Művészet, ami az Iparművészetivel történik

Publikálás dátuma
2019.11.24. 14:04

Fotó: Népszava
Többe kerül és tovább tart az egyik legszebb budapesti szecessziós épület felújítása a tervezettnél. Az elhúzódó munka közben a titkos szerkezeti elemek is feltárulnak.
Aligha tévedünk abban, hogy nincs még Budapest tág értelemben vett belvárosában egyetlen olyan épület sem, mint az Iparművészeti Múzeum, amelynek nem csak a különböző időszakokban elszenvedett belövéseket kellett elszenvednie, de még a természeti csapások sem kíméltek, hogy a statikai bonyodalmakról ne is beszéljünk. Hányatott legújabbkori sorsára mi sem jellemzőbb, minthogy a 2017 szeptemberében bezárt kiállítóhely ifjúságnak szánt foglalkozásait a fiókintézményként működő Ráth György  Múzeum városligeti épületébe hirdetik (holott az nem is a közparkban, hanem a Városligeti fasorban található).    Az Üllői úti, kupolás, Zsolnay majolikákkal dúsan díszített múzeumot Lechner Ödönnek, a magyar szecesszió legnagyobb alakjának ikonikus épületeként tartják számon, azonban érdemes megemlíteni alkotótársát, Pártos Gyulát is, akinek a ház a "keleti magyar" stílus legfontosabb jegyeit köszönheti. Lechner Ödön, mielőtt az Iparművészeti Múzeum megalkotásához hozzálátott, Kecskeméten, Szegeden és a budapesti Hold utcában lévő Postatakarékpénztár épületén csiszolta tökéletesre a városaink arculatát házaival meghatározó  tudását. Ebben a sorban lett a millenniumi időszak kiemelkedő alkotása az 1897-ben átadott Iparművészeti Múzeum. A neheze azonban csak ezután jött. Nem csupán a második világháborúban szenvedett el súlyos károkat a múzeum, de 1956-ban is több találatot kapott. A - részben szintén emberi eredetű - természeti csapások csak a forradalmi károkat követően érintették. A 3-as metró építésének hatására megsüllyedt az épület, a külső és a belső boltozatokon pedig jól kivehető repedések keletkeztek.
Köztudott, hogy a mai Nagykörút a Duna egyik feltöltött mellékágának medrére épült. Feltehetően akkor, amikor még nem voltak teljes körűen feltérképezve a felszín alatti kisvízfolyások, amelyeket a mederfeltöltés eltérített, ennek következtében a talajvíz ingadozása ma is érezhető. S ez az Iparművészeti Múzeum épületét is károsította. A tervezők illetve a kivitelezők gondosságának köszönhetően azonban a házat - egyébként nem látható módon - vasváz tartja össze, amely képes megfelelő dilatációval viseli a reá nehezedő nyomást, bár a födémet tartó acélgerendázat így is elhajlott. A felújítás legfontosabb feladata tehát az új tartószerkezeti elemek beemelése, és a talajvíz elleni injektálás, valamint a kupola tartószerkezetének megerősítése lesz. A múzeumnak földrengésbiztosnak is kell lennie, nem ok nélkül.    1956-ban már túlélt egy földrengést, és nem biztos, hogy megerősítés nélkül a következőt is kibírná. A közeli Szabó Ervin könyvtár Budapest-gyűjteményében található fotók segíthetnek az eredeti állapot helyreállításában, bár a képek fekete-fehérek, így a színek rekonstruálása nem lesz könnyű feladat - annál is kevésbé, mivel a Zsolnay-gyár a színes cserepek és cserép tetőfigurák élettartamát csak 30-40 esztendőre garantálta. A múzeum épülete az ezredfordulóra erőteljes romlásnak indult, a kupola lanternáját (sokszögű, kör alakú, kis ablakokkal ellátott tornyocskák) életveszély miatt 2011-ben kénytelenek volna leemelni, ami még félmegoldásnak sem volt mondható. Ezt megelőzően, 2010-ben a nyitott előcsarnokot  már restaurálták, később azonban a felújítás leállt, két esztendeje pedig kénytelenek voltak bezárni az épületet. Egy évig tartott a kiköltözés (és a majdani beköltözés sem lesz rövidebb). A felújítás további három  évig is eltarthat, beleértve egy új szárny építését is. A múzeum kiállítótere a háromszorosára nő, javulhatnak a restaurálási és raktározási körülmények is. Most 2022-re tervezik a befejezést. Az eredeti 14 milliárd forintos költséget már többszörösen túllépték. Az elhúzódó kálváriának egy nyertese már biztosan van: a kormányfő munkahelyének, a Karmelita kolostornak addig is "kölcsönadtak" jó néhány műtárgyat.
Szerző

Az egyetértés tanyája

Publikálás dátuma
2019.11.24. 13:43

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Róth Miksa ablakok, Postamúzeum, a K2 Színház, filmklub, koncertek és talkshowk - többek között ezek várják a terézvárosi villanegyedbeli Benczúr-Ház közönségét. Az Andrássy úttal párhuzamos Benczúr utca elegáns villái között sétálva különleges épületre bukkanhatunk a 27-es számú műemlékháznál. A palotát építtető Stern-, majd a nevét magyarosító Egyedi-család történetében ott a XIX.-XX. század fordulójának Magyarországának históriája, gyáralapítás, családi gazdaság és két fiú sorsa. A fivérek a hazai lósport meghatározó szereplői voltak, ezt jelzi, hogy a legendák szerint Kincsem egyik unokáját a palota kertjében temették el. A nagy gazdasági világválság és magánéleti tragédiák megpecsételték a família sorsát, vagyonuk a banké lett, 1927-ben pedig azért, hogy a Benczúr utcai épületet ne számolják fel, Egyedi Lajos öngyilkos lett.
A palota a postások nyugdíjpénztárának köszönhetően túl is élte a családot, 1930-ban a Magyar Királyi Postai Jótékonysági Alap kulturális egyesülete számára vette meg. „Nem mondom, hogy ha magunknak kellett volna most egy épületet építeni, azt így és ilyen fényesnek építettük volna, azonban ez a szép külső ne tévesszen meg senkit. Ritka, kedvező alkalmi vétel volt ez. (...) Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, ... s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük.” - írta 1931-ben dr. Szalay Gábor báró, a Postai Zenei és Kulturális Egyesület elnöke. Az egyesület célja „...a magyar posta tisztviselői karában a szak- és szépirodalom, továbbá a művészet minden ága iránt az érdeklődést felkelteni, a művelődést előmozdítani tudományos, szak- és szépirodalmi előadások, továbbá műkedvelő előadások rendezésével, a nemesebb irányú ének és zene művelése céljából ének és szimfonikus zenekar létesítésével, kórus- és zeneestélyek rendezésével és zeneiskola fenntartásával.” A palota a második világháború alatt kisebb károkat szenvedett, az 1950-es évektől ismét a postások kulturális intézete volt. A rendszerváltás után alapítványi kézbe került, 2009-ben bezárásáról döntöttek, de egy évvel később megmentették. Ma a 2016-ban több alapítvány egybeolvadásával létrejött Postakürt Alapítvány székhelye. A Benczúr-Ház hű maradt a csaknem száz évvel ezelőtt deklarált kulturális célokhoz. Második és harmadik emeletén található a Postamúzeum, programjai között helyet kap az ambiciózus fiatal alkotókból álló, társadalmi folyamatokra reflektáló társulat, a k2 Színház több előadása, filmklub, ismeretterjesztő és gyerekműsor, adventi és musicalest, kamarazenei és szóló hangszeres koncertek, Szinetár Dóra önálló estje is. A „Takarásban… amikről még sosem beszéltünk” című talkshow-kból pedig kiderül, hogy a kulisszák mögött jól tájékozódó Lőrinczy György, a Postakürt Alapítvány elnöke és Nemzeti Kulturális Alap alelnöke, a Budapesti Operettszínház volt főigazgatója hogyan tud beszélgetni művész munkatársaival pódiumon közönség előtt. És talán az is, hogy mennyire tud egy ember egyszerre kinn is, benn is lenni.

N. Kósa Judit: Szecessziós luxus vörös csillaggal

Publikálás dátuma
2019.11.24. 13:39

Fotó: Uvaterv / Fortpean - Adományozó
Ha valóban 1952-ben készült ez a kép, ahogyan a Fortepan időskálája mutatja, akkor csak remélhetjük: senkit sem vegzáltak szabotázs vádjával, amiért a metróépítkezés Kossuth téri felvonulási épületén a MUNKAVERSENNYEL A FÖLDALATTIVA UTÉRT feliratból lába kelt az S betűnek. Ám ha esetleg nem pontos a datálás, akkor könnyen kitalálhatjuk e slendriánság okát. 1954-ben ugyanis olyan hirtelen állították le az egész beruházást, hogy mindenki ott tette le a talicskát és a kalapácsot, ahol épp a bejelentés érte. Holmi hiányzó betűkkel egészen 1963-ig nem is volt érkezése foglalkozni senkinek. De 1952-ben erről még szó sem volt, ellenkezőleg, arról adtak hírt a lapok, hogy míg a föld alatt folyik az alagútépítés, a föld fölött egyre-másra születnek a döntések az egyes megállók művészi kialakításáról. A Népstadion végállomás már el is készült, és lezajlott a Kossuth téren épülő metróállomás tervpályázata. A Magyar Nemzet azt írta: „a Kossuth Lajos tér és az Akadémia utca sarkán lévő üres telken, a szomszédos házhoz csatlakozóan és annak stílusában épül egy irodaház, amelynek Kossuth Lajos téri földszintjéről vezet majd a lejárat a földalatti pályaudvarhoz. Ez a metróállomás az Alkotmány és a magyar szabadságmozgalom jelentőségét emeli ki díszítéseiben.”
Ez a bizonyos tervpályázat alighanem éppen itt, a felvonulási telep mögötti, vörös csillaggal koronázott épületben dőlt el. Wellisch Alfréd műépítész saját tulajdonú luxusbérházát – melybe 1912-ben az otthonát és tervezőirodáját is belekomponálta – 1950-ben már az állam számára, Építésügyi Minisztériumnak állították helyre. Egyúttal lebontották róla a bombatalálattól szétrombolt tetőfelépítményt, és ott is irodákat alakítottak ki, valamint hozzácsatolták a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. mögötte álló, Sebestyén Artúr által tervezett, hasonlóan szecessziós bérházát. Legelőször a Kossuth híd tűnt el erről a térről, amelynek felhajtóját a felvonulási telep jobbján láthatjuk. Aztán a metró építményei következtek, miután 1972 karácsonyán végre átadták a földalattit. Végül a minisztériumi épület változott meg: amikor 2014-ben, immár az igazságügyi tárca otthonaként visszakapta „1944-es megjelenését”. Bánáti Béla építész nagy gondossággal, de inkább érzésre dolgozott, hiszen az eredeti tetőszerkezetnek nem maradtak fenn a tervrajzai.
Szerző