktól, de az adófizetőknek továbbra is  állniuk kell stadionszámlát, illetve a rendezési költségeket, amelyek az eddigi építkezések árainak ismeretében meghaladhatják a nettó 150 milliárd forintot. 

Elmaradt a tesztelés

A becslések szerint 150 milliárd forint összköltségű úszó világbajnokság idején a tömeg rohamozása elmaradt a várttól. A kormányzati állításokkal szemben nem volt komoly érdeklődés a 2017-es rendezvény iránt, végül az előre lefoglalt szállodai szobákat használat nélkül fizette ki az állami szervező. Így nem sikerült kicsiben modellezi, hogy a város számára mivel is járna egy olimpiarendezés, amelyről láthatóan mind a mai napig nem mondott le a kormány.  

Szerző