Megvált Gothár Pétertől a Katona József Színház, mert több kolléganőt is zaklatott. A rendező azonban csak egyetlen, egy évvel ezelőtti esetre emlékszik – állítása szerint akkor bocsánatot is kért.
A metoo kampány keretében már számos nagy művész került nem vágyott reflektorfénybe. Miközben a hatalommal való visszaélés maximálisan elítélendő cselekedet, van egy nagy hibája a számonkérések folyamatának: míg a lavinát elindító Harvey Weinstein ügyében már zajlik a büntetőeljárás a bíróságon, a metoo kampány keretében megnevezett művészek esetében nincs példa a jog alkalmazására. Elhangzanak nevek, vallomások, de a rendszerből hiányzik az a testület, az az intézmény, amely kellő alapossággal eljárna. Egy kampány szóvivői nem lehetnek ítélő testületek megfelelői, miképpen a közösségi média kommentjeiben megnyilatkozó hangok sem tekinthetők érvényes társadalmi reakciónak. Azaz hírbe kerülnek ismert művészek, akiknek nincs semmilyen lehetőségük megvédeni magukat. Pontosan olyan rendszertelenül és kezelhetetlenül történnek meg az értékítéletek, mint amilyen homályban marad számos megtörtént eset.
Fontos tanulság, hogy a tengerentúli kampány Európában nem mindig talál visszhangra. Például idén Cannes-ban életműdíjjal ismerték el Alain Delont, ám a Women and Hollywood nevű amerikai szervezet aláírásgyűjtésbe kezdett, állítva, egy ilyen homofób, rasszista és szexista ember nem ismerhető el. Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója azonban kiállt a döntés mellett, mondván, nem a Nobel békedíjjal jutalmazták Delont.
Aminek alapján megkérdezhetjük: hova tovább a Gothár-ügyben? Ő az egyik legfontosabb rendezője a magyar színház- és filmtörténetnek. És most már azt is tudjuk róla, hogy legalább egy ízben megengedhetetlenül viselkedett egy kolléganőjével szemben.