Két éve azt mondta, hogy az ellenzék a saját maga paródiája. Most mit gondol?
Egy olyan választási eredmény született októberben, amelyből kiderült: lényegesen jobban szerepelnek az ellenzéki pártok, ha koordinált módon, összefogva indulnak. Kilenc év kellett ahhoz, hogy a szereplők levonják ezt a tanulságot.
Ezek után mi várható? A Momentum például tisztább viszonyokat és kevesebb pártot szeretne, de hallani arról is, hogy új formációk alakulnak a konzervatív oldalon.
A következő választás 2022-ben lesz, ezért jelenleg nem reális az az elvárás, hogy a pártok ezentúl mindent közösen csináljanak, és egyik szervezet se keressen önálló politikai hangot. Az ellenzéki oldal értéke, hogy vannak viták, nézetkülönbségek és ezeket nem a szőnyeg alá söprik, vagy hatalmi szóval elintézik, hanem lejátsszák. A lényeg az, hogy a választásokig döntsék el vitás kérdéseket. Az egész ország és az összes választó érdeke, hogy igazi politikai verseny legyen és ne lehessen tét nélkül hatalmat gyakorolni. Az ellenzéknek az lenne a feladata, hogy találják ki azt a játékszabály-rendszert, amelyben egyrészt egy ideig versenyeznek egymással, másrészt demonstrálják a közös kompromisszumok meghatározásának képességét is, hiszen anélkül nehéz lenne kormányzóképesnek mutatni magukat.
Látja ezt a játékszabály-rendszert?
Még nem, az ellenzéki pártok egyelőre spontán keresik az önálló hangot, olykor még akár egymás kárára is. Ez persze valószínűleg természetes másfél hónappal egy választás után, nagy kérdés, hogy a korábbi kilenc év után most elég lesz-e rövidebb idő a koordináció kialakítására, a már elfoglalt hatalmi pozíciókból.
Orbán Viktor szerint gazdasági szempontból nehezebb idők jönnek, mint az előző években. Egyetért a miniszterelnökkel?
Biztos, hogy nem lesz akkora pénzbőség, mint az utóbbi nyolc évben volt. Az elhúzódó válságkommunikáció miatt talán nem ment át a köztudatba Magyarországon, de az ország régen tudott ennyire dúskálni a pénzben. Persze nem magunk miatt, hanem azért, mert a világban a válság következményeit óriási tömegű pénznyomtatással kezelték a nagy gazdaságok és az ottani pénzpolitikát irányító jegybankok. Sőt, ránk nézve az uniós politikának is pénzdömping volt az eredménye. Az elmúlt két ciklusban elképesztő aranykor volt.
Akkor most jön a válság?
Normális pénzmennyiség mellett kell gazdaságpolitikát folytatni. Ez még nem válsághelyzet, még akkor sem, ha az uniós kohéziós politikából sem várható akkora összeg, mint amennyi eddig jött. Ezentúl nem pénzözönben folyik majd a kormányzás.
Varga Mihály pénzügyminisztert jó szakembernek tartja?
Igen. Azt követően, hogy ő vette át a pénzügyi kormányzást, sokkal kevesebb kiszámíthatatlan kilengés volt. Fiskális szakpolitikai szinten nehéz lenne vitatni, hogy racionális kormányzás zajlik.
A pénzügyminiszter akkor nem „Orbán Viktor bábja”?
El kell különíteni az érdemi szakmai véleményeket a politikai kijelentésekről, persze utóbbi elkerülhetetlen eleme a pártpolitikának, de a pénzügyeket nem ilyen jelzőkkel lehet leírni. Nyilvánvaló, hogy nem folyik kontármunka, hiszen például öt százalékos gazdasági növekedést értünk el a legutolsó GDP-adatok alapján. Az ország jelenleg rövid távon jól használja ki a pénzbőséget.
Mi lesz, ha véget ér a pénzbőség?
Ha elmegy a dagály, látszik, hogy kinek van letolva a nadrágja. Később derül ki, hogy azok a fejlesztések, amelyek az elmúlt években zajlottak Magyarországon, csak rövid időszakra hoztak növekedést, vagy tartósan. Nehéz most erre válaszolni. Az igazi kérdés az, hogy a rengeteg infrastrukturális beruházás mellett a vállalkozások innovációs és növekedési képessége, termelékenysége milyen mértékben javult. Évek óta mondogatjuk, hogy nem elég infrastruktúrát fejleszteni, a humán erőforrás fejlesztése legalább ennyire fontos. Nehezebb időszakban ennek a hiánya megmutatkozhat.
Arról mi a véleménye, hogy a korrupció nem mozgatja meg az állampolgárokat?
Az sajnos általános emberi reakció, hogy amíg mindenkinek megvannak a többé-kevésbé biztonságos életkörülményei, addig a szórványosan hozzáférhető hírekben feltűnő korrupció kevésbé vált ki protest-magatartást. Sőt, ha a választó élete rendben van –, márpedig az általános pénzbőségben nagyjából miért ne lenne a várakozásokhoz képest rendben –, akkor fél a változástól, mert az ismeretlen akár rosszabbat is hozhat. A globális gazdasági konjunktúra burokban tartotta a kormányzatot, de ez nyilván nem lesz mindig így.
Az új városvezetés önt nem kérte fel valamelyik fővárosi cég, vagy bizottság igazgatóságába?
Szerencsére nem, annál jobban ismernek. Önálló cégcsoportot építettem fel az elmúlt években, ez felelősséggel és feladatokkal jár. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt hátra hagyjam és fővárosi cégekbe vállaljak szerepet.
Volt olyan felkérése, amelyet elutasított, és esetleg már meg is bánta?
Ilyen nem volt. Legyünk őszinték: a politika élet talán mostanra zökkent vissza abba a kerékvágásba, ahol újra lehet egyáltalán verseny, az egyoldalú akaratnyilvánítás helyett vitáknak, szakmai véleményeknek, egyéni meggyőződéseknek is helye lehet. Eddig az utóbbi kilenc évben nem erről szólt a politizálás, így nem is nagyon adódhatott olyan lehetőség, amit megbántam volna, hogy elszalasztottam. Egyébként, ha bárki tanácsot vagy segítséget kér tőlem, akkor azt szívesen adok. Ahogy tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt is, úgy most is elmondom a véleményemet és oldaltól függetlenül odaállok olyan ügyek mellé, amelyeket fontosnak tartok.
Most van ilyen?
Több is. Bár pénzügyminiszter voltam egy évig, sosem voltam párttag és mindig abban a hitben ringattam magam, hogy a pártpolitikai csatározásoknak megvan a helye, de az ország stratégiai dolgait közös ügynek kell tekinteni. Állami alapokkal jelenleg is több közös befektetésünk van, sok innovációs, fejlesztési vagy akár kulturális kezdeményezés mellé odaálltunk, és ezt a jövőben is tervezzük, attól függetlenül, hogy ki van hatalmon. Sőt van olyan sportberuházás is, amiről azt gondolom: nem szerencsés, ha politikai viták áldozatává esik.
Mire gondol?
Van egy jogos, kritikus hozzáállás általában a sport, különösen pedig a futballhoz köthető stadionépítésekkel kapcsolatban. Sajnálnám, ha emiatt olyan sportágak véreznének el, amelyek nem voltak túltámogatva, vagy olyan beruházások, amelyek közcélt és például a város zöldítését, vagy akár a tömegsportot is képesek lennének szolgálni. Én az atlétikai stadion beruházást - megfelelő feltételek mellett – nem tartom rossznak, sőt, könnyen található olyan feltételrendszer, amelynek keretében egy kifejezetten jó ügy lehet.
A Puskás Ferenc Stadionról mi a véleménye?
Sok más stadion esetében helytálló a kritika azok szükségességével kapcsolatban, de a Puskás esetében kevésbé. Egy nagy nemzeti stadionnak nyilván van létjogosultsága, ahol sportesemények mellett nagyszabású koncertek, rendezvények is helyet kaphatnak. És ez nem szükségszerűen értékválasztás abban a kérdésben, hogy arra vagy inkább egészségügyre és oktatásra kell költeni, mert értelemszerűen az utóbbiakra is kell, akár azt megelőzően is, de a kettő nem zárja ki egymást.
Az ön cége kreatív emberek innovatív ötleteire épülő vállalkozásoknak segít.
Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ilyen vállalkozásokba fektettünk be. Nem jószolgálati intézmény vagyunk, hanem üzleti vállalkozás, úgy segítjük őket, hogy mi is hasznot akarunk realizálni. De valóban inspiráló a munkám, állandóan világmegváltó ötletekkel foglalkozhatok.
Bajnai Gordonnal mikor beszélt utoljára?
Idén tavasszal, amikor a róla és a kormányáról szóló könyv megjelent. A bemutató sajtótájékoztatón én is részt vettem. Le szoktunk ülni egyébként bizonyos időközönként és megbeszéljük, hogy kivel, mi történt. Az üzleti pályánk nem találkozik, viszont az egy év közös küzdelem kialakított egyfajta beszélgető-viszonyt, amelyet fenntartunk.
Bajnai is az üzleti élet felé vonult, de ő nyíltan kampányolt Karácsony Gergely mellett.
Amikor kormányzati pozíciót viseltem, akkor sem voltam különösebben aktív a kampányokban. A véleményemet most is elmondtam volna, ilyet viszont nem kértek tőlem. A politikai kampány persze nem szakértői véleményekről szól, hanem személyes kiállásokról. Így viszont maradhattam átlagos választó.
