Iránba jórészt visszatért a nyugalom - már amennyire kiszivárognak a hírek, az internetet ugyanis továbbra is korlátozzák a perzsa államban. No, nem azért tűntek el az utcáról az üzemanyagár emelése miatt tüntető emberek, mert elérték céljaikat, hanem mert a rezsim brutálisan szétverte őket.
Az Amnesty International jelentése alapján a néhány napos zavargásokban több mint 100 emberrel végeztek, de a valódi szám ennek akár duplája is lehet. A jogvédő szervezet szerint háztetőkről mesterlövészek lőttek a tömegbe, egy alkalommal pedig helikopterről tüzeltek. Ugyanakkor a tiltakozók is megöltek legalább három rendőrt.
„Az elmúlt napok eseménysora biztonsági kérdés volt, a nép nem állt mögötte” – intézte el az országszerte demonstráló százezrek növekvő elégedetlenségét Ali Hámenei legfelső vezető. Szavait visszhangozva „külföldi erőkre”, jelesül az Egyesült Államokra és „csatlósaira” mutogatott a miniszterelnök és a külügyminiszter is, ahogy teszik azt minden tüntetéssorozat után.
Washington stratégiája valóban az, hogy a nemzetközi szankciókkal belülről roppantsa össze az iráni rendszert, ezúttal azonban feltűnően csendben szemlélték a tüntetéseket. Donald Trumptól is elmaradtak a megszokott Twitter-üzenetek, csak Mike Pompeo külügyminiszter üzente meg (perzsául is), hogy támogatják az iráni népet. Az elnök viszont hivatalosan értesítette a kongresszust, hogy a perzsa állam növekvő fenyegetése, és az utóbbi időben elkövetett támadásai miatt 3000 katonát - valamint légvédelmi rendszereket, és harci repülőket – telepítenek Szaúd-Arábiába. Donald Rumsfeld védelmi miniszter még 2003-ban, az iraki inváziót követően rendelte el a csapatok kivonását a Szultán herceg katonai bázisról, aminek újranyitására 16 évet kellett várni.
A Pentagon minap közzétett nyilvános jelentése azt is részletezi, hogy pontosan milyen fenyegetésre lehet számítani Irántól. Az amerikai védelmi minisztérium szerint a perzsa állam hadereje három pilléren áll. Ballisztikus rakétákból az egész Közel-Keleten a legnagyobb arzenállal rendelkeznek és akár 2000 kilométeres távolságról is képesek lesújtani (ezzel a megállapítással az iráni média is sietett elbüszkélkedni). A haditengerészet apró és gyors hajóival, aknáival, tengeralattjáróival, drónjaival és cirkáló rakétáival képes korlátozni az Arab (Perzsa)-öböl, a Hormuzi-szoros átjárhatóságát. Végül az úgynevezett kihelyezett (proxy) partnereikkel, mint amilyen a libanoni Hezbollah, a jemeni húszik, az iraki síita milíciák vagy néhány palesztin csoport, az egész régióban zavart kelthetnek. A dokumentum következtetése az, hogy Teherán legfőbb stratégiája az elrettentés, és ez aligha fog változni a közeljövőben.
Izrael szerdán több csapást mért Sziriában lévő, de Iránhoz köthető célpontokra. Az akció válasz volt arra, hogy előzőleg négy rakétát lőttek ki a térségből Izrael irányába. A "Vaskupola" nevű izraeli légvédelmi rendszer ezeket ártalmatlanította.
