A tanárok és az intézményvezetők sincsenek felkészülve arra, hogy az internetes közösségi oldalakon gyakran megjelenő álhírek témájában iskolai programokat szervezzenek, ezen felül a pedagógusok leterheltsége is akadályt jelent – egyebek mellett ez is kiderült a Political Capital (PC) legutóbbi kutatásából, amit a Social Development Institute és a Heinrich Böll Alapítvánnyal együttműködésben készítettek. Arra voltak kíváncsiak, maguk az érintettek hogyan látják az iskola szerepét az álhírek elleni harcban.
A felmérés során fővárosi és több vidéki – debreceni, pécsi, szombathelyi – iskola diákjait és tanárait kérdezték meg. Az eredmények szerint a fiatalok többsége jól szerepelt azokban a feladatokban, ahol álhíreket és valódi híreket kellett megkülönböztetniük, amit sokan az online térben való jártasságukkal magyaráznak, de még így is akadtak olyanok, akiket sikerült megtéveszteni. Kiderült az is, noha az álhírek jelentős része közéleti témákkal foglalkozik, a fiatalokat kevésbé érdeklik ezek a témák, inkább a bulvár- és celebhírekkel foglalkoznak. A legtöbben azt állították, a médiafogyasztással kapcsolatos iskolai, szervezett programokban nem vettek részt, pedig hasznosnak gondolnák az ilyen képzéseket.
A pedagógusok többsége úgy gondolja, a fiatalok tudatos médiafogyasztásának erősítése nem csak az iskola felelőssége – az iskolának, a pedagógusnak és a diákok családjának is együtt kell működnie. A megkérdezett tanárok több mint fele nyilatkozott úgy, hogy napi rendszerességgel találkozik álhírekkel, de csak 19 százalékuk volt teljesen biztos abban, hogy meg tudják különböztetni egymástól a valódi és az álhíreket (a többség – 68 százalék – az „inkább biztos” opciót választotta). Az álhíreket ugyanakkor nagyon veszélyesnek tartják mind a társadalomra, mind iskolájuk diákjaira nézve.
Tízből négy tanár válaszolt úgy, hogy vett már részt a témával kapcsolatos szervezett foglalkozáson, de azok leginkább eseti jellegűek voltak. A tanórákon kevés szó esik az álhírek kezeléséről, tanórán kívül viszont valamivel gyakrabban előfordul, hogy beszélgetnek erről, sokszor a diákok kezdeményezésére. A pedagógusok szerint sem ők, sem az iskola nincs felkészítve arra, hogy szervezett keretek között megvitathassák a témát a diákokkal, de a programok akadálya az időhiány is. Emellett, mivel az álhírek nagy része közéleti-politikai témákat érint, a tanárok mintegy fele nem biztos abban, lehet-e az iskolában ezekről beszélni, így inkább kerülik a témát.
Abban viszont a többség egyetértett: szükség lenne a témával foglalkozó részletes útmutatókra, pedagógiai segédanyagokra, illetve olyan programokra is, ahol kollégáikkal, szakértőkkel tapasztalatot cserélhetnének.
