Előfizetés

Guggenheim-unoka az idei év Moholy-Nagy-díjasa

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.11.22. 16:10

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Peggy Guggenheim unokája, a velencei gyűjtemény igazgatója kapta idén a Moholy-Nagy László eszméihez méltó alkotók munkáit díjazó elismerést.
2006-ban, amikor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem a világhírű magyar alkotó nevét felvette, az intézmény vezetése arról is döntött, hogy névadójának szellemiségéhez méltó alkotókat, művészeket, kutatókat díjazzon évente, így örökítve tovább Moholy-Nagy László szellemiségét. A világhoz fűződő viszonya, a különböző médiumok használata, rendszerben való gondolkodása és alkotása ma érvényesebb, mint valaha, és példaértékű alapállást testesít meg – hangzott el a csütörtök esti díjátadó ünnepségen, ahol Karol P. B. Veil kurátor, a velencei Peggy Guggenheim Gyűjtemény igazgatója, a Solomon R. Guggenheim alapítvány olaszországi vezetője vehette át az elismerést. Karole P. B. Vail a hatalmas kritikai és közönségsikert aratott Moholy-Nagy: Future Present három állomásos retrospektív kiállítás vezető kurátora volt 2016-ban, amely a XX. század egyik legnagyobb hatású magyar művészének életművét mutatta be az Egyesült Államok három vezető művészeti múzeumában: a New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeumban, az Art Institute of Chicago-ban és a Los Angeles County Museum of Art-ban.
A kapcsolatom huszonöt évvel ezelőtt kezdődött Moholy-Nagy Lászlóval, amikor először találkoztam a munkáival a Guggenheim Múzeumban, amely fontos gyűjteményt őriz tőle – mondta lapunknak a díjazott. – Később, amikor Hilla Rebayről, a Museum of Non-Objective Painting (amely a Solomon R. Guggenheim Múzeum elődje volt) alapító igazgatójáról készítettem elő egy kiállítást, a kutatás során felfedeztem, hogy Moholy-Nagy és Rebay találkoztak 1930 körül. Rebay 1927-ben jött Amerikába és 1928-ban találkozott Solomon R. Guggenheimmel. Ezt követően vált az ő tanácsadójává és jelentős szerepe volt a nonfiguratív és absztrakt művészeti gyűjtemény kialakításában. Rebay gyűjtötte Moholy-Nagy műveit, ám nem a fotográfiára, hanem a festményekre, papír művekre és szobrokra fókuszálva. A művész munkája szinte mindig látható volt, beleértve a plexiüveg darabokat, ám Rebay és Guggenheim nem vette a gyűjteménybe egyik fotóját sem, noha a művész le is fényképezte Guggenheimet 1930-ban Berlinben – részletezte a kurátor. Hangsúlyozta, lenyűgözték Moholy-Nagy művei, s érdekesnek találta, milyen könnyedén mozgott a képző- és az alkalmazott művészet között, miközben új látásmódot keresett, összekapcsolva az életet művészettel és technológiával. – Izgalmas volt, ahogy elkezdtük a múzeum „rámpáin” elhelyezni a műveit. Megindító élmény volt. Úgy éreztem, mintha a múzeum Moholy-Nagy számára épült volna. Az építészeti vonalvezetés gyönyörűen működött a munkáival együtt.
A Moholy-Nagy László munkásságát bemutató kiállítás sikerét követően, Karole P. B. Vailt 2017-ben kinevezték a velencei Peggy Guggenheim Gyűjtemény és az olaszországi Guggenheim Alapítvány igazgatói posztjára. A kurátor Peggy Guggenheim unokájaként gyermekkora óta jól ismeri és különleges kapcsolat fűzi a gyűjteményhez és az annak otthont adó kastély épületéhez, kertjéhez. Peggy Guggenheim legendává vált: megalapította a gyűjteményt, letelepedett Velencében, majd otthonát és gyűjteményét a Guggenheim Alapítványra hagyta. Azt gondolta, az ott található alkotásoknak mindenki számára elérhetőnek kell lenniük, és nem maradhatnak magánkézben. Karole P. B. Veil hangsúlyozta, az intézmény határozott oktatási misszióval is rendelkezik – Fontos a fiatalabb generációk számára, hogy minél többször látogassák a múzeumot – és persze más múzeumokat is –, hogy kapcsolatba lépjenek a művekkel, workshopokon vegyenek részt, és a saját szemükkel fedezzék fel az alkotásokat. A Peggy Guggenheim Gyűjtemény időszaki kiállításokat is szervez, és rendszeresen változtatjuk az állandó gyűjteményt is: élő organizmus, s lényeges, hogy eleven és dinamikus maradjon. A kurátor szerint ugyanakkor a Guggenheim múzeumi hálózata hozzájárul az egyes intézmények ismertségéhez is. Úgy véli, minden Guggenheim múzeum saját identitással rendelkezik: – a New York-i Frank Lloyd Wright ikonikus spirális épületével, a Bilbao-i Frank Gehry mesterművével, valamint a Peggy Guggenheim Gyűjtemény Velencében, amely egyedülálló ékszer a világ talán leggyönyörűbb városában. A Guggenheim csillagzat erős és ragyogó.

Andy Vajna filmes gyűjteményei is szerepelnek a Nagyházi Galéria árverésén

Népszava-MTI
Publikálás dátuma
2019.11.22. 15:58

Fotó: Illyés Tibor / MTI
A tételek között szerepelnek Alan Parker angol filmrendező, producer Andy Vajnának készített rajzai és jegyzetei, a Rambo-filmek kései, valamint a Die Hard és a Rambo forgatási képei.
Andy Vajna (1944-2019) gyűjteményét és filmes relikviáit is elárverezi régi mesterek, 19. és 20. századi festmények, műtárgyak, bútorok és ékszerek mellett a Nagyházi Galéria jubileumi, 250. karácsonyi aukcióján. Andy Vajna több mint 200 tételből álló kollekcióját december 7-én bocsátják árverésre – hangzott el a pénteki budapesti sajtótájékoztatón. Az aukció bevételének egy része jótékonysági célt szolgál, melyet Andy Vajna özvegye a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központja számára adományoz és ebből az összegből kapnak végkielégítést az elhunyt producer egykori munkatársai. A tételek között szerepelnek Alan Parker angol filmrendező, producer Andy Vajnának készített rajzai és jegyzetei, a Rambo-filmek kései, valamint a Die Hard és a Rambo forgatási képei. Mindezek mellett lehet licitálni Andy Vajna személyes tárgyai, bútorai közül a hongkongi időszakából származó kínai bútorokra és arra az ebédlőasztalra a hozzá tartozó székekkel együtt, amely gyakori helyszíne volt a producer házában tartott megbeszéléseknek. Az íróasztallá alakított rulettasztal korábban a kaszinós irodájának meghatározó bútora volt. Napi használati tárgya volt az a Thaiföldről származó szivardoboz, amelyben a kedvenc szivarjait tartotta.
A személyes használati tárgyak közül a legértékesebb tétel a Bentley Continental GTC kabrió, amelyet a producer még 2007-ben vásárolt az Egyesült Államokban. Művészeti gyűjteményéből kiemelkedik Munkácsy Mihály 1880-ban készített Krisztus Pilátus előtt (Tanulmányfejek) című képe, amelynek kikiáltási ára 28 millió forint. Ezen kívül több Kovács Margit-alkotást is elárvereznek. Licitálni lehet Andy Vajna filmproduceri munkásságának fő állomásait, kapcsolatait, barátok, munkatársak, színészek, rendezők együttműködését dokumentáló fotókra, plakátokra és filmes kellékekre. A fotókon sok más mellett Robert Redford, Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Jeremy Irons, Madonna, Demi Moore, Alan Parker, Sean Connery, Samuel L. Jackson tűnnek fel. Mindezek mellett árverésre bocsátják a producer ma már ritkaságnak számító videókazetta- és DVD-gyűjteményét is. Lengyel László művészettörténész arról beszélt, hogy az aukciósház jubileumi árverésén több mint ezer tárgyra licitálhatnak az érdeklődők sokféle műfajban. A közlekedés iránt érdeklődők számára ajánlják az aukció legrégebbi tárgyát, az 1400-as évek közepén készült reneszánsz kereket, amely technikatörténeti szempontból is különlegesnek számít. A tételek közül felhívta a figyelmet az anyag legkorábbi alkotására, a késő manierista, kora barokk nagymesternek, a lombardiai Cesare Procaccininek az alkotására, valamint Francesco Fontebasso, a velencei késő barokk egyik kiemelkedő mesterének művére és egy ismeretlen holland mester tengeri csatát megjelenítő festményére.
Nagyházi Marietta, az aukciósház vezetője felidézte: a galéria 1984-ben alakult Budán, 1994-ben költöztek Pestre, a Balaton utcába. A Nagyházi Galéria volt az első magánkézben lévő aukciósház Magyarországon. 1994 áprilisában rendezték első árverésüket a londoni Sotheby's aukciósház közreműködésével, huszonöt év alatt több mint százezer tárgyat árvereztek el. A galéria kollekcióiból és aukcióiból a magángyűjtemények mellett állami és külföldi múzeumok gyűjteményeit is gyarapították. A galéria profiljába a festmények mellett bútorok, szőnyegek, iparművészeti tárgyak tartoznak, Andy Vajna gyűjteményének köszönhetően pedig filmes relikviákkal bővül a kínálatuk – mondta az aukciósház vezetője. A galéria jubileumi karácsonyi árverését december 3-án, 4-én, 5-én és 7-én tartják Budapesten.

Az elvetemültség nem ismer határokat

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2019.11.22. 11:10

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Gergye Krisztián koreográfus-rendező a legkülönbözőbb műfajokban alkot a családi drámától a báboperán át a musicalig. Úgy véli, az elmúlt időszakban a független kulturális területen szűkült a tér, de reméli, hogy hamarosan ez a szféra is fellélegezhet.
Legújabb bemutatója, a „Mit tennél, ha ma meghalnék?”, amit rendezőként jegyez egy családi dráma. Hogyan talált rá a témára? A Másik Oldal, (Farkas Róbert) és a Nézőművészeti Kft ( Gyulai Eszter) kértek fel, hogy közösen valósítsuk meg ezt a nagyon érzékeny társadalmi témát feldolgozó előadást. Egy hiperaktív kamaszfiú és az őt egyedül nevelő édesanyjának a története ez, amelyben bár kilátástalannak tűnő élethelyzetek merülnek fel, és megoldást sem igazán lehet rá találni, annyit legalább megtehetünk, hogy beszélünk róla, amivel talán a társadalom, és a mindenkori hatalom közönyét, és az előítéletességeinket próbáljuk leleplezni.   A darab felveti, hogy lehetséges-e egyáltalán jól szeretni. Mit gondol erről? Előbb próbáljunk meg talán szeretni, és utána feltehetjük magunknak a kérdést, hogy jól vagy rosszul csináljuk -e. A valódi szeretet sokkal inkább folyamat, amikor a folyton változó előjelű történések kontextusában, a másikra tudunk figyelni, hogy a másikért szeressem azt, akit szeretek, ne magamért, és akár a történtek dacara is szeretni bírjak. És akkor meg nem beszéltem arról, hogy miféle formába tudom ezt önteni, hogy tudom kommunikálni, ki tudom-e fejezni, és persze szeretjük-e eléggé önmagunkat, hogy másokat is önmagukért szerethessünk. Az előadásban számtalan olyan helyzetbe keverednek a szereplők, ahol szinte lehetetlenné válik a szeretet, ők azonban ezt soha nem kérdőjelezik meg. A Cafe Budapesten látott, illetve az egri kamaraopera-fesztiválon a hétvégén is műsorra kerülő „… és Echo” című produkciójának a műfaja viszont bábopera. Ezt hogy értsük? Talán pontosabb a kamaraopera meghatározás, igaz tényleg nagy szerepet kap benne egy báb, de elsősorban az összművészetiségre, illetve a műfaji párhuzamok hangsúlyozására törekedtünk. A titka is ez ennek az előadásnak, hogy nem rivalizálnak egymással a műfajok, illetve nincsenek egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban, inkább egyfajta műfaji szintézist alkotnak. A zene, a színészet, a báb, a költészet, a tánc, az ének és az opera mind párhuzamokat képesek alkotni, amely már csaknem éteri hatást kelthet.
Ez tudatos célkitűzés volt? Az elején, amikor Vizin Viktóriával elkezdtünk mono operában gondolkodni, már efelé mentünk. Viktóriával együtt írtuk a librettót, amelybe többek között Weöres Sándor és Ovidius szövegeit is beemeltünk. Végig arra figyeltünk, hogy a műfajok kéz a kézbe kísérjék egymást. De előbb kérdezett rá a bábra. Ez a műfaj önmagában képes szintézist teremteni, ahol halott anyagok életre kelnek, lelket kapnak. Megjelenik a meztelenség is a színpadon, de ebben az esetben a bábot meztelenítik le. Miért? Ha egy élő testet meztelenítünk le a színpadon, ami egyébként tőlem nem áll távol, akkor a kontextussal nagyon óvatosan kell bánni, hogy ne csupán öncélú polgárpukkasztó eszközzé váljon. Egy báb viszont azonnal belevisz a lelki lemeztelenedésbe, ugyanakkor megrázóan utal a kiszolgáltatottságra, a megalázottságra, hiszen egy báb nem tud visszaütni.   Több korábbi előadásban ön is levetkőzött a színpadon. Kaptam is támadásokat, miközben nem gondolom, hogy ez a XXI. században provokációnak számítana. Sohasem magamutogatásból vetkőztem a színpadon és nem azért, hogy érdekes legyen. Mindig a színpadi mű hitelét keresem és ha ehhez a meztelenségre van szükség, akkor miért ne élnék annak a szabadságával.   Mit tapasztal, a közönség mennyire nyitott a kortárs alkotások befogadására? Egyre nyitottabbak a nézők. Erős figyelmet érzékelek. A kamaraoperánkat pedig gyakran úgy fogadják, mint egy festményt, szabadon merik engedni az asszociációikat és az érzéseiket, A kultúrpolitikai változások, az előadó-művészeti tao megszüntetése, a függetlenek nehezebb helyzete mennyire hat ki az alkotói munkájára? Szűkül a tér! A tao megszüntetése miatt kevesebb lehetőség jut a bátrabb műfajoknak. Az ember talál azért magának elszigetelt felületeket, ahol szabadon tud dolgozni. Sokszor hivatkoznak a közönségigényre, de szerintem ez ostobaság, én nem szeretném hülyének nézni sem a nézőket, sem önmagamat. A mostani rendszer a komfortszórakoztatás irányába próbál minket lökdösni. Hogy lehet ez ellen védekezni? A projektekre összeálló saját társulatommal pályázunk az államnál, nem az MMA-nál, hanem az NKA-nál és más helyeken. Még vannak felületek, még vannak lehetőségek. Kompromisszumként felvetődik az öncenzúra, de én ezzel a legkevésbé foglalkozom, a saját utamat járom. De nem tudok csak a saját kortárs művészetemből élni, ezért alkalmazott koreográfiákat is vállalok, illetve színházi előadások mozgásterveit is készítem, ezek szintén fontos részei az alkotói lényemnek. 
Több műfajban dolgozik a kamaraoperától a musicalig. Hol a határa annak, hogy mit vállal el? Szeretem ezt a csapongást. Egyik nap a Pál utcai fiúkat koreografáltam, a másik pillanatban Salamon Eszter táncosa vagyok, a darab egyébként decemberben látható majd Essenben. A szülővárosomban, Kőszegen készítettem egy szólót, amely személyes vallomás. A külföldi lehetőségek megmentenek attól, hogy csapdában érezzem magam! Jó elmenni, azért, hogy itthon se lássa annyira feketének az ember a saját életét. Korábban az előadásaiban nyílt politikai gesztusok is szerepet kaptak. Ez már szinte eltűnt, miért? Lehet, hogy előbb csináltam, mint kellett volna. Akkor azoknak az abszurditások megjelenítésének, amelyek mára hétköznapi gesztusokká váltak, még volt létjogosultsága. Kaptam is érte támadásokat. De sajnos az akkor brutálisnak tűnő gesztusaim mára nevetséges karikatúrákká váltak. Akkor érzékeltem valamit a világból, amelyre szerettem volna reflektálni, most már inkább befelé fordulok. A belső értékrendemet nem szeretném elveszíteni. Belül legalább nem kell kompromisszumot kötnöm. Az önkormányzati választások után ön szerint várhatóak változások a kultúra, illetve a kultúratámogatás területén? Kicsit fel lehetett lélegezni, és reménykedem. Bár az elvetemültség nem ismer határokat, talán most egy kicsit nehezebb lesz nekik félresöpörni.

Névjegy

2001 óta készít önálló koreográfiákat, eleinte projekt-jelleggel, később állandó alkotótársakkal, és saját társulata tagjaival (Gergye Krisztián Társulata). Dolgozott korábban a Nemzeti Színházban és budapesti és vidéki teátrumokban, mint alkalmazott koreográfus. Több előadást rendezőként jegyez. Külföldre is gyakran hívják táncprodukciókba.