Konok könyv egy másik Magyarországról

Publikálás dátuma
2019.11.19. 10:10

Fotó: Diego Cupolo / NurPhoto
Nagyon régen történt, Olaszországban, amikor először utazhattunk körbe több európai országot egy előre megváltott, egy hónapos vasúti bérlettel. Ott álltunk Firenzében az unokatestvéremmel egy fagylaltos előtt, s először szembesültem azzal, hogy nemcsak csokoládé, vanília, puncs, karamell és citrom van a bádogtégelyekben, hanem ezernyi más íz, a pisztáciától az ananászig, a máktól a narancsig. A pultos fiú nem sokkal volt idősebb nálunk, de neki is elkerekedett a szeme, amikor azt kértem, az én adagomat ne egy vagy két ízből rakja össze, hanem mindegyikből kanalazzon egy leheletnyit a tölcsérbe, hadd kóstoljam meg valamennyit. Ez az élmény idéződött fel bennem, miközben Tódor János új könyvét olvastam. Ízek, ám ezúttal nagyon is keserűek. A Menekültek, csicskák, közmunkások – Nemzeti Konzultáció hét tételben valójában öt riport és két szociográfia gyűjteménye, közös vezérfonaluk a nyomorúság és a kiszolgáltatottság. Egy ápolási otthonban gyanús körülmények között meghalt férfi, akinek verseit Tódor a könyv végén egyfajta tiszteletből idézi, s így még inkább besorolhatatlanná teszi a kötetet. Közmunkások, akik ki vannak szolgáltatva az őket irányító, s olykor kápóként viselkedő brigádvezetőknek. Rabszolgasorba kényszerített idősek, akiktől a nyugdíjukat elveszik, silány ételeket löknek eléjük, s van, hogy a hátsó udvarban, egy ólszerű építményben tartják őket egyfajta rabságban. Olyan szereplői a való világnak, akikről nem készül show-műsor, történetük nem eladható a nagyközönség számára, mert ez a közönség nem szereti látni az országnak ezt a részét, nem akarja érezni a penészes ruhák illatát, a rossz fogazat okozta bűzös leheletet, a zsúfolt szállók, szociális otthonok kipárolgását. 
Tódor János olyasfajta részvéttel és érzékenységgel merítkezik meg ebben a világban, mintha nem is kívülről érkezne bele. Úgy lesz részese egy közösségnek – annak, amiről éppen ír –, hogy közben egyfajta szószólójukká is válik. Bulldog módjára brusztolja ki az információkat a hivataloktól, rendőrségtől, bíróságtól, nem engedi magát „lepattintani”, ha kilökik az ajtón, bemegy az ablakon, mindent leír, mindent dokumentál. Ez a részletgazdagság olykor talán fárasztja is az olvasót, nem egyszerű például az érpataki modelljéről elhíresült polgármester ámokfutását végigkövetni, de hát nem egyszerű maga a valóság sem, miért lenne az annak lenyomata. Konok és szikár jelentés ez egy másik Magyarországról, láthatóvá téve azt, ami egy kényelmes élet csukott szemhéja mögül amúgy láthatatlan.

Infó

Tódor János Menekültek, csicskák, közmunkások Dodeskaden Kiadó, 2019

Szerző

Megölik az igazi színészt - Kristen Stewart politikáról, egyenlőségről, művészetről

Publikálás dátuma
2019.11.19. 08:50

Fotó: Andreas Rentz / Getty Images
A Velencében szeptemberben debütált Seberg című film a tragikusan fiatalon elhunyt színésznő, Jean Seberg rendhagyó monográfiája. A főszerepet alakító Kristen Stewart életműdíjat vehetett át a Zürichi Nemzetközi Filmfesztiválon. Ott adott interjút a Népszavának.
Velence, Toronto, Zürich –  a nagy fesztiválokon örömmel kíséri a Seberg című filmjét. Emellett jön két kommersz produkciója is: a Charlie angyalai című vígjáték és Az árok című horror.  Épp a napokban gondoltam bele: nincs semmi baj azzal, hogy elvállaltam egy nagyon kicsi, független produkciót és tényleg büszke vagyok rá. Azt szeretném, ha minél több emberhez eljutna a Seberg, a fesztiválokon túl is. Azért mentem el Velencébe, és jöttem el Zürichbe is, mert Európában létezik egy mozikultúra, amelyen keresztül kapcsolatot lehet teremteni a nézőkkel. Ezen felül imádom a fesztiválokat, mert dedikált film őrültekkel találkozhatok. Egy percig sem érzem azt, hogy én éppen eladnék egy terméket. A Seberg esetében ezt a folyamat részének érzem: közös erővel megalkottunk egy művészi produktumot és természetes, hogy fesztiválokon mutatjuk meg először a kíváncsi szemeknek. Az, hogy arról beszélek egy közönségtalálkozón, hogy miért fontos Jean Seberg ma, a kreatív alkotófolyamat része. Ami pedig a két kommersz filmet illeti: mindkettő forgatását élveztem, a Charlie angyalai mellett még az is szól, hogy elkészülhetett egy férfiak által uralt stúdiórendszerben. 
Jean Seberg viszont egy politikai rendszer áldozata lett. Mert nőként hatalmat szerzett magának azzal, hogy filmekben szerepelt és utána azt tette, amit a szíve diktált. Igen, fekete polgárjogi aktivistákkal barátkozott. Mit gondol a titokzatos haláláról? Bizonyítékom nincs semmire, de úgy érzem, Jean volt annyira szeszélyes és önpusztító, hogy a halálát saját maga okozta. Mindemellett hangsúlyoznám: az, hogy ő ilyen elme- és lelkiállapotba került, nem az ő hibája volt. Ettől a ponttól kezdve teljesen mindegy, hogy valaki konkrétan végzett vele, vagy „csak” előidézte a depressziót, ami végül az élete végéhez vezetett, mindenképpen gyilkosság történt.   
Hollywood feketelistázta, ennek is volt jelentősége a tragédiában. Milyen Hollywood? Az amerikai kormány feketelistázta. Ön többször kritizálta Trumpot és szót emelt a melegek mellett. Nem fél? Nem én! Nyugodt szívvel kritizálom Donald Trumpot. Ma már nem lehet ezért ellehetetleníteni valakit. Egyszerűen azért sem, mert immár túl sokan vagyunk.
Seberggel nagyon kegyetlen volt a sajtó is. Erről ön is tudna mesélni. Bizony. Tudja, az Egyesült Államok nagyon erkölcsös ország – persze, ezt erősen idézőjelesen mondom. Tele vagyunk konzervatív őskövületekkel, akik azt gondolják, hogy csak egyfajta kódex szerint lehet élni és csakis egyféle boldogság létezik. Ez abszurd baromság. Sajnos sok ilyen ember van, de szerencsére már lehet róluk kritikai éllel beszélni. Mint ahogyan most mi is tesszük.   Mit gondol a #metoo mozgalomról? Ma már más a helyzet, sokkal több lehetősége van egy színésznőnek, mint korábban. Olyan történeteket mesélhetünk el, amelyeket hosszú évtizedeken keresztül semmibe sem vettek és a felelősségünk most már az, hogy a lehető leghasznosabban használjuk ki a lehetőségeket. A nemiség fontos kérdés, de sajnos ma sokan félreértelmezik a „forradalmat”: Jean Seberg élete és tragédiája egy férfi rendezésében valósult meg és Benedict Andrews tökéletesen adta át. Nem az a fontos, hogy csak nők készíthessenek filmet – ez önmagában beteges baromság, hovatovább nekem a legjobb tapasztalataim épp férfi rendezőkkel voltak – hanem, hogy a női sorsok ne kerüljenek háttérbe.
Pedig a mozgalom azért is harcol, hogy a színésznők ugyanannyit keressenek, mint a férfi kollégáik. Én most nem tudok saját sztorikat mondani a nagy igazságtalanságokról, amelyek minden bizonnyal megtörténnek Hollywoodban, mert nagyon mázlista vagyok. Amikor kiskorú voltam, mint például a Pánikszoba forgatásának idején, sosem fáj, hogy a felnőttek, mondjuk Jodie Foster - aki nem mellesleg nő - többet keresett nálam. A fiatal színésztársaim mindannyian kiharcolták a reputációjukat. Az első kasszasiker, amelyben benne voltam, az Alkonyat volt, és pardon, de ott én voltam a sztár, így én kerestem a legtöbbet. Egyszóval álszentség lenne a részemről, ha valami nagy igazságtalanságról beszélnék, mert egyszerűen nem volt ilyen soha. Benedict Andrews rendező azt mondta önről, hogy ugyanaz a nyers erő és zsenialitás lengi körül, mint ami megvolt Jean Sebergben is. Ez egy olyan mondat, amire én nem igazán tudok reagálni… Annyi biztos, hogy Jean jelenléte, bárhol is látjuk, lenyűgöző. Csodálatra méltó, ahogy reagált a körülötte lévő világra. Kiszámíthatatlan volt, mert mindig az őszinte ösztönei vezérelték. Színészként tehetsége, megbízhatósága és integritása éppen az említett kiszámíthatatlansága miatt volt megkérdőjelezhetetlen. Fizikai képességei is jelentősebbek az enyémnél: selymes és ölelő hangszíne volt, amikor beszélt, sokszor olyan érzése volt az embernek, mintha énekelt volna. Az én orgánumom sokkal durvább az övénél, én nem vagyok képes arra az átütő erővel rendelkező beszédre, mint ő. Fontos kulcsjeleneteknél és drámai szituációkban néha sikerült megidéznem őt, de a magam módján. Ez egyébként sokkal hitelesebb a szememben, mint az, aki technikával játszik, azaz imitál, mint a képzett színészek legtöbbje. Én nem tudom levetkőzni magam, nem vagyok átváltozó művész, aki önmagát háttérbe szorítja és beleugrik egy figurába. A rendező csak úgy instruált, hogy néha rám szólt: túl sok a Kristen az alakításomban, emlékezzek egy kicsit jobban Jean-re. Benedict állítja: manapság a képzések során megölik az igazi színészt. Engem néha megbélyegeznek, hogy nincs semmiféle végzettségem, de valójában egyáltalán nem bánom, hogy nem formáltak klasszikus Júlia-archetípussá.
Sokan még mindig Bellát a vámpírlányt látják önben. Pedig komoly szerzői filmes karrierrel rendelkezik, első nem francia színésznőként César-díjat kapott, volt zsűritag Cannes-ban… Amikor az Alkonyat filmeket forgattam, nem éreztem úgy, hogy ezzel elvágom az utam a művészet előtt. Az tény, hogy nagyon elkötelezett voltam mellette, de belefértek más filmek is. Nem érzem azt, hogy emiatt két Kristen Stewart létezne. Amikor dolgoztam az Alkonyat mozikon, szívesen beszéltem róluk, ma már kevésbé, mert nem szeretem önmagamat referenciaként kezelni. De megértem, hogy sokan ezt szeretnék, sőt várják tőlem. Elvégre tényleg öt rész készült, ami fájdalmasan sok. Szóval, nem haragszom, ha valaki rajong értük. Mi a legnagyobb tévedés, ami terjed önről? Nem komplikálom túl az életemet azzal, hogy ennek megfejetésére pazaroljam az időmet. Filmezni szeretek és dumálni róluk. Fiatalabb koromban zárkózott voltam, nem szerettem sokat beszélni, emiatt írtak rólam nem túl hízelgő véleményeket. De ezzel, ugye ma már nincs gond?
Rendezett már kisfilmet, nemsokára pedig forog az elő nagyjátékfilmje, amit rendezőként jegyez. Számomra nincs sok különbség abban, hogy rendezek vagy szerepelek egy filmben, ezek ugyanazokkal az impulzusokkal járnak. A rendező és a színész célja ugyanaz: a lehető legmélyebb szinten élje meg az alkotási folyamatot, amelynek lényege, hogy egy-egy belső világot képesek legyünk kivetíteni. Az interaktivitás más, de az impulzusok ugyanazok. Amúgy ötéves korom óta rendezni szeretnék, csak némi ideig eltartott, mire megtaláltam a megfelelő alapanyagot. És mi lenne az? A The Chronology of Water. Lidia Yuknawitch azonos című memoárjából írjuk közösen a forgatókönyvet. Az irodalmi alapanyag lenyűgözött. Pokolian erős írás, effélét még sosem olvastam. Lidia briliáns író, aki a szavakkal egyéni víziót képez. A női test és a szexualitás fejlődése elől a művészetbe menekülő hősnőről úgy mesél, ahogy eddig soha senki sem tette.

Névjegy

Kristen Stewart amerikai színésznő. Los Angelesben született 1990-ben. Három egymást követő évben is jelölték a Young Artist Awards-ra – 2003-ban a Pánikszoba, 2003-ban a Jéghideg otthon (Cold Creek Manor) és 2005-ben az Undertown című filmekben nyújtott alakításáért. Az igazi sikert a 2008-tól induló Alkonyat-sorozat hozta meg számára. 2015-ben a legjobb mellékszereplő színésznő César-díját kapta a Sils Maria felhői című filmben nyújtott alakításáért. Fontos filmjei a 2014-es Camp, a 2015-ös Rideg világ, a 2016-os Egyes nők, Café Society és Stylist. A Charlie angyalaiban Sabrinát alakítja.

Témák
Kristen Stewart

Programokat mond le a Fesztiválzenekar a hiányzó tao-pénzek miatt

Publikálás dátuma
2019.11.18. 10:27

Fotó: BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR
Elmaradnak a zenekar társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjai – idősotthonokban, iskolákban zajló programok és templomi koncertek –, turnét is lemondanak, és lemondott az ügyvezető igazgató is.
Elmaradnak a Budapesti Fesztiválzenekar társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos programjai – idősotthonokban, iskolákban zajló programok és templomi koncertek –, turnét is lemondanak, és lemondott az ügyvezető igazgató is, miután úgy értesültek, hogy a „megszűnt taót kompenzálni hivatott többlettámogatásból 200 millió forintban részesül, amely az együttes esetében az utóbbi évek taotámogatás-átlagának kevesebb mint 50 százaléka” – írta a zenekar a Népszavához eljuttatott közleményében. A januártól megszüntetett tao-támogatások kompenzációjával kapcsolatban csaknem egy éve tart a bizonytalanság. A fesztiválzenekar költségvetésének nagyjából egyötödét jelentette az a 400 millió forintos összeg, amely a tavaly októberi döntés értelmében kiesett a büdzséből. „Mivel a BFZ a kompenzációban bízva, az előző évek átlagát alapul véve készítette el következő évadterveit, most csak úgy tudja stabil működését biztosítani, hogy azokból számos projektet elhagy. A zenekar a lemondott programok kiválasztásánál azt vette figyelembe, melyek azok az események, amelyek még ilyen késői időpontban is lemondhatók” – írja a zenekar. „Ennek következményeképpen a jövő évtől szünetelnek az operaprodukciók, elmarad egy négyéves együttműködés a genfi operaházzal, és egy a Balti államokba tervezett turné is. A hazai közösségi programok közül szintén szünetelnek a zenekar partneriskoláit szolgáló Hangszerkóstolók, a Lásd, amit hallasz! filmverseny, a BFZ bekopog! program, a templomi koncertek, az idősotthonokba szervezett kamarakoncertek és a kisgyermekeknek létrehozott Zenevár koncertek is” – olvasható az írásban. Bár kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, úgy tűnik azonban, hogy az élet néha ismétli önmagát. Három és fél évvel ezelőtt ugyanis ugyanezt a stratégiát követte, azaz a közösségi programok elmaradását helyezte kilátásba a zenekar. 2016. áprilisában a fővárosi önkormányzat csökkentette 200 millió forinttal a támogatásukat. Akkor is az idősotthonokban tartott kamarakoncertek, iskolai hangszerválasztók, templomi koncertek és a Balti országokba tervezett turné maradtak volna el. Végül megegyezés született az akkori főpolgármester Tarlós István és a zenekar vezetése között. Most személyi változásokat is okozott a várt 200 millió hiánya. „A Fesztiválzenekar ügyvezető igazgatója, Martin Hoffmann a tervezés stabil anyagi hátterének hiánya miatt lemondott, utódját keresi a zenekar kuratóriuma. A BFZ stábját is szűkíti, számos munkatársától kényszerül megválni. A Budapesti Fesztiválzenekart az egész világon Magyarország büszkeségének, legsikeresebb kulturális együttesének tekintik, amely egyedülálló módon szolgálja hazánk kultúráját és jó hírét. A Fesztiválzenekar bízik abban, hogy az előző évek támogatásának helyreállítása a jövőben lehetővé teszi a 2020 januárjától szünetelő sorozatok folytatását, különös tekintettel a rendkívül népszerű ingyenes közösségi és ifjúsági programokra” – fejeződik be a közlemény.
Szerző
Frissítve: 2019.11.18. 12:47