Hegedűs 2 László;

2019-11-19 11:25:00

Provokatív korlátgyakorlat haladó agytornászoknak

Provokatív, titokzatos és meghökkentő Hegedűs 2 László tárlata - egyszerű, de hatalmas mögöttes tartalmat hordozó motívumokkal.

Mi ez? És miért így? Két kérdés, ami azonnal beleeszi magát az ember agyába, s hiába is akarna, órák, esetleg napok múlva sem tud szabadulni tőle. Időről-időre megjelenik ugyanis előtte a Változó gomolyfelhőzet beazonosítható tárggyal és kontúrral sorozat valamelyik darabja, melyek nőalakjáról Manet amúgy is provokatív és botrányt kavaró Olympiája ugrik be, csak éppen a szürke megannyi árnyalatával, lemezszerűen elkent festékkel, s persze egy valódi bakelittel terhelve, s azon agyal, mit is akart ezzel mondani Hegedűs 2 László? Mármint azon túl, hogy átírja, mondhatni megsemmisíti az eredeti jelentést, s a korszellemnek megfelelően lebutítja, a mai átlag számára is befogadóvá teszi. Legalábbis első blikkre. Ám a felmerülő tucatnyi megoldás talán még jobban elgondolkodtatja, pláne, hogy nem hagyja nyugodni az érzés, teljesen tévúton jár.

- Ez is a szándék – állítja Géger Melinda művészettörténész a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Manuális műveletek című Hegedűs 2-kiállításáról. – Minden alkotás titokzatos, már a címük is egy-egy kód, rejtjel, sok esetben kifejezetten idegesítően, hiszen nemhogy nehéz, de tényleg lehetetlenség megfejteni az eredeti szándékot, gondolatot, filozófiai tartalmat.

Persze a megannyi titok, elhallgatás kifejezetten ösztönző, gondolatébresztő, asszociációkat szül, s jó értelemben nyugtalanít. Egyben provokál, feszegeti a határokat, s kifejezetten izgalmassá teszi a harcot, hogy a látogató bejusson-belásson a rébuszok mögé.

- Igazi multimédiás művész, aki otthonosan és értőn mozog a film, a fotó és a képzőművészetek világában – folytatja Géger Melinda. – Ha nem tűnne ellentmondásnak, azt mondanám, klasszikusan konceptuális, aki ráadásul nemcsak a képi világból indul ki, ugyanilyen hatással használja a szöveget, vagy éppen ötvözi a kettőt.

Nem véletlen, hogy Hegedűs 2 László elmélyült kapcsolatban állt Esterházy Péterrel, kettejük közös munkái pedig a kortárs művészetek egyik irigyelt elágazása, melyben szerencsésen és meghökkentően izgalmasan ötvöződik a képi-formai világ a tartalommal. 

- A laikus számára úgy tűnhet, hogy egyszerű, állandó motívumokat, mint a hanglemezt, a dominót, a pöttyöket, a cseresznyét alkalmazó tárgyfetisiszta – jegyezte meg a művészettörténész -, ám a mögöttes tartalom, az elmúlás, a kopás, a törékenység, a töredékesség jó adag iróniával társulva hatalmas mögöttes mondanivalót hordoz. Láthatóan komoly hatással volt rá a pop-art, a szürrealizmus, de az egészet megfejelve az absztrakttal egy teljesen egyéni világot hoz létre.

Amivel irritál, egyben rámutat a ma jelentősen leegyszerűsített, mondhatni lebutított valóságára, a korlátok közé terelt, egyben korlátolt mindennapokra, melybe a többséget megpróbálják –sok esetben sikerrel – belekényszeríteni. Ebben a világban valóbban sokként jön szembe Hegedűs 2, s vele a kényszeres, mágikusan visszatérő kérdés: Mi ez? És miért így?

Jól esik ezen gondolkodni.