Jani Badban

Jani egyszerű fiú, volt, akárcsak a neve. Minden nyelven érthető. Mindenhez értett, pedig nem volt szakmája, a kis hegyi faluban ő volt a Jani, a megbízható, aki mindent vállalt, és mindent megcsinált. A melót mindig el kell végezni, ezt tanulta otthon. Juli, a nővére férjhez ment, Janinak pedig ott volt Erzsi, akit majd feleségül vesz. Így volt természetes. 
Amikor Lajos, a vendéglős, aki egy éve ment ki Bad Neuburgba szakácsnak, hívta őt is, először nemet mondott. Sok a munka, de jó pénz, utána hazamegyünk, és megcsináljuk a Nagy Üzletet - mondta Lajos. Jani azonban más volt. Nem érdekelte a Nagy Üzlet, még autót sem akart venni. Lajos azonban már beszélt a főnökkel is, éppen egy ilyen ügyes fiúra lenne szükség a panzióban. Próbáld ki, bátorította Juli. Ő volt a legokosabb a családban, mindent ő talált ki, minden helyzetre volt megoldása. Erzsi csak megvonta a vállát, ha Jani elmegy, majd hazajön.  
Jani először naponta telefonált, igen, minden rendben, Lajos segíti őt, amiben kell, ő megtalálja a munkát és a munka is szokás szerint megtalálja őt. Később már csak hetente, és a beszélgetések is egyre rövidebbek lettek, pedig továbbra is minden rendben volt, a főnök kedveli őt, ragaszkodik hozzá, ezért nyáron sem mehet szabadságra, az esküvőt majd télen megtartják. Erzsi beleegyezett, neki mindegy. 
Azután már csak üzenetek jöttek, a főnök kinevezte Janit gondoknak, már beszél annyit németül, amennyire szüksége van, szóval a dolgok jól alakulnak.
Juli azonban azt gondolta, hogy a dolgok nem alakulnak jól, vagy legalábbis nem úgy alakulnak, ahogy Jani állítja. Pedig soha nem volt hazudós, még csak nem is füllentett, mindenki mindig elhitte, amit mondott. Vajon mi történhetett? Aztán Juli már nemcsak gyanakodott, hanem egy vasárnap korán reggel felkeltette Karcsit, kezébe adta az indítókulcsot, borotválkozz, vegyél fel egy rendes inget, indulunk, mondta. Bad Neuburgba.
Egész úton nem beszéltek. Karcsi nem örült ennek a kirándulásnak, elmaradt a szokásos délelőtti sörözés a fiúkkal, a délutáni televíziónézés pizsamában, de tudta, Juli ilyen, szeret a dolgok végére járni. Délben már Bad Neuburgan voltak, a panziót is gyorsan megtalálták.  
– Ich suche Jani, ich bin seine Schwester. Jani egy kis padon ült a műhely előtt és cigarettázott. Felnézett Julira, de mintha meg sem lepődött volna. – Mi van? – kérdezte Juli. Jani elnyomta a cigarettáját. Bementek az étterembe. A pultnál egy fiatal ázsiai lány állt, éppen két jókedvű osztrák férfi szolgált ki. – Hát ő van – mutatott a lányra. – Ő Ani. Maláj. Gyerekünk lesz. Juli csak nézte a lányt. Igen, szép lány, nem is vitás. – Nem vihetem haza – mondta Jani. – Apa kitagadna. – Az biztos – bólintott Juli. – De azért ne aggódj. Otthagyta Janit, kiment az autóban várakozó férjéhez. – Mi újság? – nézett rá Karcsi. – Ne kérdezz – felelte Juli. – Majd ezt is megoldom. Szokás szerint.
Szerző
Odze György

A pénz szaga

Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne. Lukács evangéliumának igazára ékes példa a máltai kormányválság. Pedig sokáig úgy tűnt, el lehet tussolni a Daphne Caruana Galizia meggyilkolása mögötti sötét ügyeket, meg lehet úszni a felelősségre vonást. Nem lehetett. 
A hétvégén vádat emeltek a felbujtó, a szigetország egyik leggazdagabb vállalkozója ellen, akit szökés közben fogtak el a luxusjachtján, útban Tunézia felé. A kaszinókirállyal bukott három befolyásos politikus, és meg vannak számlálva a miniszterelnök hivatali napjai is.
Két évi ködösítés és hazudozás után egy Peter nevű reptéri keresőkutya vezetett nyomra a Máltai Köztársaság történetének legnagyobb botrányában, amikor 210 ezer eurót szagolt ki egy Isztambulba tartó taxisnál. Mint kiderült, az uzsorával és pénzmosással foglalkozó pitiáner bűnöző közvetített a merénylet megrendelői és a robbantók között. Begyulladt, vádalkut ajánlott, és kiborította a bilit.
A bili gyomorforgató tartalmával most kétségbeesetten hajigálják egymást a börtöntől rettegő hatalmasságok és kétes hírű, milliomos cimboráik. Egyre több részlet kerül napvilágra a mindent behálózó, maffiaszerű korrupcióról, amelyek feltárásáért a bátor oknyomozó újságírónő az életével fizetett. Bűzlik a kérdéses gázerőmű építése is, az azeri állami energiavállalattal meg az off-shore panamákkal együtt. És a leleplezések folytatódnak…
Szégyenszemre a máltai nyomozás szabotálásában magyarok is cinkossá váltak. Amikor az Európai Parlament teljes körű, független és nyilvános vizsgálatra szólította fel a vonakodó vallettai kormányt, fideszes képviselők a határozat ellen szavaztak. Hogy miért, e pillanatban legföljebb sejteni lehet. Bízzunk az evangéliumban: kitudódik majd az is.
Szerző
Bártfai Gergely
Frissítve: 2019.12.02. 13:41

Nem kockás

A 2016-os országos demonstrációk óta talán a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szombati tüntetésére lehet először azt mondani, hogy szélesebb körben megmozgatta az oktatásban érintettek körét. Bár a három évvel korábbi, több tízezres tömeget nem sikerült maradéktalanul mozgósítani, több ezren álltak ki a Kossuth térre, modernebb, igazságosabb oktatási rendszert követelve. 
Ami sajnos nem lesz elég. Nem lesz elég ahhoz, hogy a kormányt rákényszerítse, változtasson szűk látókőrű oktatáspolitikáján, és félő, nem lesz elég ahhoz sem, hogy jövő év elején ütőképes tanársztrájkra kerüljön sor. Ha a szakszervezetek még összefogva, több hetes gondos szervezés után sem tudnak legalább 10-15 ezer embert, tanárt, szülőt, diákot az utcára hívni, akkor igencsak kétséges, hogy pedagógusok tömegeit sikerülhet rávenni arra: legalább egy napra szüntessék be a munkát. 
Ez persze nem csak a szakszervezetek hibája; ők is áldozatai ennek a hazug, elnyomó és gyűlöletkeltő, a társadalom megosztására törekvő, az állampolgárok félelmeiből táplálkozó rendszernek. Az a valódi nemzeti és keresztény eszméket sárba tipró bunkóság, ami ezt az országot lassan egy évtizede fojtogatja, szinte teljesen közönyössé tette az embereket a társadalmi problémák iránt. Ez nemcsak az oktatásban, hanem szinte minden más területen megmutatkozik. 
A kormány szemében egy esetleges sztrájk így egyre inkább üres fenyegetőzésnek tűnik. A PSZ azonban továbbra is elszántnak mutatkozik, s addig, amíg nem nyúlnak „ütősebb” eszközökhöz, fekete esernyős akciót hirdettek az iskolákban: azt kérték, mindenhol tűzzenek ki egyet, amíg a követeléseik nem teljesülnek. Az akció arra mindenképp jó, hogy megmutassa, hol számíthatnak támogatásra, szolidaritásra. Azt viszont mind a PSZ-nek, mind a többi szakszervezetnek látnia kell: új utat kell találniuk, még a szűkülő lehetőségek között is. Olyan utat, ami a XXI. századba emeli az érdekképviseleti mozgalmakat. Máskülönben a fekete esernyőkkel saját magukat is gyászolhatják.
Szerző
Juhász Dániel