Kiút a cigánysorról

Sok munkahelyre azért nem veszik fel a legszegényebbeket, mert az állásinterjún nem értik a számukra idegen szavakat, nem tudnak tesztet kitölteni. Nekik segít egy újszerű program.

Enikőt két gyerekkel hagyta egyedül a férje, egy másik nő miatt, a legnagyobb nyomorban, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyecsed cigánytelepének közepén. Addig sem éltek nagy lábon, de ezt követően szinte nyomorogtak, hiszen az alig ötvenháromezer forintos közmunkás bérből, és a kicsik után járó szűkös családi pótlékból nemigen futotta többre tésztánál, krumplinál. Anyósa házában laktak, így nem kerültek az utcára, de a rezsit és minden egyebet neki kellett kigazdálkodnia – a felhalmozott hátralékok miatt mind gyakrabban fenyegette őket annak a veszélye, hogy kikapcsolják náluk az áramot.

A fiatalasszony korábban csak a tyukodi konzervgyárban dolgozott bejelentett alkalmazottként, de ez mindig csak időszakos munka volt, s addig tartott, amíg feldolgozták a környékben felvásárolt zöldséget, gyümölcsöt: a téli és tavaszi hónapokban már nem jelentett biztonságot. Nem akart így élni, s legfőképp azt nem akarta, hogy a gyerekei is ilyen körülmények között nőjenek fel, nem látva kiutat a cigánysori létből. Ezért vett egy nagy levegőt, bekopogott a nagyecsedi szegregátumban lévő közösségi házba, és Balázs Ferencnétől, a Kiútprogram mentorától kért segítséget, aki a helyiek csak Vicunak hívnak.

– Láttam rajta, hogy nagyon erősen akar változtatni az életén, s ez segített legyűrni azokat az akadályokat, amik ott tornyosultak előtte – mondja mentora. Szavai szerint egy olyan asszonynak, aki szinte az utcájából is alig mozdult ki, egy másik városba elutazni is nagy kihívás. Enikő egyedül el sem mert volna menni egy állásinterjúra. A mélyszegénységben élők számára egy ilyen szituáció nagyon idegen. Balázs Ferencné példaként említi, hogy semmit nem értenek azokból a szavakból, amiket egy HR-es használ: motiváció, monotónia-tűrés, karrierlehetőség. A Kiútprogram tagjai az álláshirdetésekre való jelentkezés előtt egy, a képességeket és készségeket mérő tesztet írnak, ami jellemzően logikai, matematikai és szövegértési feladatokból áll – hasonlóan a gyárak felvételi tesztjeihez. Ezek olyan képességeket és tudást mérnek, amellyel általános iskola után mindenkinek rendelkeznie kéne, de a városszéli szegregált iskolákban végzettek közül sokak tudása nem üti meg ezt a szintet. S hiába van Mátészalkán, Nyírbátorban jóval több munkalehetőség, mint Nagyecseden, a képzetlen, gyakran a nyolc általánost is csak bukdácsolva elvégzett romák előtt ezek miatt az akadályok miatt még egy összeszerelő gépsori feladat is álomnak tűnik.

Az adatok beszédesek. A Kiútprogram munkatársai több, térségbeli gyárral is felvették a kapcsolatot, s tavaly ősz óta hatvannégy embert „ajánlottak ki”. Hatvankilenc tesztírás történt – volt ugyanis, aki több helyre is bejelentkezett – s ebből ötven nem sikerült. Ez a kétharmados negatív arány a már említett tudásbeli hiánynak köszönhető, a Kiútprogramnak viszont nincsen kapacitása hosszú távon képezni a jelentkezőket. Gyorstalpalóra, az adott gyári állásinterjúra való felkészítésre van csak lehetőség, amiben egy önkéntes is segíti a szervezetet. A tizenkilenc sikeres tesztíróból ötöt nem hívtak be következő fordulóra – hogy miért, arról nem kaptak visszajelzést, így az okot nem sikerült kideríteni. Másik öt, felvételt nyert jelentkező családi problémák miatt, vagy épp bizonytalanságból, félelemből végül nem vállalta el az állást. Kilencen munkába álltak, kettőjüknek a próbaidő alatt felmondtak. Heten maradtak, akik azóta is tartósan az adott munkahelyen dolgoznak. Ez a statisztikai arány a szakértők szerint „bőven megfelel” a hasonló programok mutatóinak, miközben a Kiútprogram költségvetése és kapacitása is jóval kisebb a szokásosnál.

Enikő és társai esetében a felkészülést eleve azzal kezdik, hogy gyakorolnak, és szituációs játékokban modellezik a lehetséges kérdéseket, s az arra adandó válaszokat. A kétgyermekes anyuka példája is mutatja: ha ezen a bürokratikus és gyakran gépies válaszokat követelő akadályon sikerül túljutniuk, a munkában már megállják a helyüket. Enikőt felvették a mátészalkai Flabeg gyárba és havi 200-250 ezer forint közötti nettó fizetést kap a három műszakos munkáért, attól függően, hogyan van beosztva. Sikerült lakáshitelt felvennie, és már nincs kiszolgáltatva az őt elhagyó férj édesanyjának, hisz elköltözhetett annak házából. Sőt, nemcsak onnét, de a romatelepről is, aminek jelentőségét fokozza, hogy iskolás korú gyermekei vannak: ők már egy másik lehetséges jövőt látnak maguk előtt, mint azelőtt, hogy édesanyjuk elhelyezkedett volna a gyárban.