„A gyerekeink jövője miatt vagyunk itt” – A Kossuth téren tüntettek a tanárok

Publikálás dátuma
2019.11.30. 11:04

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Az eredménytelen tárgyalások és az oktatás gyászos helyzete miatt tiltakoztak a pedagógusok. A demonstráció végén fekete esernyős akciót hirdettek.
Három év után újból az utcára hívta a tanárokat a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), miután az elmúlt időszakban az oktatási kormányzattal folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, a 2016-os, több tízezres esernyős tüntetés óta pedig csak rosszabb lett az iskolák, pedagógusok helyzete. A szakszervezet arra kérte tagjait, szimpatizánsait: hozzanak magukkal fekete esernyőt, az oktatás gyászos állapotának kifejezésére. A PSZ évek óta figyelmeztet: a tanárok és a diákok túlterheltek, kevés a pályakezdő, alacsony bérük miatt elhagyják a szakmát, sok a nyugdíjba vonuló pedagógus, így nem lesz elég tanár, aki tanítsa a felnövekvő generációt. Az oktatást segítők bére is alacsony, nincs elég óvoda- és gyógypedagógus, a hatévesek kötelező beiskolázása pedig csak a káoszt növeli, a gyermekvédelemben dolgozók anyagi helyzete is megalázó. A kormány legutóbb szakmai egyeztetés nélkül fogadta el az új szakképzési törvényt, ami kiszervezi a szakképzésben dolgozókat a nagyobb jogi védelmet biztosító közalkalmazotti törvény hatálya alól és – béremelés ígéretével – a munka törvénykönyve előírásait alkalmazza rájuk. A PSZ levélben kérte az államfőt, ne írja alá a törvényt, ám Áder János a tőle megszokott módon gondolkodás nélkül szignózta a dokumentumot.

Petíciót adtak át az Emminek és az ITM-nek

A tüntetők 12 órától a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt gyülekeztek, ahonnan a Kossuth térre vonultak. Útközben petíciót adtak át az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) képviselőinek.
Az Emminek átadott petícióban az áll, hogy a PSZ a magyar köznevelési rendszer problémáinak megoldása érdekében, valamint a tanulók, a szülők és a köznevelésben foglalkoztatottak érdekeit, szempontjait figyelembe véve követeli
  • 2020. január 1-től egyszeri 30 százalékos pedagógus béremelést,
  • a vetítési alap 2022 januárjától érje el a tárgyévi minimálbér 100 százalékát,
  • a gyakornokok bérezése 2020-tól 250 ezer forinttól kezdődjön,
  • a pedagógusok heti fix kötelező óraszáma a 2019/2020-as tanév második félévétől heti fix 24 óra, 2020. szeptember 1-től heti fix 23 óra, 2021. szeptembertől pedig heti fix 22 óra legyen. Az efölötti tanórák fizetett túlórák legyenek,
  • a nevelést-oktatást segítők és a technikai munkások bérének emelését,
  • a pályakezdő pedagógusok támogatási rendszerének kiterjesztését a Pedagógus II. minősítési eljárás időpontjáig. Lakhatási támogatást,
  • 2021-től érje el a költségvetési kiadások beruházási keretének 5 százalékát a köznevelési beruházások aránya,
  • és állítsák vissza a rugalmas iskolakezdés lehetőségét.
Az ITM-nek átadott petíció:

„Nem akarunk túlterhelt pedagógusokat”

A Kossuth téren tudósítónk szerint nagyjából három-négyezer ember gyűlt össze. 14 órától elkezdődtek a beszédek. Az első felszólaló, Valeryia Desaphine, az Európai Oktatási Szakszervezeti Szövetség képviselője arról beszélt: szolidárisak a magyarországi tanárokkal és támogatják követeléseiket. Az oktatásügyre Európa-szerte óriási nyomás nehezedik, az alacsony bérek, a bizonytalan munkakörülmények számos európai országban vezettek pedagógushiányhoz. Az Európai Oktatási Szakszervezeti Szövetség felszólítja Magyarország kormányát, hogy tartsa tiszteletben vállalásait – emelte ki. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke felidézte, hogy a parlament egy éve elfogadott egy gyalázatos törvényt, a „rabszolgatörvényt”. Akkor egy összefogásnak lehettünk tanúti, és „nem lett a rabszolgatörvénynek nyoma a munkahelyeken, csak nagyon-nagyon kevés esetben”. „Azért jöttünk el, mert hívtatok, mert baj van” – jelentette ki. „Nem akarunk túlterhelt pedagógusokat, nem akarunk túlterhelt gyerekeket sem” – folytatta, és hangsúlyozta, hogy az intézményekben tisztességgel megbecsült pedagógusokat akarnak látni. Azt mondta, ez a rendszer nem ilyen, csak a kiváltságosok jutnak el egyetemekre, főiskolára. „Ha sztrájkra kerül a sor, mellettetek leszünk” – üzente. Csóti Csaba egyebek mellett azt hangsúlyozta, hogy tisztességes munkáért tisztességes bér jár a közszférában is, a pedagógusnak is. „Hiszünk abban, hogy érdemes összefogni, hogy együtt többek vagyunk” – fogalmazott a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke.
Szolga Bálint 16 éves diákaktivista beszédében hangsúlyozta: nem azok a hibásak, akik egy külön oktatásügyi minisztériumot sem képesek létrehozni? Tanulni akarunk, de nem mindegy hogyan, itt az idő, hogy szülő, tanár és diák kart karba öltve harcoljon. Ittaz idő, hogy belépjünk a XXI. századba. Tóth Margit a szülők képviselőjeként közölte: mindenki ugyanazt szeretné, boldog gyermekeket, de ehhez együttműködés kell. Tíz pontot fogalmazott meg: egyebek mellett szeretné, hogy tekintsenek úgy a szülőkre, a pedagógusokra és gyermekekre, mint valódi partnerekre, alakuljon ki párbeszéd az oktatással kapcsolatban, vegyék figyelembe a legfrissebb kutatások eredményét és egyeztessenek szakértőkkel, vonják vissza a kötelező, hat éves beiskolázást, szüntessék meg a gyermekek túlterheltségét, a lexikális ismeretek bemagolása helyett a készségfejlesztésen legyen a hangsúly, ismerjék el a tanárhiányt és tegyenek érdemi lépéseket ennek megoldására.
– A gyerekeink jövője miatt vagyunk itt – hangsúlyozta Szabó Zsuzsa PSZ-elnök, hozzátéve, nem adják fel, míg nem teljesítik a követeléseiket. Nem csak a pedagógusok bére miatt tüntetnek: elvették a szülőktől a jogot, hogy eldöntsék, iskolaérett-e gyermekük, a diákok pedig többet dolgoznak hetente, mint egy felnőtt. Tudnak olyan iskoláról, ahol egy pedagógus nyolc tantárgyat is tanít, egy pedagógus átlagosan 56 órát dolgozik gyalázatosan kevés pénzért. Követelik, hogy csökkentsék a tanárok óraszámát és munkaterheit, és béremelést akarnak azoknak is, akik bármilyen területen segítik a pedagógusok munkáját. Felhívta a figyelmet arra is: hiába mondja a kormány, hogy újabb és újabb béremelést kapnak a tanárok, a gyakorlatban ez azt jelenti, a pályakezdő bérét ki kell egészíteni, hogy annyi legyen, mint egy szakmunkásé. – Csoda, hogy elhagyják a pályát? Máshol kevesebb munkával és felelősséggel sokkal többet kereshetnek! – mondta Szabó Zsuzsa. Mindemellett azt is követelik a kormánytól, tartsa be törvényi kötelezettségét és egyeztessen a szakszervezetekkel; többé ne fordulhasson elő, hogy társadalmi egyeztetés, szakmai párbeszéd nélkül nyújtanak be tervezeteket a parlamentnek. A PSZ elnöke hangsúlyozta: ez vonatkozik a most készülő új Nemzeti alaptantervre is. Rövid, de lényegre törő beszédet tartott a másik tanári érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tamás. Mint fogalmazott, ha nem történik egy olyan akció, amivel emberek tömegeit lehet megszólítani, „akkor az egész egy szart sem ér”. – Vannak pillanatok, amikor nincs mese, együtt kell működni. Sokszor elkéstünk ezzel. Vannak pillanatok, amikor mindenképpen együtt kell működni, hogy tudjunk harcolni, tudjunk erőt mutatni. Sokszor ezzel is elkéstünk. Nem csak magunk miatt. Akik ott laknak – mutatott a Parlamentre – elég ügyesek ahhoz, hogy kihasználják azt, amikor bennünk sincs elég erő. A tüntetés végén fekete esernyők és egyperces néma csend borította be a Kossuth teret, a szélben lobogó zászlók hangján kívül egy pisszenést sem lehetett hallani. Majd Szabó Zsuzsa bejelentette: fekete esernyős akciót hirdetnek a iskolákban; azt kérte, minden oktatási intézmény rakjon ki egyet és hagyja ott, amíg a kormány nem teljesíti a szakszervezetek követeléseit. A demonstráció a Himnusz eléneklésével ért véget. 

Kampány az ingyenmunka ellen

„Ne dolgozz ingyen!” címmel indított kampányt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), mint fogalmaztak, elegük van „a magyar pedagógustársadalom rendszerszintű kizsákmányolásából” – ami például a ki nem fizetett túlórákban nyilvánul meg. A kampány részeként utcai matricákon hívják fel a figyelmet a problémára, csütörtök délután pedig a Kossuth térről üzentek a kormánynak: az Agrárminisztérium Országházzal szemben lévő épületére vetítették ki saját „óriásplakátjukat”. A kampány weboldalán további tájékoztató cikkeket is közzétesznek. 

Szerző
Frissítve: 2019.11.30. 16:32

N. Kósa Judit: Múltkutatás a fotelből

Publikálás dátuma
2019.11.30. 10:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Nepszava
Egy magáncégnek köszönhető, hogy felkerült a világhálóra a legtöbb magyar nyomtatott újság. Huszonötmillió oldalnál tartanak.
Még tíz éve is sci-fibe illő fantazmagóriának tűnt, ha valaki azon merengett, milyen más lenne egy történeti kutatás, ha digitálisan kereshetőek lennének a Magyarországon valaha kiadott újságok és folyóiratok. Amíg annak, aki fel akart deríteni egy mára elfeledett köznapi tényt, több szobányi poros papíron kellett átrágnia magát, lényegében esetleges volt, mit tudunk jól, és mi rögzül tévesen. Az utóbbi évtizedben azonban jelentősen javultak az esélyeink: ha egyszer valamit leírtak és kinyomtattak, akkor ma már a fotelben ülve is rákereshetünk. Az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) a napokban tölti föl a 25 milliomodik digitalizált oldalt az adtplus.arcanum.hu oldalra – tudtuk meg Biszak Sándor alapítótól. Csak összehasonlításul: három éve ilyenkor 10 millió oldalnál tartottak, és például a Népszava összes eddig megjelent száma ebből bő félmillió oldalt tesz ki. Éppen lapunkkal indult 2014-ben az a munka, amelynek eredményeként ma már a fontosabb kurrens napilapok és számos hetilap archívuma is fellelhető az Arcanumban. Mellettük pedig a XIX. századi, a két világháború közötti, illetve a rendszerváltás előtti kiadványok hosszú sora, olyan legendás címekkel, mint Az Est, az Ifjúsági Magazin vagy épp a Film Színház Muzsika. Bár természetesen vannak hiányok, de a magyarországi periodikák digitalizálása mára szinte elvégzett feladatnak számít. Az Arcanum műhelyében olyan különlegességeket szkennelnek mostanában, mint hajdani kis példányszáma miatt szinte eltűnt A Toll – Ignotus Pál és Zsolt Béla lapja –, illetve folytatják a határon túli magyar sajtó feldolgozását. Zajlik az iskolai értesítők, egyetemi évkönyvek digitalizálása is. Tekintve, hogy az ADT magánvállalkozás, a kereshető digitális adatbázist előfizetéses rendszerben teszi hozzáférhetővé. Számos közintézményben, könyvtárban, egyetemen is elérhetőek a beszkennelt anyagok, amelyeket használva a kutakodók egy nagy felfedezésen mindenképp osztoznak: hogy semmi sem úgy volt, ahogy eddig tudtuk.

Nem úgy volt

Az ADT rendszeres használói közé tartoznak például azok a civilek, akik évek óta dolgoznak az ugyancsak magánkezdeményezésből létrejött internetes fotóadatbázis, a Fortepan.hu képeinek adatolásán. A képek helyszínének, szereplőinek azonosítása közben a korabeli sajtó újra és újra olyan információkkal szolgál, amelyek sehogyan sem, vagy kifejezetten tévesen szerepelnek a korábban kiadott könyvekben.

Strukturált szénakazal

Mindazok a kiadványok – például levéltári segédletek, múzeumi évkönyvek, vidéki napilapok, térképek –, amelyeket az évek során állami támogatással digitalizált az Arcanum, a Hungaricana oldalon férhetők hozzá, ingyenesen. A Török András kulturális szakember által „strukturált szénakazalként” jellemzett honlap ugyancsak páratlanul értékes tudástár.

Szerző

„Nyilvánvalóan nem igaz, hogy ez minden pénzt megér”

Publikálás dátuma
2019.11.30. 08:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Legalább százmilliárd forintot kellene költeni a Budapestre tervezett atlétikai stadion felépítésére, a későbbi fenntartás pedig évente minimum 100 millióba kerülne - mondta Szabados Gábor sportközgazdász.
Van értelme a budapesti atlétikai világbajnokságnak?
A kulcskérdés az, hogy legyen-e stadionépítés. Ha felépítik a stadiont, akkor nem kérdés, hogy rendezzünk-e vb-t, hiszen innentől ez egy jó projekt. Azt át kell gondolni, érdemes-e felhúzni a létesítményt. Hasonló a helyzet a 2017-es vizes világbajnoksághoz. A Duna Aréna az esemény miatt épült és nem nyitották meg olyan mértékben az amatőr sportnak, ahogy azt ígérték. Ez pedig csökkenti a hasznosságot. Tisztelem, becsülöm a profi sportolókat, amikor elmondják, nekik mekkora élmény hazai közönség előtt szerepelni, valójában viszont az számít, hogy amit felépítettünk, tudjuk-e később használni. A politika próbálja eltolni a vitát érzelmi irányba, de most azt látom, szerencsére elkezdtünk szakmai kérdésekkel foglalkozni.

Milyennek látja a koncepciót?
Az jó ötlet, hogy a kérdéses területet bekapcsolják a város vérkeringésébe, zöldövezetet alakítanak ki, kvázi Margitsziget 2-t szeretnének. Ez ugyanakkor nehezen összeegyeztethető azzal, hogy egy 40 ezres stadiont húznak fel a világbajnokság idejére, ezután pedig visszabontják 15 ezresre. Van erre nemzetközi példa, az osztrákok 2008-ban a foci Eb idején kisebb arányban ezt csinálták.

Ez mennyibe kerülne? Annyiba, mint az építés?
Még az is lehet. A Duna Aréna építése előtt mindenféle összeget bemondtak, majd volt olyan terv, amelyről maga Fürjes Balázs (a kiemelt fővárosi beruházások kormánybiztosa - a szerk) közölte, hogy csak blöff volt. Egyébként nem nagyon láttam még a világon olyat, hogy egy 40 ezres stadiont visszabontanak 15 ezresre, de ettől még lehetséges. A Dallas Cowboys amerikai focicsapat stadionjában mobiltelefonos applikáción keresztül lehet beállítani a székek hőmérsékletét. Mindent meg lehet csinálni, csak meg kell vizsgálni van-e értelme. Amennyiben arra jutnánk, hogy nincs, akkor még mindig elővehető a Margitsziget 2-koncepció és nem rendezünk atlétikai vb-t. Hozzáteszem, ez a legvalószínűtlenebb opció. Mindenféle látványterv és konkrét ismeret nélkül is egyértelmű, hogy százmilliárd forint alatt nem lehet felépíteni a stadiont. Minél nagyobb egy létesítmény, annál drágább a fenntartása, az állagmegóvása, a működtetése. Éppen ezért én még a 15 ezres – visszabontott – stadiont is sokallom. Egy ilyen modern aréna éves fenntartása nagyjából 100 millió forintos nagyságrendű.
Ezt közpénzpazarlásnak látja?

Nyilvánvalóan nem igaz, hogy ez minden pénzt megér. A százmilliós éves fenntartási költséget mindenesetre reálisnak gondolom, ugyanakkor ha ez felszalad több százmillióra éves szinten, akkor el kell gondolkodni.  A Duna Aréna – ahogy mondta – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az alapkoncepció ott is nagyon jó volt. Rendeztünk egy vizes vb-t azért, hogy javítsuk az ország megítélését, és felépítettünk egy impozáns létesítményt, amit később is használni fogunk. A költségek finoman szólva sem voltak átláthatók és jól tervezettek. Hetente adódtak újabb és újabb emelkedések. Ez nyilván nagyon rossz benyomást keltett az emberekben, még akkor is, ha ezek nagyrészt indokoltak voltak. A Duna Aréna úgy lett eladva – ez nekem szimpatikus is volt –, hogy a nagyközönségnek is nyitva lesz, tehát a profi és az amatőr sport összekapcsolódhat. Ezt a kettőt pedig nem szabadna egymással szembe állítani. Az sokat dob a motiváción, ha valaki ugyanabban a medencében úszhat, mint Hosszú Katinka. Most viszont ez a cél nem valósult meg. Budapest és Balatonfüred a 2021-es vizes világbajnokság rendezési jogát szerezte meg, Mexikó visszalépése után 2015-ben beugróként vállalta el Magyarország a 2017-es vb-t. Ez indokolhatta a Duna Aréna árának csaknem hétszeresére emelkedését (a pályázati anyagban 7,5 milliárd forint szerepelt, a végösszeg 49 milliárd lett – a szerk.)?
Ha valamit a tervezettnél gyorsabban kell felépíteni, akkor ez minden alkalommal növeli a költségeket, ez teljesen normális. A mértéket azonban én túlzottnak tartom, ezt a projektet költséghatékonyabban is meg lehetett volna oldani. Ráadásul volt más túlzott kiadás is. Nem emlékszem korábbi vizes világbajnokságok esetében olyan megnyitóra, amit mi rendeztünk. Látványos volt, de ne felejtsük el, ez nem olimpia volt. Vannak szükséges, elkerülhetetlen költségek, a megnyitóra fordított összeg nem ebbe a kategóriába tartozik. A 24.hu cikkéből megtudhattuk, hogy Hosszú Katinka ingyen használhatja az arénát.
Ez persze felfogható támogatásnak, amelyet az ország legjobb úszója kap, ezzel szerintem nincs is gond. Azzal viszont van, hogy titkolóznak és ki kellett perelni az adatokat. Sokkal kisebb lett volna a közvélemény felháborodása, ha az illetékesek az első pillanatban elmondják, hogy Hosszú Katinka a háromszoros olimpiai bajnoki címéért kap egy ilyen kivételes lehetőséget. Egy ekkora létesítményt egyébként jobban is ki lehetne használni. 
A Puskás Stadion képes fenntartani magát?

A többség szerintem egyetért azzal, hogy a Puskás Stadionra szükség volt. Én azt gondolom, hogy 190 milliárdos építési költség nem fog visszajönni, de reális esélye lesz az önfenntartásra. Nyilvánvalóan nem csak a futballból. Sok olyan giga-koncert van, amely elkerülte az utóbbi években Magyarországot. A világsztárok most újra felléphetnek Budapesten, ráadásul a Puskás Aréna a térség legnagyobb stadionja. Eddig Bécsbe, vagy Prágába kellett menni egy nagy koncertért, most ez lehet fordítva lesz.  Már Bajnokok Ligája döntőt is vizionálnak. Egy esetleges rendezés miatt mekkora összeget fizetnének?
A nagyja az UEFA-nál csapódik le. Ettől függetlenül persze van pénzügyi haszna egy ilyen eseménynek, például a szurkolók költenek a létesítményben és rengeteg külföldi érkezik a városba. Az idelátogatókat általában megkérdezik, hogy visszatérnének-e az országba és a válaszok nagyon magas százaléka igen szokott lenni. Persze azt lehetetlen megbecsülni, hogy ebből valójában mennyien térnek vissza. Azt gondolom, rengeteget számít az országimázs, akár abból a szempontból is, hogy Németországban valaki egy szupermarketben spanyol, vagy magyar bort tesz a kosarába.  A sportba hosszú évek óta áramlik a megszámlálhatatlan mennyiségű közpénz. Ehhez képest új – többnyire – üres stadionokon kívül nem látunk semmi mást. A magyar válogatott simán kikap sorsdöntő meccsen ugyanúgy, mint tíz éve, ráadásul a MOB azt vizionálja, hogy a második világháború utáni időszak leggyengébb magyar eredményei várhatók jövő nyáron a tokiói olimpián.
Kérdés, hogy mit várunk el. Olimpiai aranyakat, foci csapatok Bajnokok Ligájában szereplését, vagy, hogy erősek legyenek a helyi közösségek az identitásképző hatás miatt. Nem akarom megkerülni a kérdést: sokkal hatékonyabban el lehetne költeni azokat a pénzeket amiket a magyar kormány a hivatásos sportra szán. A kabinet adja a pénzt, neki kell számon kérni, hogy miként használják fel. A számonkérés viszont nem igazán látható. A korrupción kívül miért van ez ennyire elrontva?
A TAO-összegek tipikusan olyanok, amelyeknél jobban oda kellene figyelni. Van rengeteg olyan kis megyei szintű, amatőr csapat, amelynek az életben maradásához kell. Látjuk, hogy rosszul van elköltve ez a rengeteg pénz: ha ugyanazoknak lesz több fizetése, akik eddig sem voltak szakemberek, a millióktól sem válnak azzá. A Puskás Aréna kellett az országnak, de sok más stadion felesleges volt, és 20 stadionból kettő-három tudja magát nagyjából fenntartani. Az NB1-ben is sok olyan település csapata szerepel, amelyek nyilvánvalóan csak a politikai kapcsolataik miatt lehetnek ott. Az EU 2023-ig engedélyezi a TAO jelenlegi rendszerének működtetését. Mi lesz utána?
Az EU nem fogja megszüntetni ezt a rendszert, de az biztos, hogy ez nem marad fenn örökre. Amit aggasztónak tartok, hogy senki sem készül fel a TAO utáni időszakra. A kormány már jelezte, hogy nem lesz mindig korlátlan forrás a TAO-ra, emlékezzünk, mekkora volt a pánik, amikor meg akarták húzni a TAO-összegek felső határát. Egy idő után elapadhat ez a forrás, és ehhez még kormányt sem kell váltani. Bármilyen, nem piaci alapon működő rendszer fenntartható egy ideig, de mivel nincs igazi alapja, előbb vagy utóbb összedőlhet az egész, aminek beláthatatlan következményei lennének.

Névjegy

Szabados Gábor a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen diplomázott vezetés szervezés és sportmenedzsment szakirányon. Volt a Nemzeti Sport felelős szerkesztője és a Budapest Honvéd kommunikációs igazgatója is. 2010 óta saját vállalkozásában dolgozik, sportmarketing- és sportmenedzsment-tanácsadóként.