Magyarországon új nőképre van szükség, mert ami most van, azzal a jobboldali-konzervatív kormány tudatosan meg akarja osztani a társadalmat. Ám egyre kevesebb asszony fogadja el, hogy elnyomják, mert tudja, hogy egyesült erővel véget lehet vetni a régi szerkezeteknek és új megoldásokat lehet találni. Jelenleg ugyanis a női nemnek többnyire alulértékelt és rosszul fizetett szakmák jutnak, ahol nehezek a munkakörülmények, ennélfogva erősen függ attól, mennyit keres a családban a férfi. A magyar nők 13, 6 %-a a szegénységi küszöb alatt vegetál, arányuk azonban már 40 %, ha a gyereküket egyedül nevelő anyákat vesszük.
Jelenleg csupán az asszonyok nem egészen 65 %-a dolgozik, míg a férfiaknál ez az érték 81 %. A két nem keresete között a különbség 17 %. Az EU egyenjogúsági rangsorában Magyarország az utolsó előtti helyen áll, ami sokat elárul a nők hátrányos helyzetéről. Ideértve az egyik legsúlyosabb gondot, hogy odahaza minden munka rájuk hárul, ideértve a gyerekek, illetve a gondozásra szoruló szülők ellátását. De az is nagy baj, hogy mind több asszony egyáltalán nem tud elhelyezkedni, főként vidéken. Így otthon maradnak, ám ez a modell átöröklődik az utódokra.
A nagy cégeknél a igazgatósági tagoknak csupán 15 %-a nő. Még drámaibb a helyzet a politikában: a mostani kormányban mindössze két asszony található, amivel az ország sereghajtó az unióban. A hatalom retorikája anyaszerepre kárhoztatja a nőket. Eszerint az a feladatuk, hogy szüljenek és így oldják meg a demográfiai gondokat. A kabinet a gender-elméletet veszélyesnek tekinti a keresztény értékek szempontjából. A gyerekvállalásra ösztönző programok egy szakember szerint leginkább azoknak a családoknak kedveznek, amelyek már amúgy is jobb anyagi helyzetben vannak.
Az autóipar bajai árnyékot vetnek Kelet-Európára, mert ezeknek az üzemeknek a betelepülése ugyan sokat segített ezeknek az országoknak, hogy megszabaduljanak a szocializmus hátrányos gazdasági örökségétől, ám az iparág nagy változások elé néz a kereslet, illetve a technológia terén. Idestova másfél éve lassul a termelése. Ebben a folyamatban leginkább Szlovákia az érintett, Magyarország a 2. a sorban, mind a gyártás GDP-részarányát, (11,4 %), mind az exportban elfoglalt hányadát tekintve. (24,2 %). Vagyis jelenleg még a növekedés motorja, de ebből hamar gond lehet. Az EBRD fő közgazdásza azt jósolja, hogy leállhat a terjeszkedés.
A gyárak, amelyek viszonylag jó pénzt fizetnek, abban is segítettek, hogy lassuljon az emberek kivándorlása. Magyarországon az egy főre jutó bruttó hazai termék a nyugati átlag 68 %-a, Bajorországban ezzel szemben 144 %. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a keleti államok meddig támaszkodhatnak zavartalanul az autógyártásra. Nem látszik a megélénkülés, sem idén, sem jövőre. A hanyatlás részben a szigorúbb környezetvédelmi szabályokból ered, de kihatott a világgazdasági kereslet gyengülése is. Ez pedig alacsonyabb növekedésben, kevesebb új munkahelyben és az export visszaesésében csapódik le a földrész keleti felén.
A kilátásokon csak ront, ha Donald Trump amerikai elnök valóban vámokat vet ki az európai kocsikra. Emellett jó pár piac telítődni látszik, viszont nő a kereslet az olyan modellek iránt, amelyek kevesebb széndioxidot bocsátanak ki. Ezzel párhuzamosan az üzemek egyre inkább automatizálják az összeszerelést. Ezen kívül a járműholdingok keresik, hogy hol van még olcsóbb munkaerő, mint az egykori kommunista országokban. Azaz itt az idő, hogy a régió utánanézzen, mi lehet a fejlődés új motorja.
Szó sincs már „keleti tömbről”, az új uniós tagállamok gazdaságilag nagyot teljesítettek. Úgyhogy egyáltalán nincs okuk a szégyenkezésre, ám eredményeik nagyobb elismerést érdemelnének nyugaton. De ott még mindig sokan lenézően kezelik Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, szegény rokonként kezelve őket, akik a Vasfüggöny mögött megrekedtek a fejlődésben. Ez a hozzáállás azonban nem egyszerűen leereszkedő, hanem téves is. Mert ugyan keleten bizonyos tekintetben másként járnak az órák, hiszen teljes mentalitásváltásra nem elég egy nemzedéknyi idő. De gazdaságilag jól áll a régió, főleg a V4-ek társasága.
A felemelkedést alátámasztják a számok. Az egykor szegényháznak számító Lengyelország egy főre jutó gazdasági teljesítménye a kezdeti 21 %-ról immár a német szint 58 %-ára emelkedett. A csehek pedig 75 %-nál tartanak. Azon kívül a régió növekszik jelenleg a legerőteljesebben Európában. Nemigen látszik, hogy a fejlődés túlfűtött volna, azaz folytatódik a felzárkózás. Vannak persze árnyoldalak, így a város és falu közötti különbség, ami kiterjed a bérekre is.
A szénre támaszkodó kelet-európai gazdaságok bölcsen teszik, ha nem uniós támogatásból szándékoznak átalakítani energiatermelésüket, mert vezető EP-tisztségviselők ellenzik, hogy az új tagoknál a nyugati adófizetők pénzéből tegyék környezetbarátabbá az ágazatot. Miközben a klímacélok elérése kapcsán heves költségvetési viták várhatók, Strasbourgban a Környezetvédelmi Bizottság francia, kormánypárti vezetője arra figyelmeztet, hogy a Kelet legfeljebb egyszámjegyű összegre számíthat abból az új alapból, amely azt szolgálja, hogy az EU 2050-re elérje a nulla kibocsátást. Azaz Varsó és a többi érintett kormány számára célszerűbb, ha azt igyekeznek elérni, hogy az egész közös büdzséből a következő hét évben több jusson zöld célokra.
A nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a gazdagabb államok, Párizson kívül pl. Hollandia és Svédország nemigen szeretnének nagy pénzeket nyomni Keletre, az hiába is érvel azzal, hogy mindenki másnál keményebben érinti a tervezett klímasemlegesség. Így jobb, ha felkészül arra, hogy az agrár-, illetve felzárkózási alapokból csoportosítanak át egy részt. A már idézett francia illetékes, Pascal Canfin arra is rámutatott, hogy a most induló alapból csak az elmaradott széntermelő körzeteket szabad finanszírozni. A zöld beruházásokra, illetve a munkaerő átképzésére máshonnan kell előteremteni a forrást.
A Bizottság próbálja meggyőzni Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot, hogy csatlakozzon a 2050-re meghirdetett célhoz. De azok biztosítékokat szeretnének, hogy nem sújtja őket aránytalanul az áttérés, hiszen várhatóan sokan elvesztik állásukat a szénhidrogénekre épülő ágazatban. Ursula von der Leyen legalább 15 milliárd euróból akarja létrehozni az alapot és abban bízik, hogy ekkora keret láttán a három kormány beadja a derekát az alig két hét múlva esedékes EU-csúcson, amely időben egybeesik majd az ENSZ madridi klímaváltozási konferenciájával. Canfin azonban máris kilátásba helyezte, hogy Varsónak politikai következményekkel kell szembenéznie, ha többet akar és ezért netán beveti a vétót.
Az EU balkáni nyitásának megtorpedózásával Emmanuel Marcon megváltóból egységbontó lett. Kinyilvánította, hogy a térség államai számára nem lát helyet az unióban, pedig azoknak megfelelő kilátásra van szükségük, mert különben Kína és Oroszország nyomul be a vákuumba. Vagyis a francia elnök ugyan komolyan gondolja, hogy létre kell hozni az egységes és erős Európát, ám ezt a gaullista felfogásnak megfelelően Párizs vezetése mellett képzeli el. Irányadóként lép fel a földrészen, ily módon barátibb viszonyt sürget az oroszokkal, és nem okoz neki gondot, hogy közben a keleti kormányok orrára koppint, noha azok már így is ideológiai harcban állnak Brüsszellel. Azaz azt bizonyítja, hogy idejétmúlt hatalmi politizálást folytat és ezzel károkat okozott az uniónak.
Mindazonáltal Észak-Macedónia és Albánia felvételi tárgyalásainak megtorpedózásával fontos dolgot pendített meg, hiszen az EU már ma sem úgy működik, ahogy kellene. A keleti bővítés súlyos gondokat idézett elő. Magyarország, Lengyelország és Csehország eltér a közösség nem katolikus alapfelfogásától. Románia pedig azt bizonyítja, hogy egy kleptokrata állam is tag lehet. A balkáni csatlakozás idáig légvárnak bizonyult, a határidő jelenleg nagyjából úgy hangzik: soha napján, kiskedden. Csakhogy ez kiöli az ambíciót a jelentkezőkben. Pedig fel lehetne ajánlani nekik a társulást. Tagjai lehetnének pl. az Európai Gazdasági Térségnek, az is sokat lendítene rajtuk, pontos, teljesítendő kikötésekkel. Norvégiának mind a mai napig ez a státusza.
Természetesen a nyugat-balkáni országok messze vannak attól, hogy az emberi jogok, a jogállam, a fékek és egyensúlyok helyzete alapján beférjenek az EU-ba. A térség jó 100 éve tűzfészek a kontinens szélén. Ám Európa mégsem lehet közönyös, mert a békéje a tét. És ha Berlin nem akarja, hogy az uniót abszolutista módon irányítsák, akkor gyorsan közbe kell lépnie, saját kezdeményezésekkel kell kirukkolnia ahelyett, amit a franciák akarnak.
