Velence tragédiája – Súlyos károkat okoz az árhullám a városban

Védekezésként üzembe kellene helyezni a jórészt már megépült mobilgátrendszert, de az még évekbe telhet. Az ok: a korrupció.

A MOSE nevű gátrendszer kiépítését még a nyolcvanas években tervezték el, de a megvalósítás megakadt, miután 2014. június 4-én a hatóságok letartóztatták a velencei polgármestert, Giorgio Orsonit és harmincöt közreműködőt. Politikai korrupcióval vádolták őket, amely a várost megvédeni hivatott ötmilliárd eurós gátrendszer építésével volt kapcsolatos. Orsonit házi őrizetbe helyezték a velencei régió más választott vezetőivel együtt. Őket, valamint egy parlamenti alsóházi képviselőt azzal vádolták, hogy a közösség pénzét nem teljes egészében a tervezett vízalatti gátrendszer megépítésére használták fel. Orsoni ellen a legfőbb vádpont szerint „politikai célokra” költötte a pénzt. Az ügyészek azt is vizsgálták, hogy a többiek és további száz gyanúsított valóban elfogadtak-e összesen 25 millió euró kenőpénzt az építést végző cégektől. Giancarlo Galant – aki korábban a kulturális örökség minisztériumának élén állt és Berlusconi Forza Italia nevű pártjának tagja volt – az ügyészség szintén szerette volna letartóztatni, de parlamenti képviselő lévén mentességet élvezett. Orsonit néhány nap múlva szabadon engedték és lemondott, de azt állította, nem tudott róla, hogy a 2010-es kampányában felhasznált pénzek illegális forrásból származtak. Carlo Nordio, az egyik ügyész egy interjúban kifejtette, az üzletemberek és a politikusok kifinomult rendszert alakítottak ki a vesztegetési összegek közvetítésére, amelyeket svájci és San Marinó-i számlákon tartottak. A pénz túlszámlázásból és hamis szerződésekből származott, a politikusok ezt magáncélra vagy kampánytámogatásra használták.

A MOSE (a MOSE egy betűszó, az olasz „elektromechanikus kísérleti modulok” rövidítése) mobilgát a tervek szerint 78 víz alatt elhelyezett, sűrített levegővel működtetett víztartályból áll, amelyet a tengerfenékhez erősítenek, és akkor emelkednek a felszínre, ha magas a vízállás, ha visszavonul az ár, lesüllyednek. Az első elemet 2013-ban már üzembe helyezték, de az építő konzorcium vezetőjét már az év júliusában letartóztatták korrupció vádjával. A mobilgátnak a megerősített parti védművekkel együtt 2016-ra kellett volna elkészülnie, 2013-ra a 85 százaléka már megépült a tenger alatti rendszernek, de a botrányok következtében még most sincs kész, a valószínűsíthető határidő most 2022.

A MOSE egyébként egy nagyobb, még 1984-ben útjára bocsájtott terv része, a Lido, a Malamocco és a Chioggia melletti szorosokat zárnák el a mobilgátakkal, így választva el a lagúnákat a nyílt tengertől. Emellett olyan szárazföldi gátak is épülnének, amelyek 110 centiméterig védenék a várost, a mobilgátak elemei ugyanis csak ekkora vízszintnél emelkednének fel. A lagúnákban az apály-dagály közötti különbség ugyan alacsonyabb, mint a világ más részein, ahol akár húsz méter is lehet, de különleges időjárási körülmények esetén, alacsony légnyomásnál, ha a bora (az észak-keleti szél), vagy a sirokkó (a dél-keleti szél) támad, és betolja a vizet az öbölbe, az emelkedés jelentősen nagyobb lehet. Ehhez hozzájárulhatnak – mint most is – az esőzések, több mint harminc kisebb-nagyobb vízfolyás vezeti a vizet a város közelében a tengerbe.

A MOSE legfőbb ellenzői környezetvédők, akik szerint ez helyrehozhatatlan károkat okozna az ökoszisztémában, egyes politikusok pedig azért voltak ellene, mert sok, előre nem látható hatása lenne, és olcsóbb megoldást láttak volna jobbnak.

Probléma az is, hogy a MOSE csak 110 centiméter felett működik, de az olyan alacsonyabban fekvő részeket, mint a Szent Márk tér, a víz már nyolcvan centiméteres állásnál elönti. A megoldás az lenne, ha az elemek már ekkor felemelkednének, de az a lagúnák vizének egészségére volna rossz hatással.

Hosszabb távon pedig az óceánok, tengerek szintjének általános emelkedése okozhat problémákat, a MOSE-t 60-70 centiméternyi emelkedés kivédésére tervezték. Az egyre gyakoribb magasabb vízállások miatt egyre sűrűbben használt gát javításainak költsége is emelkedne, és mivel a város léte függne a kordában tartott vízszinttől, egy meghibásodás beláthatatlan következményekkel járna. A gátat eredetileg 100 évre tervezték, de az elkészült részek már tíz év után rozsdásodni, kezdtek: a vízszekrények belseje és a víz alatti karbantartó betonfolyosók elemei károsodtak, ezeket rozsdaálló anyagokkal kell kicserélni, ami éveket és újabb 34 millió eurót venne igénybe.