Az ellenzék órák óta mást sem tesz, csak elmondja a véleményét, és erre akkor is megmarad a lehetősége, ha elfogadják a most tárgyalt előterjesztéseket – így érvelt Boldog István fideszes országgyűlési képviselő azt bizonyítandó, hogy mekkora demokrácia van a parlamentben. A mondat abban a vitában hangzott el, amely az ellenzék megregulázását szolgáló törvény módosításáról szólt, és amely egész éjszaka, reggelig zajlott a Házban.
A terv, amely jelentősen korlátozná a képviselők jogait, és növelné az ellenzék fenyegetettségét, újra felvetette annak kérdését, hogy vajon van- értelme ilyen körülmények között dolgozni a parlamentben, nem lenne-e helyesebb, ha a Fideszt – a világ szégyenére – magára hagynák az ülésteremben. Mostanság Hadházy Ákos a legerősebb szószólója ennek a megoldásnak, de politikai elemzők között is akad, aki ezt a nézetet képviseli. Nem szabad hagyni, mondják, hogy Kövér László folyamatosan megalázzon mindenkit, aki nem a Fidesz tagja, illetve azt sem, hogy Orbán Viktor szellemesnek vélt válaszokkal térjen ki a neki feltett kérdések elől.
Elfogadom: az Országgyűlés vajmi kevés hasznot hoz az ellenzéknek, és az is kétségtelen, hogy nehéz elviselni, ahogy velük szemben a hatalom viselkedik. Irritáló, ha a miniszterelnök boldog karácsonnyal válaszol a neki feltett kérdésre, mint ahogy azt is, ha érdemi felelet helyett olcsó poénokkal és sértő megjegyzésekkel replikázik. Ez a gyakorlat láthatóan nagy tetszést arat a saját körében, különösen Semjén Zsoltot tudja jókedvre deríteni, de a többi képviselő is hálásan nevet a miniszterelnöki poénokon. Vagy éppen komor arccal, sűrűn bólogatva hallgatják végig az orbáni mondatokat, amelyek még véletlenül sem a kérdés lényegéről szólnak. Ilyen körülmények között van alapja a felvetésnek: minek helybe menni a pofonért, minek asszisztálni az állampárt törvénygyárához?
Igen ám, de mi van a másik oldalon? Milyen más lehetőség nyílik szembe nézni a miniszterelnökkel, kérdést feltenni neki? Az önkormányzati választás eredménye azt mutatja: nagyon is kifulladóban van az a politika, amit a Fidesz követ, egyre inkább bizonyossá válik, csak ahhoz a kétmillió emberhez ér el, aki az ő feltétlen híve. A többség ma már igenis látja, hogy ez az út hova vezet, látja, hogy a Borkai-szindróma országos jelenség. És átlát a kormányfő üres szólamaim, halványuló poénjain. Ezért kell kihasználni minden lehetőséget, minden apró felületet az ellenzéknek, így a látszólag értelmetlen parlamenti jelenlétet is.
Az Orbán-rezsim – lásd Jászberény – kifáradóban van, nincsenek új ötletek, nem is nagyon lehetnek egy olyan rendszerben, amelyről nap mint nap kiderül mennyire korrupt. És éppen ezért válnak a parlamentben a hatalom oldaláról érkező kioktatások, fölényeskedések kontraproduktívvá; a társadalom tisztában van vele, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Hiába akarja tehát a kétharmados többség megfosztani jogaitól a kisebbséget, láthatóvá vált, hogy egy jól szervezett, Orbán irányította kisebbség kifosztja a többséget.