Összesen körülbelül 11 milliárd forintért kerülhetett a kormányfő strómanjának tartott Mészáros Lőrinc cégcsoportjához a Mátrai Erőmű többségi részvénycsomagja - tudta meg a Népszava. Az ügyletet több lépcsőben, tavaly és idén hajtották végre. Az eladó, a német RWE-EnBW, illetve egy köztes körben a cseh EPH a cég jelenleg is közel 60 milliárd forintra rúgó tartalékai tükrében kissé alacsony áron szabadult meg részvényeitől. A tartalékot a tulajdonosok jogilag bármikor jogszerűen csapolhatják, akár veszteséges működés esetén is. Mészáros Lőrincék nem is voltak restek az első adandó alkalommal megtenni az amúgy kevéssé elegáns lépést. Így a tavalyi (Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ismereteivel szemben) valójában veszteséges gazdálkodás ellenére a tulajdonosok idén több mint 11 milliárd forint osztalékot kivontak Magyarország második legfontosabb áramtermelőjéből. Igaz, mivel a Mészáros Lőrinc-féle Opushoz tartozó Mátra Energy Holding csak a részvények 73 százalékát birtokolja, ebből a felcsúti csodamágnás csapatára csak körülbelül 8 milliárd esett. De eredeti befektetésük egy év alatt így is majdnem megtérült. A fennmaradó osztalék az erőmű hagyományos kisebbségi tulajdonosához, az állami MVM Magyar Villamos Művekhez folyt be.
A két fél két héttel ezelőtti bejelentése szerint most a Mátrai Erőmű többségi részvényeit is megvásárolná az MVM. A társaság ugyanakkor 57 milliárdos eredménytartaléka ellenére sem ér ennyit. Az erőműnek ugyanis jelentős légszennyezését „megváltandó” évente úgynevezett szén-dioxid-kvótákat kell vásárolnia.
A termék tőzsdei ára pedig az elmúlt négy év során megnégyszereződött. Így az ezzel járó éves költség néhány milliárdról 30-40 milliárdra ugrott. A teher lényegében el is tünteti a társaság korábbi, akár húszmilliárdot is meghaladó nyereségének esélyét. Mindezt tetézik a társaságnál egyre-másra kibukó, leginkább irányítási hibákra visszavezethető gondok. Már a 2017-es, több mint kilencmilliárdos veszteséghez is különböző, váratlan meghibásodások vezettek. De sokak szerint megfelelő felkészüléssel, olajozott döntéshozatallal az utóbbi idők szokásosnál nagyobb, a környékbeli patakokat is érintő szennyezései is elkerülhetők lettek volna. (A legutóbbi, máig feltáratlan ügyben, ami a környékbeliek számára leginkább orrfacsaró bűzként jelentkezik, és ami kapcsán az erőmű és a katasztrófavédelem szinte kizárólag cáfoló-nyugtató közlésekkel él, érintett az erőmű területén Mészárosék által újonnan felhúzott búzafeldolgozó, a Viresol is.)
Olyan véleménnyel is találkoztunk tehát, hogy az erőműcég jelen állapotában nem ér semmit. Egy méltányos alku eredményeként pedig az MVM némi hozammal megfejelve kifizethetné Mészároséknak az általuk már felvett osztalék és az általuk fizetett vételár közti összeget. Ebből 4-5 milliárdos vételár adódna. A tárgyalásokat könnyítheti, hogy a vevői oldalon álló MVM-vezér, Kóbor György, és az Opus energetikai részlegét vezető Králik Gábor számos társaságban, így a kormányfő-közeli MET-nél és az MVM-nél is többször dolgozott már együtt.
Egy sikeres adásvétel után az új gazda számára elegendő lenne, ha az eredményt nullszaldó környékén tartaná. A hatalmas pénzügyi tartalék ugyanis ez alatt is jogszerűen csapolható. Ebben csak a gyorsan mozgósítható készpénzállomány mértéke jelent akadályt. Ha ugyanis a tulajdonosi osztalékigény meghaladja az eredményt - pláne, ha az negatív -, az összeget valahonnan elő kell teremteni. Ilyenkor akár eszközértékesítés sem kizárt. Itt a cég alapvető működési feltételei és eredménytermelő képességének fenntartása szab határt. Ebből a szempontból amúgy a Mátrai Erőmű készpénztartaléka sem nevezhető kifeszítettnek. A 2017 és 2018 között 8 milliárdról 19 milliárdra ugró bankbetét-állományukból könnyedén fedezhették a 11 milliárdos tulajdonosi igényt. A növekedésben ugyanakkor komoly szerepet játszott, hogy az MVM megvásárolta a még a németek által felépített, négy éves naperőművüket.
A Mátrai Erőmű jövője továbbra is tisztázatlan. Bár szénblokkjai engedélyei a következő évtized során fokozatosan lejárnak, a szén-dioxid-kvóták emelkedő ára sokak szerint már azt megelőzően ellehetetleníti a nyereséges termelést. Az erőmű és a kormány egyaránt fő célnak nevezi a telephely több ezres foglalkoztatási képességei, illetve az energiarendszerben betöltött központi szerepe hosszú távú fenntartását. Ennek elérésére viszont csak zavaros elképzelések láttak napvilágot. A már megépítettek mellé elvileg terveznek újabb napelemparkokat, valamint gáz-, biomassza- és hulladékerőművet, sőt a – megújulók működését megkönnyítő, a környezetvédők által mégis élesen ellenzett – szivattyús-tározós erőmű ötlete is felmerült. Ráadásul a kormány a rendkívül környezetszennyező széntüzelés beszüntetésére sem tett egyértelmű ígéretet. Miközben kérdés, hogy az ennek kiváltását célzó energiatermelő módok 2030-ig megvalósíthatók-e, illetve az elegendő-e a jelenlegi áramtermelő szerep megőrzéséhez, ezek munkaerő-igénye bizonyosan nem lépi túl a néhány száz főt. Vagyis a kormányzati alapcél abban a kevéssé valószínű esetben sem teljesül, ha a kellően ködös beruházási elképzelések netán tényleg megvalósulnak.
Lapunk megkereséseire az elmúlt hetek során az érintettek nem válaszoltak. Az Opusnál korábban annyit rögzítettek, hogy sajtóértesülésekre nem reagálnak.
