Pálfordulás

Igazán boldog emberek lehetünk itt, a XXI. század első negyedének végéhez közeledvén, hiszen egy kivételes korszak kivételes országában élünk. Aki kételkedne ebben, az panaszra Matolcsy Györgyhöz fordulhat, ugyanis ennek a "kivételes" örömködésnek - korántsem kivételesen - ő a szülőatyja. Sőt jegybankunk elnöke szerint Magyarország olyan korszakba érkezett, amikor a korábbi hátrányokat előnnyé tudta változtatni.

S bár Matolcsy György odáig még nem jutott el, hogy az euróbevezetés előnyeit mérlegelni tudja, az azonban kétségtelen tény, hogy röpke tíz nap alatt felismerte: pompázatos víziója az ötszáz éves atlanti korszak végéről és az eurázsiai korszak hajnaláról, amilyen gyorsan felröppent, olyan hamar alá is hanyatlott. Az euróövezet tagállamainak már nem kell aggódniuk amiatt, hogy a magyar jegybankelnök által megjövendölt módon egy újabb valutaövezet tagjaivá kell válniuk. Sőt már Magyarország előtt sincs más út, mint előbb-utóbb elbúcsúzni nemzeti valutánktól.

Matolcsy György az MNB-nél eltöltött hat esztendő után tudatosította magában, hogy amikor 2004-ben hazánkat felvették az Európai Unióba, akkor kötelezettséget vállaltunk az euró bevezetésére. Céldátum ugyan még nincs, s a Pénzjegynyomda gépeit sem állították át forintról euróra, de az már biztos, hogy ha a csillagok állása is megfelelő lesz, akkor előbb-utóbb hazánk is az Európai Monetáris Unió tagjává válhat. A döntés joga a mindenkori kormányok privilégiuma.

A magukra valamicskét is adó nemzeti bankelnökök szavának súlya van. Amióta Matolcsy György tölti be ezt a tisztséget, csak szép számú, az unortodox monetáris politikát hirdető könyvéről mondhatjuk el ugyanezt. A szerző megnyilatkozásait nem veszik komolyan, fenntartásokkal kezelik. Most azonban a legfelsőbb helyről figyelmeztethették, hogy egy uniós tagállamnak tudomásul kell vennie a realitásokat. Egy az európai közösség GDP-jének 0,7 százalékát megtermelő tagállam nem kacsingathat ki egy olyan rendszerből, amely iránt elkötelezte magát.

Közben a forint meg egyre csak gyengül.