Egy hangszer, két világ

A százhalombattai Héttorony Fesztiválon Vlatko Stefanovski és Snétberger Ferenc egy estén mutatták be, mennyire más tud lenni ugyanaz az instrumentum. Vagy tán nem is.

Vlatko Stefanovski, a macedón virtuóz, elektromos gitáron játszott elektronikával fűszerezve, ez tette lehetővé, hogy saját kísérője is legyen, miközben általában egy szólamú zenét játszott. A műsor első ötven percét ő töltötte meg játékával, a számok között hangsúlyozottan szerepeltek hazája dallamai, táncai, különleges aszimmetrikus ritmusok, hét nyolcados, kilenc nyolcados, sőt, tizenegy nyolcados ütemek, rögtönzéseivel gazdagítva. Mindemellett a dallamok, amiket játszott könnyen befogadhatók voltak, harmóniáinak megértéséhez sem kellett vájt fülűnek lenni. Angol nyelvű konferálásaiból kitűnt közvetlen, mindenféle öntúlértékeléstől mentes személyiség, és ez játékából is kitűnt. De tudta mire képes, ezt folyamatosan a tudomásunkra is hozta. Sokszor rendkívüli mód virtuóz futamokat játszott, elénekelte saját dalát, amit a Gipsy Magic című filmhez írt, de végül is úgy tűnt, az alig egy óra alatt mindent megmutatott, tudásának legjavát felvillantotta. Olyan gitárost ismertünk meg személyében, akinek utánozhatatlan egyénisége legfőbb fegyvere, aki nem folyamodott olcsó megoldásokhoz, és mindig tudott egy kicsit csavarni a dolgokon, váratlannal előrukkolni. Snétberger Ferenc néhány perces átállás után folytatta a műsort, ő szokás szerint akusztikus, műanyag húros gitáron játszott – persze erősítéssel -, mint elmondta, a Zeneakadémián felvett új lemezének műsorából válogatott néhány számot.

Stefanovskival szemben klasszikusan iskolázott zenészt hallottunk, aki ennek a fajta kifejezésmódnak minden csínját-bínját ismeri. Játéka folyamatosan többszólamú, gazdagon harmonizált volt, valódi basszus kíséretet pengetett. Olyan kidolgozott, hogy nem tűnt rögtönzésnek, amit csinált, magasiskoláját hallottuk a gitárjátéknak, más módon, mint Stevanovskié, de ez is távolabb állt a szokásos dzsessztől. A ráadás szám, mi is lehetett volna más: a két gitáros együtt zenélt, bár mint elmondták, egyáltalán nem készültek rá. Egy-két perces összehangolódás után a közös nevező a valódi dzsessz lett, aminek keretei között a két zenész megőrizhette egyéniségét, miközben át-át vették egymás dallamait. Nem állhattuk meg, néhány kérdést feltettünk Snétberger Ferencnek a koncert után, aki elmondta, újabb sikeres szezont zárt alsóőrsi, a tehetséges fiatalok oktatásának szentelt iskolája, nemrég fejeződött be az őszi kurzus, jelentkeztek újabb tehetségek. Az a lemez, amit most bemutatott, már két éve felvett anyagot tartalmaz, most kerülhetett sor a megjelenésére. Amikor egy koncerten újra játssza a darabokat, csak az alaptémák ugyanazok, a rögtönzés mindig más, olyan 30-70 százalék arányban. Alapvetően a helység akusztikája határozza meg, milyen lesz az improvizáció, egy hangversenyterem és egy templom ebben különbözik, utóbbiban a visszhang miatt lassabban, nyugodtabban játszik. Vlatkót eddig egyáltalán nem ismerte, a beállás alatt tudta csak meghallgatni, de profi zenészek lévén nem volt nehéz összehangolódniuk.

Infó:

Vlatko Stefanovski és Snétberger Ferenc koncertje

Százhalombatta, Szent István templom, 2019. november 16.