Fővárosi Negyed;idősgondozás;

2019-11-23 07:45:57

Nem vénnek való Budapest

Az egyáltalán nem rózsás országos helyzetnél is sokkal rosszabbak a házi segítségnyújtásra szorulók kilátásai a fővárosban. Rengeteg ellátásra várót elutasítanak.

Magyarországon a KSH adatai szerint összesen 95 ezer többségében idős ember veheti igénybe a házi segítségnyújtást, illetve gondozást, Budapesten csak 5300 fő. Ha a lakosság számarányait vetjük össze, a fővárosban nagyjából kétharmaddal kisebb az esélye egy rászorulónak, hogy ebben a formában kapjon ellátást.

A házi segítségnyújtás a szociális alapszolgáltatások közé tartozik, biztosítása kötelező önkormányzati feladat, amit az állam finanszíroz, de a munka elvégzésére az önkormányzat egyházakkal vagy civil szervezetekkel is szerződhet. Gyarmati Andrea Idősödés, idősellátás Magyarországon című, idén áprilisban megjelent összefoglalója szerint a fenti statisztikánál valamivel jobb a helyzet: ha minden szolgáltatónál lévő férőhelyet összeadunk, 122 ezer idős kaphat ebben a formában gondoskodást. Házi segítségnyújtásban az önkormányzatok majdnem 63 ezer, az egyházak 51 ezer, más szolgáltatók összesen 8500 férőhelyet működtetnek 1333 telephelyen. A 65 év feletti korcsoport 7 százaléka tudja igénybe venni a szolgáltatást, míg a bentlakásos intézményekben az arány csak 3 százalékos.

A szociális ágazati portál várólistáiból az tűnik ki, mintha nem is lenne sokkal nagyobb igény a segítésre vagy gondozásra a rászorulók otthonában, de a számok csalókák. Idén szeptemberben 800-nál kevesebben álltak sorban házi segítségnyújtásra várva, de nagyon sokan – ismerve folyamatosan szigorított pontrendszert – be sem adják az igénylést. Az állam ugyanis behúzta a kéziféket, amikor 2012-2014 között több mint 30 ezer fővel megugrott a házi segítségnyújtásban gondozottak száma. Nem azt mondta tehát a kormány, hogy bővíteni kell a házi gondozást, hisz egyre öregszik a társadalom, ehelyett rengeteg rászoruló elutasítását választotta. Hiába látta a szakma az igények jogosságát, a szociális szakembereknek nem volt beleszólásuk a feltételek megváltoztatásába. A pontozással azt mérik fel, hogy a jelentkező mennyire képes megoldani az élelmezését, tisztálkodását, öltözködését, de míg korábban elég volt 11 pont ahhoz, hogy hétköznapokon egyórás segítséget kapjon az idős vagy más ok miatt gondozásra szoruló, 2015-től 20 pontot kell elérni ehhez. Két évvel később azt is törölték az ellátási szerződésekből, hogy mennyi a gondozási idő, tehát bármilyen állapotban van is az illető, lehet, hogy a korábbi négy óra helyett csak egy órányi segítséget kap. A szükséglet vizsgálatakor dől el az is, hogy valaki segítésre, a ház körüli munkák elvégzésére vagy állapota, betegsége miatt gondozásra jogosult-e, de a szakmai szempontokat bármikor felülírhatja, hogy ha valakinek van pénze és megfizeti a szolgáltatást, bármit megkaphat akkor is, ha nincs nagyon rossz állapotban.

Nagy a szórás az országban, Kelet- Magyarországon majdnem háromszor annyian veszik igénybe a házi segítségnyújtást, mint a Dunántúlon, de ennél is nagyobbak a különbségek a fővárosi kerületek között. A legtöbb ilyen férőhelyet, 564-et a XIII. kerület tartja fenn, míg Soroksáron mindössze 28 gondozottat látnak el az otthonában. A II. kerületben is 400 fölötti a létszám, majd Óbuda és Zugló következik, míg a sor másik végén Újpest és a XVII. kerület lóg ki a sorból kevéssel több mint 110 gondozottal.

A területen dolgozók egyre kevesebben vannak, nagy részük ugyanakkor ma már szakképzett. Míg 2012-ben a 16 ezer gondozó közül csak tízezren rendelkeztek megfelelő végzettséggel a házi gondozáshoz, addig 2017-be a kevesebb mint 12 szociális munkásból már alig ezren nem voltak szakképzettek az országban. Megdöbbentő ugyanakkor a terhelésük növekedése, hogy miközben 1995-ben egy gondozónak még csak 3-4 embert kellett ellátnia, a segítségre szorulók egyre nagyobb tömege miatt ma már több mint 8 emberhez kell kijárniuk – igaz nem mindenkihez minden nap. Ha a fővárost nézzük, a XIII. kerület magas gondozotti létszámát 70-en látják el, de a sorból mégis a XI. kerület lóg ki, ahol a 307 ellátandó körüli munkákra 65 teljes munkaidőben foglalkoztatott ápoló, segítő jut.

Mindent összevetve talán nem túlzás kijelenteni, hogy a főváros 435 ezer nyugdíjas vagy egyéb ellátásban részesülő lakosa bajban van, ha segítségre vagy gondozásra szorul, mert az állami intézkedések nyomán egyre nehezebben juthat hozzá a szolgáltatásokhoz. Kérdés, hogy az új összetételű fővárosi és kerületi közgyűlések képesek lesznek-e javítani a helyzeten, marad-e pénzük az idősgondozás állami normatíváinak kiegészítésére. Az elmúlt hetek kormányzati lépései nem sok jóval biztatnak.