Vitatják Macron elképzeléseit

Nem fogadta elsöprő lelkesedés a francia elnöknek az Európai Unió bővítésére vonatkozó reformterveit.

A francia köztársasági elnököt számos bírálat érte az Unió októberi csúcstalálkozóján, mert megakadályozta, hogy elkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával. Abban nagyrészt egyetértettek az EU vezetői, hogy Tirana még fényévekre van az uniós csatlakozástól, Szkopje esetében azonban más volt a helyzet. Észak-Macedóniának konkrét ígéretet tett Brüsszel arra, elkezdik az országgal a csatlakozási tárgyalásokat, ha megváltoztatják a nevét Macedóniáról Észak-Macedóniára.

Ez meg is történt, Macron ellenállása miatt azonban az EU nem állta a szavát. A francia elnök azzal érvelt, hogy a csatlakozási folyamat is alapvető reformra szorul. A többi uniós tagország, illetve Washington is figyelmeztetett azonban arra, ha nem adnak perspektívát a csatlakozni kívánó balkáni országoknak, akkor megnő a térségben Oroszország és Kína befolyása. Sokat sejtet, hogy Macron fellépését a minap Vlagyimir Csizov, a Kreml unióba akkreditált veterán nagykövete illette a legnagyobb elismeréssel. Mint mondta, „bár minden tiszteletem a két országé, a francia elnöknek teljesen igaza van abban, hogy Észak-Macedónia, de legfőképpen Albánia nem áll készen az uniós tagságra”.

A jelenlegi gyakorlat szerint egy csatlakozásra váró ország akkor válhat az EU teljes jogú tagjává, ha lezárja mind a 35 tárgyalási fejezetet. Ez nem gyors folyamat, amit Szerbia példája is bizonyít. Belgráddal 2014 januárjában kezdték meg a csatlakozási tárgyalásokat. Az ország eredetileg 2020-as csatlakozásban reménykedett, ehhez képest eddig mindössze két fejezetet sikerült lezárni, 18 fejezetet pedig még el sem kezdtek tárgyalni. Ha Szerbia teljes jogú tag lenne, akkor hozzáférne az EU teljes támogatási rendszeréhez.

A Macron-féle javaslat lényege az, hogy lelassítsa az EU-s forrásokhoz való hozzájutást és egy fokozatosan életbe lépő támogatási rendszert vezessen be. Egy az EU kapuján bebocsátást nyerő országnak összesen hét kritériumot kell teljesítenie, ezek közül az első és a legfontosabbak a jogállamiságra vonatkozók. Ahogy haladna egy tagjelölt felfelé a ranglétrán, úgy nyílnának meg előtte az újabb és újabb lehetőségek és anyagi források. Ha például teljesítené a második lépcsőfokban meghatározott, az oktatásra vonatkozó feltételeket, akkor a Horizon 2020 tudományos program részesévé válna és a balkáni egyetemek is csatlakozhatnának az Erasmus programhoz.

A bírálók szerint Macron reformja valójában nem különbözik jelentős mértékben a jelenlegi rendszertől, hiszen a mostani szisztéma bizonyos fokú folyamatosságot ír elő, s mint láthatjuk, ez a folyamat is ónos lassúsággal halad. Másrészt – írja a Bloomberg – nem veszi figyelembe, hogy a tagországok még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt stabilizációs és társulási megállapodást kötnek az EU-val, ennek megkötését szintén bizonyos kritériumokhoz kötik, s az aláíró ország kap már bizonyos támogatásokat Brüsszeltől.

A másik gond, hogy hiába alapvető fontosságú a jogállamiság tiszteletben tartása egy csatlakozásra váró állam számára, Magyarország és Lengyelország példája is azt mutatja, hogy már tagként is komoly visszalépés történhet ezen a téren. A Bloomberg véleménycikke szerint Macron elképzelései csak még jobban lelassítják az EU-ba belépni kívánó balkáni országok amúgy sem szélsebes integrációjának folyamatát, ennek nyomán még népszerűtlenebbé válik az EU bővítésének gondolata az uniós polgárok számára.