Százmilliós famozgás a ligetben

Publikálás dátuma
2019.11.30. 19:55

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. 2017 májusában szerződött le a Galapagos Zoo Service nevű céggel az „útban lévő” fák átültetésére.
Több mint negyed milliárd forintból kell átültetni a Városliget fáit a tervezett beruházások miatt; a közbeszerzésen nyertes cégnek 218 fát kell máshová vinnie, ami – a fák túlélése szempontjából – nem veszélytelen feladat. Ráadásul sok növényt ki is kell vágni, igaz, a korábbi kormányzati nyilatkozatok arról szóltak, hogy helyükre újakat ültetnek majd, így – legalábbis az ígéretek szerint – a teljes zöldfelületi arány nem csökken. Nem mellékes körülmény viszont az sem, hogy a ligetben található fák közül egyesek matuzsálem korúak (akad például szomorú bükk, kanadai vasfa és amerikai feketedió is), azaz nagyon nem mindegy, hogy milyen fa kerül egy kivágott másik helyére. A Városliget hivatalos területe 100 hektár, de ebből csak 81 hektárt tesznek ki a parkok. Azért csak ennyit, mert le kell vonni a teljes területből az olyan építményeket, mint a cirkusz, a Széchenyi-fürdő, a Vajdahunyad vára vagy a Városligeti tó, illetve a Műjégpálya, továbbá az utak által elfoglalt területeket. (Az Állatkertet parknak tekinthetjük). A fakataszter a Liget Projekt megkezdése előtt, 2015-ben 6538 fásszárú növényt tartott nyilván itt. Közülük a projekt 263 fa kivágásával számolt a tervezett épületek miatt, ami a teljes állománynak akkor a 4 százalékát tette ki. Ha ehhez hozzávesszük az új utak kiépítését, illetve az új közművek lefektetését, akkor ez már 365 fát érintene, ami viszont 8,8 százalékos arány. Az átültetéssel a szakértők, civil szervezetek szerint 1 százaléknyi fapusztulás jár, igaz, vannak ennél jóval pesszimistább becslések is. A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. 2017 májusában szerződött le a Galapagos Zoo Service nevű céggel az „útban lévő” fák átültetésére. A megállapodás értelmében a cégnek összesen 218 fát kell átültetnie 232 millió forintért. (Később ezt az összeget 23 millió forinttal megtoldották, mert a Ligetvédők megmozdulásai, úgymond, ennyivel drágították meg a munkát.) A Galapagos Zoo azt vállalta, hogy az általuk átültetett fák megmentése legalább 80 százalékban sikeres lesz. Természetesen a mérleget csak évek múlva vonhatják meg. A ligeti fák be- illetve áttelepítése egykor sem volt könnyű dolog, hiszen ezen a területen régen mocsár váltakozott a homokpusztával. Amikor – első kísérletként a 18. század végén – fűzfákkal ültették be az egykori Ökrösdülőt, akkor kiderült, hogy ezt meglepően szakszerűtlenül tették, ezért mind egy szálig kihaltak, hírmondó sem maradt belőlük. Az sem tett jót a parképítési kezdeményezéseknek, hogy a parknak szánt gyepeket – a tilalom ellenére – az állattartó pestiek legeltetésre használták. Amikor pedig akácfákkal ültették be a kijelölt területet, mivel ez a fafaj közismerten gyorsan nő, amint a fácskák, amelyek jól érezték magukat, kissé megerősödtek, már ki is vágták őket. Ma a legöregebb fák azok a platánok, amelyeket 1818 és 1830 között telepítettek át József nádor alcsúti arborétumából. Akadnak köztük olyanok is, amelyeknek a törzsátmérője meghaladja a 200 centimétert. (Kész csoda, hogy megmaradtak, hiszen eredeti élőhelyükről, Alcsútról télen ökrök vontatásával szállították a Ligetbe a már ott is szépen megnövekedett fákat.)
Amikor a város ligetét kialakították, akkor az volt az elsődleges szempont, hogy az idetelepített fák a sokszínűséget képviseljék, és ezt az idők során folyamatosan figyelembe is vették. Már több mint százévesek az olyan viszonylag ritka fafajták egyedei is, mint a szomorú bükk, a kanadai vasfa és az amerikai feketedió, amelyek másutt szinte kizárólag csak parkokban fordulnak elő. Jó néhány köztük évtizedekig máshol élt, felnőtt korában ültették át mai helyükre. Mikor a Millenniumi Földalatti Vasút épült, a ligeti alagút helyén, illetve a korábbi felszíni pálya útjában is szép számú fa állt, amelyeket ugyancsak sikerrel ültettek át. Az közismert, hogy a különböző közterületekre telepített fákat korábban faiskolákban gondozzák, és még szabad gyökérzettel kell ezeket kiemelni és elszállítani a véglegesnek szánt helyükre. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Még 1970-ben több sikeres átültetési kísérletet végeztek Budapesten. Akkor került át 35 darab, 14 éves klónozott hársfa a Déli Pályaudvar építésekor a Vérmezőről a Kossuth térre. Ezek eltüntetése a szemünk előtt zajlott le a Steindl Imre Terv során, a Kossuth tér kikövezésekor. A 14 éves fák átültetése egykor oly sikeres volt, hogy 100 százalékban életben maradtak. Ma speciális gépek segítségével a szakemberek szerint a növényzet 30-40 éves korig 90 százalékos megeredés várható, azaz majdnem minden fa átvészelheti a költözést, igaz, tetemes költségek mellett. Ugyanakkor máig szomorúan emlegetik, hogy csak két évet élt az az évtizedekkel ezelőtt átültetett, 40 éves örökzöld tölgy, amelyet a Szabolcs utcai kórház területéről hoztak át a Városligetbe, a Washington szobor közelébe. Ennél eredményesebb volt annak idején József nádor, aki 1846-ban maga ültette el az egykori ligeti Hattyú-tó partján azt a virginiai mocsárciprust, amely még az 1990-es években is élt. Kipusztulásának pontos idejét nem ismerjük.

A nádor magvai

József nádor annyira szívén viselte a városligeti fák ügyét, hogy a már említett alcsúti saját kertjéből és a margitszigetiből is csemetéket és magvakat ajándékozott a városligeti faiskolához, amely később az egész park alapjául szolgált. Emellett a ligethez vezető fasorok vadgesztenyével történő beépítéséről is gondoskodott. A fákat locsolták, és az átültetés után külön is évekig gondozták. Ez az, ami most sem lesz elkerülhető, manapság az átültetés előtt gyökérvizsgálatot és hormonkezelést is elvégeznek. Az eredményes faátültetést a téli, nyugalmi időszakra szokták időzíteni. Az átültetés technikája fejlődött a speciális gépek révén, a művelet eredményessége vagy eredménytelensége viszont csak évek múlva derül ki.

Szerző
Témák
Városliget fák

A hetven éve halott építész újra tervez

Publikálás dátuma
2019.11.30. 17:45

Fotó: Béres Márton / Népszava
Valószínűleg nem sok neoreneszánsz metrómegálló van Európában, de a Kossuth tér már ilyennel is büszkélkedhet. Az ember felszáll a mozgólépcsőre a hatvanas években, és negyven méterrel feljebb megérkezik a húszas évekbe.
Ahogy a neki nem tetsző szobrokat meg a Forradalom Lángját, ugyanolyan határozottsággal tüntette el az Orbán-kormány Steindl Programja a MTESZ emblematikus irodaházát is a Kossuth térről. Az előzményekből tanulva nem mentek bele holmi esztétikai vitákba és értékvédelmi csatározásokba, hanem cselekedtek: 2015-ben pályázatot írtak ki a karakteresen modern épület homlokzatának átépítésére, majd rádöbbentek, hogy „a tartószerkezet a vártnál rosszabb állapotban van”, és röpke fél év alatt, 2017-re lebontották az egészet. Így nyílt lehetőség arra, hogy a Kossuth tér és az Akadémia utca sarkán megvalósuljon egy olyan épület, amelynek külső formáját még Hültl Dezső álmodta meg, 1928-ban. Addig csak a Földművelésügyi Minisztérium és a Kúria állt az Országház terén, északon és délen a XIX. század végi külváros apró házai árválkodtak. Hogy a vágyott, monumentális hatás érvényesülhessen, a Közmunkatanács megbízta Hültlt, tervezzen nagyszabású palotahomlokzatot a tér két évégre, melyek mögött aztán a beruházók felhúzhatták a saját házaikat.
A déli oldalon is felépült két bérpalota, 1929-ben, illetve 1937-ben, a harmadik telek azonban üresen maradt. 1952-ben még azt tervezték, a metró itteni kijárata fölött a Hültl-homlokzat mögé rejtik az új házat, a hatvanas évek végén azonban már más volt a szakmai kánon: Pintér Bélától és Hornicsek László belsőépítésztől a hazai építőipar reklámpalotáját rendelte meg a Magyar Kereskedelmi Kamara. Aki kíváncsi az 1972-ben átadott MKK-MTESZ székház anyag- és formagazdagságára, a Kiscelli Múzeum honlapján talál róla képeket. Hogy a helyébe felhúzott Szabad György Irodaház, az Országgyűlés új épülete – melyet alagút köt össze a Parlamenttel – milyen lesz belülről, azt még sehol sem tették közzé. Legfeljebb annyit lehet róla tudni, hogy a tavaly tavaszi hírek szerint már drágult is másfél milliárddal: akkor épp 10,6 milliárdért építette a Market Zrt. Idén januárra, majd nyárra kellett volna elkészülnie. A 2018 májusában megpályáztatott, 600 négyzetméteres étterem és kávézó reménybeli üzemeltetője már bizonyára tűkön ülve várja a nyitást.
Szerző
Frissítve: 2019.12.01. 12:17

Élmezőnyben a Puskás Aréna ára

Publikálás dátuma
2019.11.30. 16:37

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Európa „legdrágább székeit” a Tottenham 62 ezres londoni stadionja kapta (14 800 euró/ülőhely), és ugyanennyit költöttek a moszkvai VTB Arénára.
A kontinensen tudnak ugyan még nálunk is több pénzt ölni stadionépítésbe, de a Puskás Aréna (a játék minőségével ellentétben) így is az élvonalban van; az elmúlt években csak három stadiont építettek a kontinensen drágábban, mint a hivatalosan nettó 150 (bruttó 190) milliárd forintból elkészült budapesti létesítményt – derül ki a KPMG könyvvizsgáló összesítéséből. Az egy székre vetített kiadást nézve a lista ötödik helyére került fel a 67 ezres Puskás Aréna 8900 euróval, bár az nem feltétlenül vigasztalja a magyar adófizetőket, hogy egy brit és három orosz város fajlagosan nálunk is drágábban épít futball-infrastruktúrát. Tottenham gazdagabb, Moszkva és Szentpétervár meg annyira gazdag, amennyire Vlagyimir Putyin akarja. Európa „legdrágább székeit” a Tottenham 62 ezres londoni stadionja kapta (14 800 euró/ülőhely), és ugyanennyit költöttek a moszkvai VTB Arénára. Az első aligha meglepő, a londoni telek- és munkaerő árakat figyelembe véve (meg olyan apróságok vannak benne, hogy a gyepszőnyeg kihúzható, alatta pedig ott van egy amerikai focira alkalmas műfüves pálya), a VTB (a Dinamo Moszkva otthona) érdekessége pedig, hogy a futballstadion mellett ott van a 11 ezer nézőt befogadó hokipálya is, a tetőszerkezet a kettőt együtt fedi be – írta az Index. Dobogós lett még a Zenit szentpétervári stadionja 12 500 ezer euróval, majd ismét egy moszkvai létesítmény következik, a CSZKA Moszkva arénája 9400 euróval. Az UEFA égisze alatt 30 helyszínen épült legalább 20 ezres stadion az elmúlt öt évben, tizenegy orosz és nyolc török létesítmény mellett hat fejlesztés fejeződött be a közép-kelet-európai térségben, míg csak öt projektet valósított meg a négy futballhatalom: két francia, egy-egy spanyol, olasz és brit stadion épült. A fejlesztés persze nem merült ki a Puskás megépítésében: az Mfor szerint mintegy 791 milliárd forint ment a hazai labdarúgásba a központi költségvetésből és a tao-támogatásokból 2011-2018 között, és ennek mindössze ötödét fordították utánpótlás-nevelésre. A gazdasági hírportál kiemelte: a focira költött évi 100 milliárd forint 13 milliárddal több, mint amennyi bevétele van a Nemzeti Innovációs és Kutatási Alapnak.
Szerző
Témák
stadion