Művészet, ami az Iparművészetivel történik

Többe kerül és tovább tart az egyik legszebb budapesti szecessziós épület felújítása a tervezettnél. Az elhúzódó munka közben a titkos szerkezeti elemek is feltárulnak.

Aligha tévedünk abban, hogy nincs még Budapest tág értelemben vett belvárosában egyetlen olyan épület sem, mint az Iparművészeti Múzeum, amelynek nem csak a különböző időszakokban elszenvedett belövéseket kellett elszenvednie, de még a természeti csapások sem kíméltek, hogy a statikai bonyodalmakról ne is beszéljünk. Hányatott legújabbkori sorsára mi sem jellemzőbb, minthogy a 2017 szeptemberében bezárt kiállítóhely ifjúságnak szánt foglalkozásait a fiókintézményként működő Ráth György Múzeum városligeti épületébe hirdetik (holott az nem is a közparkban, hanem a Városligeti fasorban található).

Az Üllői úti, kupolás, Zsolnay majolikákkal dúsan díszített múzeumot Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió legnagyobb alakjának ikonikus épületeként tartják számon, azonban érdemes megemlíteni alkotótársát, Pártos Gyulát is, akinek a ház a "keleti magyar" stílus legfontosabb jegyeit köszönheti. Lechner Ödön, mielőtt az Iparművészeti Múzeum megalkotásához hozzálátott, Kecskeméten, Szegeden és a budapesti Hold utcában lévő Postatakarékpénztár épületén csiszolta tökéletesre a városaink arculatát házaival meghatározó tudását. Ebben a sorban lett a millenniumi időszak kiemelkedő alkotása az 1897-ben átadott Iparművészeti Múzeum.

A neheze azonban csak ezután jött. Nem csupán a második világháborúban szenvedett el súlyos károkat a múzeum, de 1956-ban is több találatot kapott. A - részben szintén emberi eredetű - természeti csapások csak a forradalmi károkat követően érintették. A 3-as metró építésének hatására megsüllyedt az épület, a külső és a belső boltozatokon pedig jól kivehető repedések keletkeztek.

Köztudott, hogy a mai Nagykörút a Duna egyik feltöltött mellékágának medrére épült. Feltehetően akkor, amikor még nem voltak teljes körűen feltérképezve a felszín alatti kisvízfolyások, amelyeket a mederfeltöltés eltérített, ennek következtében a talajvíz ingadozása ma is érezhető. S ez az Iparművészeti Múzeum épületét is károsította. A tervezők illetve a kivitelezők gondosságának köszönhetően azonban a házat - egyébként nem látható módon - vasváz tartja össze, amely képes megfelelő dilatációval viseli a reá nehezedő nyomást, bár a födémet tartó acélgerendázat így is elhajlott. A felújítás legfontosabb feladata tehát az új tartószerkezeti elemek beemelése, és a talajvíz elleni injektálás, valamint a kupola tartószerkezetének megerősítése lesz. A múzeumnak földrengésbiztosnak is kell lennie, nem ok nélkül.

1956-ban már túlélt egy földrengést, és nem biztos, hogy megerősítés nélkül a következőt is kibírná.

A közeli Szabó Ervin könyvtár Budapest-gyűjteményében található fotók segíthetnek az eredeti állapot helyreállításában, bár a képek fekete-fehérek, így a színek rekonstruálása nem lesz könnyű feladat - annál is kevésbé, mivel a Zsolnay-gyár a színes cserepek és cserép tetőfigurák élettartamát csak 30-40 esztendőre garantálta.

A múzeum épülete az ezredfordulóra erőteljes romlásnak indult, a kupola lanternáját (sokszögű, kör alakú, kis ablakokkal ellátott tornyocskák) életveszély miatt 2011-ben kénytelenek volna leemelni, ami még félmegoldásnak sem volt mondható. Ezt megelőzően, 2010-ben a nyitott előcsarnokot már restaurálták, később azonban a felújítás leállt, két esztendeje pedig kénytelenek voltak bezárni az épületet. Egy évig tartott a kiköltözés (és a majdani beköltözés sem lesz rövidebb). A felújítás további három évig is eltarthat, beleértve egy új szárny építését is. A múzeum kiállítótere a háromszorosára nő, javulhatnak a restaurálási és raktározási körülmények is. Most 2022-re tervezik a befejezést. Az eredeti 14 milliárd forintos költséget már többszörösen túllépték. Az elhúzódó kálváriának egy nyertese már biztosan van: a kormányfő munkahelyének, a Karmelita kolostornak addig is "kölcsönadtak" jó néhány műtárgyat.