Magas labdák

Érezhette minden közvélemény-formáló már kilenc esztendeje, hogy a lehetetlenre vállalkozik, amikor a választópolgárokra való ráhatás révén próbálja megakadályozni a küszöbön álló alkotmányos puccsot. „Nem szentektől veszi át a hatalmat a Fidesz”, vágta arcomba egy ismerősöm 2010 áprilisában, miután azt ecseteltem neki, milyen katasztrofális következményekkel kell majd szembenéznünk, ha Orbán Viktor pártja teljhatalmat kap.

Vitatkozni nemigen tudtam vele. A sokszor emlegetett „elmúlt nyolc év”, a baloldali kormányok praxisa addigra kilúgozta a magyar emberek tudatából a „nemzet miniszterelnökével” kapcsolatos fenntartásokat. Az európai szocialisták nyíltan felvállalt neoliberális fordulatát követően a bérből és fizetésből élők tömegei idehaza is joggal érezhették úgy, hogy Medgyessy, Gyurcsány, illetve Bajnai kabinetje magukra hagyta őket. A társadalmi ellátórendszerek megváltoztatásának elvetélt kísérlete, a megszorító intézkedések pedig nem jártak együtt az urambátyám világ, a nepotizmus és a korrupció visszaszorításával. Csöppet sem meglepő, hogy Pokorni Zoltán hatalmas tetszést aratott, amikor a választási kampány közepén, egy lakossági fórumon kijelentette: kormányra kerülve „le fogják vágni a kezét” annak, aki belenyúl a közösbe.

Németh Angéla, a XV. kerületnek a Demokratikus Koalíció által delegált polgármestere nemrég óriási hibát követett el. A képviselőtestületi ülésen tudniillik kiharcolta, hogy fiát a népjóléti bizottság külsős tagjává válasszák, nem kis felzúdulást keltve a szóban forgó határozattal. Azután persze történtek heroikus kísérletek a kármentésre. A szóban forgó fiatalember bejelentette, hogy fizetését minden hónapban karitatív célokra fogja felajánlani. Megszólalt az ügyben Gyurcsány Ferenc is, aki az összeférhetetlenség vádjára reagálva óvott „a hamis látszatoktól”. A DK elnökének Kósáné Kovács Magda legtöbbet idézett mondatával válaszolhatunk: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!”

A fentebb ismertetett afféron túl más jelek is utalnak arra, hogy az Orbán-kormány opponense mindmáig nem vonta le annak a bizonyos nyolc évnek a tanulságait. Számomra nem világos például, mi indokolta az október 13. óta ellenzéki vezetésű XVIII. kerületben a képviselői tiszteletdíjak megduplázását, illetve a tiszteletdíj plafonjának eltörlését. Magas labdák ezek, melyeket a kormánypárti média joggal csapott le időközben. S mintha a Fideszben felbátorodtak volna a demokratikus oldal reprezentánsainak szemérmetlenségén, hiszen a törvényhozásban képviselőik sebtében indítványozták a köztársasági elnök, valamint más köztisztviselők illetményének radikális emelését.

Karácsony Gergely idézhetné a klasszikust: „Ments meg, Uram, a barátaimtól, ellenségeimmel majd elbánok magam is.” Orbán Viktor lengyel mintára hamarosan megpróbálja kivéreztetni az ellenzéki vezetésű Budapestet. S a lakosság közönye fogja a kormányfő akcióját kísérni, ha a főpolgármester egyes elvbarátai önnön kapzsiságuktól vezérelve eltékozolják a demokratikus oldal erkölcsi tőkéjét.

A szerző publicista