N. Kósa Judit: Szecessziós luxus vörös csillaggal

Publikálás dátuma
2019.11.24. 13:39

Fotó: Uvaterv / Fortpean - Adományozó
Ha valóban 1952-ben készült ez a kép, ahogyan a Fortepan időskálája mutatja, akkor csak remélhetjük: senkit sem vegzáltak szabotázs vádjával, amiért a metróépítkezés Kossuth téri felvonulási épületén a MUNKAVERSENNYEL A FÖLDALATTIVA UTÉRT feliratból lába kelt az S betűnek. Ám ha esetleg nem pontos a datálás, akkor könnyen kitalálhatjuk e slendriánság okát. 1954-ben ugyanis olyan hirtelen állították le az egész beruházást, hogy mindenki ott tette le a talicskát és a kalapácsot, ahol épp a bejelentés érte. Holmi hiányzó betűkkel egészen 1963-ig nem is volt érkezése foglalkozni senkinek. De 1952-ben erről még szó sem volt, ellenkezőleg, arról adtak hírt a lapok, hogy míg a föld alatt folyik az alagútépítés, a föld fölött egyre-másra születnek a döntések az egyes megállók művészi kialakításáról. A Népstadion végállomás már el is készült, és lezajlott a Kossuth téren épülő metróállomás tervpályázata. A Magyar Nemzet azt írta: „a Kossuth Lajos tér és az Akadémia utca sarkán lévő üres telken, a szomszédos házhoz csatlakozóan és annak stílusában épül egy irodaház, amelynek Kossuth Lajos téri földszintjéről vezet majd a lejárat a földalatti pályaudvarhoz. Ez a metróállomás az Alkotmány és a magyar szabadságmozgalom jelentőségét emeli ki díszítéseiben.”
Ez a bizonyos tervpályázat alighanem éppen itt, a felvonulási telep mögötti, vörös csillaggal koronázott épületben dőlt el. Wellisch Alfréd műépítész saját tulajdonú luxusbérházát – melybe 1912-ben az otthonát és tervezőirodáját is belekomponálta – 1950-ben már az állam számára, Építésügyi Minisztériumnak állították helyre. Egyúttal lebontották róla a bombatalálattól szétrombolt tetőfelépítményt, és ott is irodákat alakítottak ki, valamint hozzácsatolták a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. mögötte álló, Sebestyén Artúr által tervezett, hasonlóan szecessziós bérházát. Legelőször a Kossuth híd tűnt el erről a térről, amelynek felhajtóját a felvonulási telep jobbján láthatjuk. Aztán a metró építményei következtek, miután 1972 karácsonyán végre átadták a földalattit. Végül a minisztériumi épület változott meg: amikor 2014-ben, immár az igazságügyi tárca otthonaként visszakapta „1944-es megjelenését”. Bánáti Béla építész nagy gondossággal, de inkább érzésre dolgozott, hiszen az eredeti tetőszerkezetnek nem maradtak fenn a tervrajzai.
Szerző

Elviszi a fizetést a lakásbérlés: kiszorulnak a fiatalok a belvárosból

Publikálás dátuma
2019.11.24. 12:00
Lakótelep
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az egyik legdrágább európai fővárosnak számít Budapest mind a lakásárak, mind a bérleti díjak tekintetében. A drágulás nem áll meg, de lassul.
Tovább folytatódott a fővárosi ingatlanár-emelkedés: 2019 első félévében 22,5 százalékkal kellett többet fizetni a lakásokért, mint egy évvel korábban. Igaz, a drágulás üteme az utóbbi hónapokban folyamatosan lassul, és a jegybank előzetes becslése szerint a harmadik negyedévben már „csak” 19,3 százalék lesz az áremelkedés mértéke. Mindez persze csekély vígaszt jelent az új otthonra vágyóknak, akik számára – már a Magyar Nemzeti Bank szerint is – egyre elérhetetlenebb messzeségbe kerül egy lakás megvásárlása. Az idei évben ugyanis jelentősen romlottak a lakásvásárlási lehetőségek, egy új otthonhoz egyre nagyobb összegű hiteleket kell egyre hosszabb futamidőre fölvenni. Nem csoda, hiszen az erős kereslet és a szűkös kínálat miatt 2014 óta 184 százalékkal emelkedtek a budapesti lakásárak, ami jelentősen meghaladta a háztartások jövedelmének növekedését. Az Európai Unió fővárosai között így jelenleg Budapest a hatodik legdrágább város, a régióban pedig csak Prágában magasabbak a jövedelmekhez viszonyított lakásárak. Az első lakásukat megvásárolni szándékozó, fiatalabb generációk számára mindez különösen nagy problémát okoz, hiszen az ő kezdő fizetésük az átlagnál többnyire alacsonyabb. A 30 alatti generáció a belső kerületekből gyakorlatilag „kiárazódott” – fogalmazott az adatokat ismertetve Nagy Márton, a jegybank főosztályvezetője. A budapesti belső kerületekben ugyanis 13 évnyi, a külső kerületekben pedig 9,4 évnyi nettó átlagkeresetre volna szükség egy 60 négyzetméteres lakás megvásárlásához. A 20-30 év közötti, első lakásvásárló fiatalok átlagkeresete alapján vizsgálva viszont a belső kerületekben már 15,4, a külső kerületekben pedig 11,2 évnyi fizetést kellene egy új otthon megvásárlásához maradéktalanul félretenni. Az elmúlt évek lakástranzakcióiból ugyanakkor az is látszik, hogy a fiatalok nem szívesen költöznek a peremkerületekbe, inkább a belső pesti kerületeket választják (leszámítva az évek óta legdrágábbnak számító V. kerületet), feltehetőleg azért, mert onnan könnyebben bejutnak a munkába, és kevesebbet kell ingázniuk. A lakhatás elérhetőségének nehézségeit fokozza, hogy Magyarországon nincs kiterjedt bérlakásszektor, a többség saját tulajdonú ingatlanban él. A bérelhető lakásokat így főként magánszemélyek adják ki rövidtávra, mégpedig a fizetésekhez viszonyítva rendkívül drágán. A budapesti lakásbérleti díjak a nettó jövedelem arányában szintén a hatodik legmagasabbak jelenleg az európai fővárosok között. Egy egyszobás lakás bérleti díja a fizetés 46 százalékát elviszi, míg az unióban csupán a 38 százalékát. Egy családnak is megfelelő, háromszobás lakás bérleti díja pedig már az átlagos fizetés csaknem 79 százalékát teszi ki Budapesten, miközben Prágában és Pozsonyban a fizetés 75, illetve 73  százalékát kell erre elkölteni. Az EU átlag pedig 67 százalék.  A jegybank azt is összevetette, mennyi marad a fizetésből egy háromszobás lakás bérleti díjának kifizetése után vásárlóerő-paritáson mérve. E téren még rosszabb a helyzet, hiszen Athén és Róma után Budapest a harmadik legalacsonyabb értékkel rendelkezik az európai fővárosok között, a fennmaradó jövedelem - vásárlóerő-paritáson - pedig a londonihoz áll a legközelebb. Míg Budapesten és Londonban 290, illetve 299 eurónyi elkölthető jövedelem marad, addig a másik véglet Berlin és Brüsszel, ahol 1009, illetve 960 euró áll még rendelkezésre a lakhatás kifizetése után. A jegybank szerint mindezek alapján a lakhatás drágulása, a lakásvásárlás és a lakásbérlés elérhetőségének romlása már nem csupán szociális, de Magyarország hosszú távú versenyképességével kapcsolatos kérdéseket is felvet. A fővárosi ingatlandrágulás egyrészt az olcsóbb külső kerületek vagy az agglomeráció felé tereli a vásárlókat, ahol az infrastrukturális adottságokhoz képest túlzottan megnőhet a népesség. A budapesti bérleti díjak magas szintje emellett a fiatalok külföldre költözését is ösztönözheti. A megnövekedett árak következtében így a háztartások vagy erejükön felül költenek lakhatásra, vagy pedig nem lesznek képesek a megfelelő lokációjú vagy minőségű ingatlan megfizetésére, emiatt pedig a gyermekvállalás ideje is kitolódhat.  

Brüsszel és London között – nem félúton

 Az európai fővárosok közül továbbra is London és Párizs számít a legdrágábbnak, amennyiben az ingatlanárakat a jövedelmekhez viszonyítva vizsgáljuk. A brit és a francia fővárosban egy átlagos jövedelemmel rendelkező háztartás 22 évnyi jövedelméből képes megvásárolni egy 90 négyzetméteres ingatlant. Budapesten ugyanehhez 15 évnyi kereset szükséges. Ennél többre Londonon és Párizson kívül csak Rómában, Prágában, és Lisszabonban van szükség. A többi visegrádi ország közül Prágában európai összehasonlításban is kiemelkedően kedvezőtlen az ingatlanok elérhetősége: majdnem 18 évig kellene félretenni a teljes fizetést a lakásvásárláshoz. A lakhatás elérhetősége tekintetében jelenleg Brüsszel mutatja a legkedvezőbb képet, ahol a háztartások átlagosan már kevesebb, mint 7 évnyi jövedelmükből képesek saját ingatlant vásárolni.    

Szerző

"Hárommillió ember ellátása nem fontos a kormánynak"

Publikálás dátuma
2019.11.24. 10:28

Fotó: Népszava
Azonos színvonalú alapellátási rendszert hozna létre a Fővárosi Önkormányzat, és aktívabb szerepet vállalna a területén élők egészségjavításában is. Havas Szófia, az Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának alelnöke szerint lépni kell, mert a kormánynak csak az intézményrendszer megszerzése volt fontos, a fenntartással, fejlesztéssel nem törődik.
Már az alakuló közgyűlésen határozati javaslatokat fogadtak el a főváros egészségügyi feladatairól. Nem gond, hogy alig van hatásköre a önkormányzatnak ezen a területen? A főváros valóban nem biztosít semmiféle egészségügyi szolgáltatást, és nem támogatja a kerületek ilyen irányú tevékenységét sem. Ám nem biztos, hogy ennek így is kell maradnia. Önmagában az a tény, hogy a budai kerületekben élők akár három-négy évvel is hosszabb életre számíthatnak, mint a pesti külső kerületek valamelyikébe születettek, azt jelenti, hogy van tennivalója a város vezetésének. Például az is nehezen fogadható el, hogy az ellátások színvonala jó ideje zuhanórepülésben van. Az egykori fővárosi tulajdonú kórházaink pusztulnak, az elmúlt hét évben, mióta a Fidesz államosította őket, nem költöttek a felújításukra, állagmegóvásukra. Az intézmények főigazgatói pedig elvesztették az igazgatás lehetőségét is Viszont van terve a kormánynak az ellátórendszer megújítására, az Egészséges Budapest Program. Hány éve is ígérik? Hat, hét? Amíg csak beszélnek a programról, de nem lépnek, nem tesznek semmit, addig ez az én olvasatomban azt jelenti: hárommillió ember ellátása nem fontos a kormánynak. A főváros viszont ezt nem nézheti tétlenül. Az ön által is említett első közgyűlési határozat egyik pontja, hogy a közgyűlés támogatja a közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer fejlesztését és a kerületi önkormányzatokkal való együttműködést, sőt részt akarunk venni az EBP továbbfejlesztésében is. A szocialisták programjának sarkalatos pontja volt, hogy visszakérik a fővárosnak az államtól Budapest egykori kórházait. Úgy gondolom jobb gazdái lennénk, hiszen amíg ide tartoztak, rendszeresen gondoskodtunk felújításokról, fejlesztésekről is. Az állami működtetés alatt a fővárosi intézmények elestek az évi százmilliós önkormányzati támogatástól, és helyette nem kaptak semmit. Emlékeztetnék mindenkit arra, a Fővárosi Önkormányzat újította meg a Szent Imre és a Heim Pál kórházat, illetve építtetett új műtéti tömböt a Bajcsyba. Ön szerint az állam visszaadná? Úgy tudom, Tarlós István főpolgármesterként nem írta alá az átadás-átvételről szóló dokumentumokat, így a visszavétel nem is olyan elképzelhetetlen. Amíg nincs intézményrendszerük, mit tehetnek a fővárosiak egészségéért? Az alapellátás és a szakrendelők egy része a kerületeknél maradt. Itt mindenképpen van mozgástér. A betegeknek viszont fővárosszerte az a legnagyobb problémájuk, hogy pont akkor, amikor szükségük van rá, nem jutnak a szolgáltatásokhoz. A magyarázat egyszerű, az egészségbiztosító csak meghatározott számú vizsgálatot fizet a szolgáltatóknak, ezért sorba kell állítaniuk az embereket. Ezért a legfontosabb, tennivaló, hogy valamilyen módon javuljon az ellátásokhoz való hozzáférés. A 13. kerület például vásárolt CT berendezést, így az ő szakrendelőjükben rövid várakozási idővel lehet lelethez jutni. Valószínűleg lehet és kell is olyan együttműködéseket kialakítani a kerületek között, amellyel a szabad kapacitások hasznosulhatnak, megelőzve, hogy a pácienseknek más városrészben többet kelljen sorba állniuk. Az ellátási különbségeket is jó lenne pontosan felmérni ahhoz, hogy a város területén nagyjából mindenki ugyanazt a szolgáltatást kapja. S miután az alapellátás önkormányzati feladat, a kerületek könnyedén megállapodhatnak e szolgáltatás egységes keretrendszerében is.
Szerző