FAZ
Magyarország és Lengyelország úgy reagált Brüsszelben a német belügyminiszter indítványára, amelynek célja a dublini rendszer megújítása, hogy ők a jövőben sem kívánnak egyetlen menedékkérőt sem befogadni, amire válaszul Horst Seehofer azt mondta: az nem járja, hogy valaki egyfelől igényt tart Európa segítségére, másfelől viszont nem hajlandó semmiféle szolidaritásra a menekültek kapcsán. Egyben felhívta a figyelmet, hogy nincs idő totojázni, mert végre történnie kell valaminek, akkora a migrációs nyomás. Úgy értékelte, hogy ha nem találnak ki sürgősen ésszerű rendszert, akkor megint hatalmas tömegek kerekednek fel a válságövezetekből. Szerinte a kezdeményezést ideiglenes megoldásként átvehetnék az arra kapható kormányok, mert nem várhatnak időtlen időkig, amíg mind a 27 állam közös nevezőre jut.
A német belügyminiszter személyesen ismertette uniós kollégáival a menedékjog megreformálására kidolgozott javaslatát, mert újra nekifut, hogy enyhítsen a déli államok migrációs terhein. Seehofer abból indul ki, hogy a jelenlegi, dublini rendszer kudarcot vallott. Ezért most azt kezdeményezi, hogy a kérelmeket a jövőben első körben a külső határokon bírálják el és csak azt engedjék be, akinek van esélye, hogy a későbbiekben elfogadják folyamodványát. E célra létrehoznák a széleskörű jogokkal felruházott Európai Menedék Ügynökséget. Akik tovább mehetnek, azokat elosztanák a tagállamok között, és utána azok felelnének a további, részletes vizsgálatért. De a migránsok nem válogathatnák meg, hogy hol akarnak élni.
Ám ez a rendszer csak akkor működne, ha a tagállamok elég helyet kínálnak fel. A visegrádiak ellenállása miatt nem lehet szó kötelező kvótákról. A német indítvány azzal igyekszik őket jobb belátásra bírni, hogy felveti: aki befogad migránsokat, az kap utánuk pénzt Brüsszeltől, aki nem, annak viszont be kellene fizetnie a közös kasszába. Ez ugyan így nincs benne a dokumentumban, de diplomaták egy ideje már erről az elgondolásról vitáznak. Azon kívül a menekülteknek járó támogatást az adott ország árszínvonalától tennék függővé, aminek révén mérséklődnének a jelenlegi nagy különbségek az egyes államok között, ily módon nem akarnának a legtöbben Németországba menni.
New York Times/Washington Post/AP
A magyar külügyminiszter bírálta Finnországot, mert az szerinte az unió soros elnökeként nem szorgalmazta a további bővítést. Szijjártó a V4-es szakminiszterek prágai tanácskozása után hozzátette, hogy itt alapvetően a Bizottság a ludas, mert a múlt hónapban meg kellett volna kezdeni a felvételi tárgyalásokat Észak-Macedóniával és Albániával, de a történtekért felelősség terheli a finneket is. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy az Ursula von der Leyen vezette új testület ráfekszik majd a kérdésre.
A konzervatív újság szerint Szijjártó Péter egészen pontosan azt állította, hogy Finnország az első olyan soros elnök az EU-ban, amely képtelennek bizonyult akárcsak egyetlen új fejezetet is megnyitni a felvételre váró országok közül bármelyikkel. Márpedig ez hatalmas kudarc, fűzte hozzá. Majd az európai politikával szögesen ellentétesnek nevezte, hogy Franciaország a közelmúltban megakadályozta a csatlakozási párbeszéd megindítását Albániával és Észak-Macedóniával. Ugyanakkor megismételte, hogy a bővítési tárca jó kezekben van Várhelyi Olivérnél az új Bizottságon belül. Hozzátette, hogy Magyarország a közvetlen szomszédság folytán a többi tagnál jobban meg tudja ítélni, mennyire fontos a nyitás, politikai, gazdasági, stratégiai és biztonsági okokból egyaránt.
Az uniót azért hozták létre, hogy segítse a demokráciát, tekintélyelvű politikusok mégis virágoznak benne – mutat rá vendégkommentárjában R. Daniel Kelemen, a Rutgers Egyetem professzora, aki apai ágon magyar származású. Mint írja, az EU az utóbbi években megengedi, hogy egyes tagállamok visszalépjenek a demokrácia területén, a tekintélyelvűség irányába. Az idén Magyarország volt a szervezet egyetlen olyan tagja, amely a korábbinál rosszabb, csak részben szabad minősítést kapott a Freedom House-tól. A cikk szerint az Orbán-kormány előszeretettel hívja rendszerét illiberális demokráciának, ám az összehasonlító politika vezető szakértői egyetértenek abban, hogy a magyar rezsim már egyáltalán nem demokratikus, valójában versengő autoriter rendszer, vagy áldemokrácia. Ez azt jelenti, hogy formálisan fennmaradnak a demokratikus intézmények, ám nem érvényesülnek a jogállam minimális normái sem.
Az effajta autokratáknak a saját pártszövetségük, a nagyarányú közösségi támogatás és a jelentős kivándorlás segít hatalmon maradni az EU-n belül. A pártcsaládok azért védik a maguk zsarnokait, mert azok hozzák nekik a helyeket és a voksokat Strasbourgban, ugyanakkor senki sem vonja felelősségre a szövetségeket ezért.
Azt írja, itt van pl. Angela Merkel, aki a liberális demokrata rend védelmezőjének számít, illetve Orbán Viktor, aki szét akarja robbantani ezt a rendet, és akit széles körben populista diktátornak tekintenek. Nos, a CDU megakadályozta, hogy az unió megbüntesse a magyar politikust, mert más konzervatív pártokkal együtt haszna van a Fidesz tagságából. Ugyanakkor hírnevének nemigen árt, hogy összeáll egy ilyen szerveződéssel.
A rengeteg brüsszeli pénz is jól jön az autokratáknak, akik szorgalmasan számolják fel a demokráciát. A mostani időszakban egy főre vetítve Magyarország kapja a legtöbb forrást, abszolút értékben pedig a lengyelek. A retrográd rendszerek felhasználhatják a nagyvonalú segítséget, hogy megtámogassák vele a saját rezsimjüket. A magyaroknál ezeknek az összegeknek jelentős része megtalálta az utat a vazallusok zsebébe. Budapest és Varsó nem is csatlakozik az új Európai Ügyészséghez, nehogy az a körmükre nézzen a pénzügyi családok ügyében.
Végül pedig az is kezükre játszik, hogy bárki elmehet nyugatra, akinek nem tetszik a rendszer. Ám ez gyengíti az ellenállás bázisát. A magyar kivándorlók száma 186 %-kal ugrott meg, amióta csak Orbán uralomra került. Az ütem jó kétszer akkora, mint bármelyik más tagállam esetében. Ha valaki elmegy, akkor a tekintélyelvű vezetés általában gondoskodik, hogy ezek az emberek csak nagyon nehezen voksolhassanak eredeti országuk választásain. Gyakorlatilag megfosztja őket a szavazati joguktól.
Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van ok feltételezni, hogy ez ügyben egyhamar változás áll be. Sőt, úgy tűnik, a jelenség csak terjed. Minden arra utal, hogy feltörekvő önkényurak észrevették: az unió eltűri demokrácia leépítését. Ennek megfelelően járnak el Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában és Máltán.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank fő közgazdásza azt tanácsolja a földrész keleti felének, hogy javítson a kormányzás minőségén, mert az a legjobb módszer a demokrácia hanyatlásának megállítására. A lengyel Beata Javorcik azért veti ezt fel, mert úgy ítéli meg, hogy tagállamok úgy öregedhetnek meg, hogy megtapasztalnák az igazi jólétet. Csökken a születések száma, sokan kivándorolnak, ez mind-mind arra utal, hogy az embereknek elegük van a politikai és gazdasági stagnálásból. A vezetők választhatnak a rövidtávú populista célok, illetve a bátor reformok között.
A szerző emlékeztet arra, hogy az EBRD legfrissebb jelentése közvetlen összefüggést mutat ki a jobb minőségű kormányzás és aközött, hogy a lakosság mennyire érzékeli a jólétet. Azon kívül csökkenti az elvándorlást, ugyanakkor kiindulópont az innovációra épülő növekedéshez, ha emelkedik a hatalom gyakorlásának nívója. Ám jelenleg úgy áll, hogy egyes politikusok meghirdették az illiberális demokráciát, mint az európai jövő modelljét. Csakhogy a kilátások azt támasztják alá, hogy ez a megközelítés teljesen téves. A népesség fokozatosan megöregszik, de a GDP változatlanul csak kullog a nyugati szint nyomában. Ebből a szempontból különösen nagy gond a sok áttelepülő, mert főként a képzettebb, vállalkozó kedvű fiatalok szedik a sátorfájukat.
Az idősebbek maradnak, de így többet kell költeni az egészségügyi ellátásra, ami csökkenti az oktatásra és az innovációra fordítható alapokat. A helyzet megváltoztatására lehet gyerekvállalási programokat beindítani, de a tapasztalatok alapján ezek nem túlságosan hatékonyak, bár politikailag kifizetődhetnek. Lehet emelni még a nyugdíjkorhatárt is, ám ehhez meg csak kevés kormánynak van meg a bátorsága. A nagy ugrást a jobb kormányzás hozhatja meg. Közép- és Kelet-Európában csak a polgárok 35 %-a bízik a rendszerben, nyugaton ez az érték 56 %. A reformok alapvetőek a növekedés következő fokához. Sajnos, akiknek leginkább van aggódnivalójuk a kivándorlás miatt, többnyire inkább a bevándorlásról papolnak. Ez az első, amin változtatni kell, ha valaki hiteles és fenntartható reformprogramba akar belevágni.
Magyarországon, de másutt is új törésvonal alakult ki Európában, mert környezetvédők a klímaváltozás feltartóztatását követelik, jobboldali politikusok viszont a migrációban látják a nagyobb veszélyt, sőt, létveszélyről szónokolnak. Budapesten pénteken volt tüntetés, Karácsony Gergely részvételével, a Parlament előtt az üvegházhatás ellen, de nem sok jele van annak, hogy odafigyelne az Orbán vezette hatalom. Emellett Németországban is azt látni, hogy párhuzamosan jön fel a szélsőjobb, illetve a Zöld Párt, mi több, egész Kelet-Európában megfigyelhető ez a jelenség. A súlyos helyzet lassan beszivárog a köztudatba, és nem csupán a fiatalabbak soraiban. Karácsony csapata úgy gondolja, hogy a környezetvédelem összefoghatja az ellenzéket a kormányrúd megszerzésére.
Dorosz Dávid arról beszélt a lapnak, hogy Greta Thunberg mozgalma sokakra hatott, de hogy a magyar fővárost mennyire lehet zöldebbé tenni, az nagyban függ attól, mennyi pénzt ad ehhez a központi költségvetés. Orbán odáig nem mert elmenni, hogy tagadja a klímatudományt, de többször is hangoztatta, hogy liberális, globalista erők álcaként használják a környezetvédelem témakörét. Gulyás Gergely pl. beteg gyereknek minősítette Thunberget. Jávor Benedek szerint Orbán politikai okokból pozicionálta magát ebben a kérdésben, mert a Fidesz helyét a szélsőjobbon jelölte ki, és elveti a kihívást, amit a zöldek, illetve klímamozgalom jelent a rendszerrel szemben.
Az EU azt szeretné, ha tagállamok 2050-re vállalnák a nulla széndioxid kibocsátást, ám Kovács Zoltán szerint nem kell elkapkodni a dolgot. Meg hogy Orbán egyáltalán nem áll hozzá negatívan a kérdéshez, de tekintettel kell lenni a költségekre is. Az újság azonban idézi Kövér Lászlót, mivel a házelnök nemrégiben arról beszélt, hogy a média agymosást hajtott végre azoknál, akik a légkör állapotát fenyegetőbbnek tartják, mint a migrációt. A hivatalos hozzáállásra rávilágít, hogy a kormány a minap szinte titokban bonyolította le klíma-ügyben a nemzeti konzultációt. Jól mutatta, hogy a hatalmat nem érdekli a kérdés, illetve, hogy igenis lehet azzal mozgósítani a lakosságot.
Az újság arra figyelmeztet, hogy von der Leyennek a keleti kormányokat is meg kell nyernie, ha komolyan gondolja a mostani madridi klíma világkonferencián meghirdetett zöld programját. A 10 évre szóló terv összesen egy milliárd eurós beruházást igényelne, és jövő márciusban indulna. A cél az, hogy 2050-re Európa csak annyi széndioxiddal terhelje a környezetet, amennyit a másik oldalon ki is tud egyenlíteni. De hogy legyen is belőle valami, ahhoz az EU állam- és kormányfőinek a jövő heti csúcson rá kellene bólintaniuk az elképzelésre, ám a magyarok, a lengyelek és más keleti államok egyelőre ellenkeznek. Vagyis a Bizottság elnöke kicsit előreszaladt, mert ha vissza kell vonnia ígéretét, az kínos volna. Viszont nagy lökést adna a klímavédelemnek, ha sikerülne rábeszélnie a vonakodó országokat.
Áder János, aki a kormányfő kulcsfontosságú szövetségese, kinevezte a Bírósági Hivatal új elnökét, de erősek a félelmek, hogy a nacionalista Orbán Viktor beleavatkozhat a bírói függetlenségbe. A hatalom az elmúlt évtizedben az élet legtöbb területét ellenőrzése alá vonta, ami összecsapásokhoz vezetett a Nyugattal a jogállamiság miatt. A igazságszolgáltatás azonban megmaradt az egyik legönállóbb hatalmi ágnak. Az OBH eddigi vezetője bekerült az Alkotmánybíróságba, amelyről bírálók azt mondják, hiába a jog legfőbb védelmezője, mégis meggyengült, amióta a Fidesz mondja meg, hogy ki legyen a tagja.
Az Európai Bíró Szövetség tényfeltáró küldöttsége tavasszal azt állapította meg, hogy Handó Tünde gyakorlatilag semlegesítette az őt felügyelő Bírói Tanácsot. Orbán azonban visszautasítja, hogy lebontaná a fékeket és ellensúlyokat. Szerinte a választási eredmény alapján joga van megváltoztatni a jogszabályokat, illetve eldönteni, hogy kik töltsék be a legfőbb posztokat. A Fidesz és Lengyelországban a PiS keményen kézben tartja a sajtót, a tudományt és az oktatást, a bíróságokat, valamint a civileket. Emiatt jogállami eljárás van folyamatban mindkét kormány ellen.
A vezércikk úgy látja, hogy a német baloldal bajai miatt korszakváltás készül Berlinben: előbb-utóbb vége a nagykoalíciónak. A SPD a napokban két olyan vezetőt választott, aki bírálja a kereszténydemokratákkal fennálló szövetséget. A szociáldemokráciát Európa nagy részén súlyos gondok nyomasztják, részben mert lejáratta magát a gazdasági megszorításokkal, részben mert elhibázta az identitás politikát, részben mert saját lázadói radikalizálják. A németeknél ezt még csak tetézi, hogy a párt az utóbbi 14 évből 10-et a kormányszövetség kisebbik erejeként töltött el Merkel oldalán. Az SPD népszerűsége a kétségtelen sikerek ellenére is 15 % tájékára esett vissza. Ebbe belejátszik, hogy Schröder óta nincs nagyformátumú vezetője.
A két új vezető újra akarja tárgyalni a koalíciós megállapodást és ez jó ürügy lehet a szakításra. Ám egyik nagy párt sem örülne az előrehozott választásoknak, mert akkor zűrzavaros időknek néznének elébe. Ezért elképzelhető, hogy az együttműködés – rossz hangulatban ugyan, de megy tovább. De szó lehet kisebbségi kormányzásról is. Németország mindkét esetben átevickélhetne az uniós soros elnöki teendőin a jövő év 2. felében. Ám egyik megoldás sem segítené elő, hogy Berlin, illetve az EU képes legyen érdemben szembenézni a nyomasztó új kihívásokkal. Az SPD kiválása viszont lehetővé tenné a német demokrácia felfrissülését és megerősítené az ország vezető helyét a földrészen. A zöldek készek vállalni a kormányzati felelősséget, akár a CDU-val közösen, akár egy közép- és szélsőbal szövetség élén. Közeleg a változás.
Áradozik a Budapesti Fesztivál Zenekar londoni vendégszerepléséről a lap kritikusa. Mint írja, a hangzásból talán még egy marslakó is felismerte volna, hogy ki játszik. Fischer Iván boldog csapata Dvorzsák-darabokkal indított, de a hét végi vendégszereplés csúcsa az volt a Barbicanban, amikor a művészek Beethoven zongorakoncertjét adták elő, Schiff András közreműködésével. Az ég kapui nyíltak meg, mindkét szereplő tökéleteset nyújtott. Legközelebb májusban szólaltatják meg Beethoven több hangversenyét a brit fővárosban, de a műbíráló már alig várja, hogy hallhassa-láthassa.
