Kelet-Európa, benne Orbán Viktorral hiába mondja, hogy meg kell akadályozni az etnikai felhígulást, aligha tudja azt elkerülni. Hiszen ugyan jelenleg egységes a lakosság nemzetiségi összetétele, ezek a társadalmak elöregedőben vannak, alacsony a születési ráta, ráadásul a népesség 18 millióval csökkent a rendszerváltás óta. Így látja a helyzetet a Bécsben élő bolgár politológus, Ivan Krasztev, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a krónikus munkaerőhiány miatt a migráció ellen kézzel-lábbal tiltakozó Lengyelország fogadta be a legtöbb vendégmunkást.
Emlékeztet azonban arra, hogy a Nyugat a legképzettebb embereket hívja be, a Kelet viszont visszanyúl a 70-es évek nyugati modelljéhez, azaz úgy kezeli az érkezőket, hogy azok csupán egy ideig maradnak. Ez a nacionalizmus azért érdekes, mert nincs tekintettel a gazdaság érdekeire. A szakértő hozzáteszi, hogy Magyarország a német gazdaság része, és a kis államokban hisztériát kelt, hogy zsugorodik a lakosság. Ez az oka azután annak, hogy ilyen előkelő helyen szerepel a közbeszédben a migráció.
Az EU-ban mutatkozó központosítási törekvésekről az elemző azt mondja, hogy Emmanuel Macron egy korábbi feltételezéshez nyúl vissza, vagyis, hogy elég, ha az elittel egyezteti európai terveit. Ám meg kell győzni azokról közvéleményt is. Paradox módon az elnök szövetségesre találhat Orbánban és Kaczynskiben, mert úgy gondolja, hogy támaszkodhat a magyar vagy a lengyel nacionalizmusra, például a védelmi uniónál. Már legutóbb fontos EU-tisztségek betöltésénél is összejátszott a V4-ekkel. A dráma ott van, hogy az államfő kockázati alapként igyekszik vezetni az uniót, és nem riad vissza a nagy rizikótól sem, mert csak az hozhat neki jelentős nyereséget. Ezzel szemben Németország, amely még mindig nem hiszi el, hogy eljött a radikális változások ideje, inkább egy nyugdíjalapra emlékeztet.
Párizs azon van az egyre élesebb kínai-amerikai katonai és gazdasági versenyben, hogy Európa ne kerüljön a perifériára, miközben a tét Ázsia, és az USA számára immár nem fontos az öreg kontinens. Macron azért törekszik megállapodásra Moszkvával, hogy az ne legyen veszélyforrás. Cserében uniós gazdasági segítséget ajánl. Éspedig arra hivatkozva, hogy egyiküket Amerika, másikukat Kína szorítja le a pályáról, akkor meg miért nem rendezzük a kapcsolatokat, hogy együtt erősebbek legyünk. Csak kérdés, hogyan sikerül ezt véghezvinni a gyakorlatban.
Krasztev úgy látja, hogy az osztrák kancellár helyesen cselekedett, amikor bevonta a koalícióba az FPÖ-t, mert ezzel véget vetett a radikális hangulatnak a társadalomban a menekültválság után. Ám Ausztria most kísérleti laboratóriumnak számít, mert egész Európa számára utat mutathat, ha beválik a formálódó konzervatív-zöld szövetség.
A kommentár szerint Ursula von der Leyen küszködik, hogy végre elindulhasson az új Bizottság, ám ebben nem segíti, hogy meglehetősen magának való és több az ellensége, mint a barátja. És beavatottak azt mondják, nagyon nehezére esik a várakozás, mert rendkívül becsvágyó, teljesen felkészült és igen-igen szorgalmas. Csakhogy emellett erősen hajlamos az egyénieskedésre, nem támaszkodik saját pártcsaládjára sem. Jelenleg sziszifuszi munkát végez, egyeztet kormányfőkkel, tanácsadókkal, EP-képviselőkkel a színfalak mögött, hogy felállhasson az általa vezetendő testület. Ám a rajt akár a jövő évre is kitolódhat, mert a britek nem jelölnek biztost.
A német politikában sem a szociáldemokraták, sem a konzervatívok nem felejtették el, miként lett befutó von der Leyen a bizottsági elnöki tisztért folytatott versengésben. De hát a 61 éves politikust saját pártjában, a CDU-ban sem szeretik túlzottan. Tisztelik, hogy mit ért el a politikában, miközben 7 gyereket nevelt fel, de azt is látják, hogy szívesen tolja saját magát a középpontba. Viszont Angela Merkel kiállt mellette, de már nem annyira szívélyes kettejük viszonya. Így egyelőre jól jött, hogy a korábbi védelmi miniszter Brüsszelbe költözött.
A francia elnök hirtelen felfedezte, mennyire szereti Moszkvát, sőt, most már csúcsértekezletet akar tartani Ukrajnáról, ám választ kell adnia arra, hogy mi is változott Vlagyimir Putyin politikájában, ami indokolja a közeledést. Pedig Putyin két éve még jócskán tett azért, nehogy Macron legyen az országban az államfő, de haragról szó sincs, sőt, most már a francia vezető a Kreml szószólója Európában. Ehhez azt kell tudni, hogy akárcsak Donald Trump, francia kollégája is politikai menedzsernek tekinti magát és úgy látja, hogy ehhez megállapodások kellenek, azt pedig úgy lehet elérni, ha valaki kellőképpen rugalmas és hatékonyan cselekszik.
Az a célja, hogy az EU katonai hatalom legyen, miután az USA elfordult a földrésztől, ehhez pedig szerinte be kell vonni a tervekbe az oroszokat is. A májusi EP-választás előtt ugyan még úgy tüntette fel, hogy a harc a jók és a rosszak között zajlik. Utóbbi kategóriába tartoztak nála a nacionalista pártok és kormányok, Le Pentől, Orbánig, az „unió fő ellenségei”. Ez azonban alighanem csiklandozta a magyar kormányfőt, mint ahogy az is, hogy Macron nemrégiben értelmiséginek és politikai kulcsfigurának nevezte, akivel együtt kívánja meggyőzni a lengyeleket, hogy bízzanak meg Putyinban. Ám az orosz és az ukrán embereknek olyan francia elnökre van szükségük, aki tesz valamit a szabadságukért.
SRF - svájci közszolgálati rádió
A „Korrupció és rossz gazdálkodás” címmel készült összeállítás azt emeli ki, hogy Magyarország átszámítva másfélmilliárd frankos büntetést köteles fizetni az EU-nak, mert nem egy esetben bizonyos zsebekben kötöttek ki hatalmas brüsszeli támogatások. Jól mutatja ezt, hogy a Microsoft budapesti cége megvezette az anyavállalatot, így az jelentős árengedményt hagyott jóvá a számítógépes programokra, amikor a vevő olyan állami intézmény volt, mint a NAV és a rendőrség. A pénz egy részéből a jelek szerint közalkalmazottakat vesztegettek meg. A magyar hatóságok azonban nem léptek, csak akkor, amikor az amerikai igazságügyi tárca vizsgálata már feltárta a visszaéléseket. Olyannyira, hogy a technológiai óriásvállalkozás 8 milliárd dollárt pengetett ki, nehogy bíróság elé kerüljön.
Hadházy Ákos, akit a műsor megszólaltatott, mégsem hiszi, hogy az ügynek komolyabb következménye lesz a magyar szereplőkre nézve, mert az elmarasztalás nemigen tetszene egy-két nagy embernek. Ráadásul, mint mondja, alig van olyan közbeszerzés, amelynél ne fizetnének kenőpénzeket. Ez esetben azonban a szálak egészen Orbán Viktor környezetéhez vezetnek. Egészen pontosan a vő, Tiborcz István felelőssége vetődött fel. A képviselő azt tanácsolja ezek után az EU-nak, hogy az ne küldjön sok pénzt Magyarországra, mert ezek a források egy korrupt rendszert tartanak életben, miközben a miniszterelnök szét akarja verni az európai alapértékeket.
