Azt írja a magyar alaptörvény, amely egyébként életünk legfontosabb jogi kerete, hogy Magyarországon az állam és az egyházak egymástól elkülönülten működnek. Én, balga lélek ezt úgy értelmezem: az egyházaknak mint szervezeteknek nincs joguk beleszólni politikai kérdésekbe és ügyekbe, a szószékről igét hirdető papoknak választások előtt tilos a híveket egyik vagy másik párt melletti voksolásra buzdítani.
Gondolom, ettől függetlenül bármely felekezet papja tetszése szerint megszólalhat közügyekben, akár párttag is lehet, ha egyháza ezt engedélyezi, sőt a közvélemény olykor igényli is, hogy tekintélyes egyházi személyek a közerkölcsöt érintő ügyekben hallassák a véleményüket. Amikor az azeri baltás gyilkost, örmény keresztény vendégünk merénylőjét a kormány holmi ócska jogi csűrcsavarral átadta Azerbajdzsánnak, a keresztény egyházak úgy viselkedtek, mint a néma barátok, egyik sem szólt egy kukkot sem. Aztán például azt is nagyon szeretném tudni, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és személyesen az esztergomi érsek milyen álláspontot foglal el a menekültekkel kapcsolatban. Vajon úgy vélekednek-e, miként a pápa; vagy pedig - miután az Európába bevándorolni remélők többnyire nem keresztények - szerintük jól tesszük, ha a határzónában még enni sem adunk nekik?
Hanem hát igazából nem a történelmi egyházak közügyekben olykor kétes viselkedéséről szeretnék elmélkedni, hanem a Hit Gyülekezete főpásztorának, Németh Sándor vezető lelkész úrnak egynémely nyilvánosan elhangzott gondolatáról. A minap tekintélyes hallgatósága előtt a jógát találta valamiképpen sötét erők játékterének, amint mondta: a jógázók minden esetben démonokat idéznek meg, és a jógát nem lehet leválasztani annak vallási részétől, azaz, hogy a keleti okkult világnézet része, és eredendően a démonok tiszteletére szánták.
Enyhén és tapintatosan fogalmazva a lelkész úr vélekedése elég nagy visszhangot keltett a jógázók, a buddhisták, a krisnások és szervezeteik körében, s nagyon sokan tiltakoztak elítélő szavai ellen, még az indiai nagykövetség is. Mire Németh Sándor úgy védekezett, hogy ő a vallásszabadság elkötelezett híve, ugyanakkor joga van a saját véleményét hirdetni, mert ez a szólásszabadság része. Egyébként pedig „az egyházi embereknek, papoknak, lelkészeknek nem hogy joguk, kötelességük elmondani, amit szeretnének. Különösen teológiai, erkölcsi, morális dolgokban.”
És azt már csak én teszem hozzá: hogy mi minősül teológiai, erkölcsi, morális dolognak, azt a lelkész úr dönti el - no meg az a valaki, aki az egyház állami támogatásáról dönt, de ez nyilván a Gonosz súgása. Ez már csak így van, lelkész úr!
Nem értek a jógához, nem értek a démonokhoz, nem ismerem a Hit Gyülekezete teológiai, vallásfilozófiai alapvetéseit, és őszintén szólva a felsoroltak egyike sem érdekel. Sejtelmem sincs, hogy mi baja van Németh Sándornak a jógával, lévén az a több ezer éves indiai kultúra része, s nem hallottunk arról, hogy maga a jóga vagy a jógázók bármikor, bárhol, bárkinek is ártottak volna. A jóga viszont bizonyíthatóan sokaknak hasznos testileg is lelkileg is. (Kérem tisztelettel, a démonokat most hagyjuk a fenébe!)
De most tanúi vagyunk egy rendkívül furcsa jelenségnek: Németh Sándor a jógát mintegy kiátkozta a rendes emberek elfogadható cselekvéseinek köréből, s amikor ezt az érintettek szóvá tették neki, ő a szólásszabadságra hivatkozott, mintha bárki is tiltaná neki, hogy fontos dolgokban elmondja a véleményét, holott az éppenséggel neki mint vallási vezetőnek - kötelessége.
Íme hát, itt van új prófétánk, Németh Sándor. Főlelkész úr! Szólása szabadságának jegyében mi, tanulatlan, oktalan, sőt hitetlen népség számíthatunk-e arra, hogy a hit és a teológia útvesztőiben csak tétován botorkáló, veszendő lelkekként útmutatást kapunk öntől, hogy elkerülhessük a jóga művelőit pokolra vezető démonok támadását? Ám ha lehetséges, ne azt prédikálja nekünk, hogy a jóga démonai veszedelmesek, menedéket és megnyugvást pedig az Orbán-kormány jó és helyes politikájának támogatásában lelünk. Ámbár ha ez a véleménye?! Ez szabad ország, mindenfélét szabad mondani.